Mert oké, ha nem kedvemre való egy juppi-lap, akkor a jó megoldás nem az, hogy olvasom és szinte menetrend szerint felháborodok rajta, hanem az, hogy nem olvasom. Kipróbáltam, és remekül működik. Mit veszítenék, hiszen ugyanazt csinálja az a lap is, amit az összes többi, veszi a hírt az MTI-től és még vagy féltucat egyéb hírgyűjtő szájtról és egy megbízhatóan juppikonform juppival íratnak hozzá valami nagy hangú címet/felkonferálást, olyant, amitől a megcélzott olvasó kezéből úgyszintén megbízhatóan kiesik a jópofira matricázott céges bögre, és hangos felröhhenéssel teszi elviselhetőbbé a reggeli mítinget, szóval ez a veszteség számomra egy elfogadható veszteség, pláne ha hozzávesszük azt, hogy amúgy én is követem az MTI-t, és persze nem mellékesen ugyanezt az újságírási modellt követi még tíz másik online orgánum is, így nem maradok le semmiről, például azt is megtudom, hogy felfalta a kroki az atomra bebaszottan az amúgy köztudottan krokodiloktól hemzsegő folyóba úszni becsobbant fiatalt, Ausztráliában, Darwintól 110 kilométerre, értik, Darwintól!!!44!!444!, hát ilyent, hát nem beszarás!444!!!444!!

Szóval nem háborogni, hanem egyéni problémákat egyénileg megoldani, linket fejben letiltani, na jó, de akkor mit olvassak, mi marad?

A hávégé online akkora pártlap lett, hogy a fal adja a másikat. Lendületből hazudnak már a tényeket illetően is, és még ami tényleg értelmes, elgondolkodtató, megírandó probléma lenne még azt is elbasszák a nagy balliberál igyekezetükben. Ma például olvasom ezt a szombathelyi esetet, mit mondjak, borzasztóan szomorú és elkeserítő. Arról van szó benne, hogy a mi adóforintjainkból működő rendőrség eléggé gyanítható módon bebaszott portásként viselkedik, és mintha ez nem kivétel lenne, hanem maga a rendszer. Ráadásul érintett is vagyok, mert az egyik gyermekem úgy szedi össze a kollégiumra valót, hogy a szombathelyihez hasonló fesztiválokon bohóckodik, én meg közben permanensen aggódok, hogy mikor viszi el kéttucat fogdmeg úgy, mintha ő lenne Al Capone legfrissebb reinkarnációja. Szóval érdekelne az eset, érdemes lenne kicsit bevinni ezt a köztudatba, hadd merengjünk el a rendpártiság vadhajtásain, de nem lehet, mert a nagy löttyös balliberált aberráció ezt is széjjelbassza:

Érdekesség, hogy ugyanezen a napon a Hősök terén a betiltott Magyar Gárda alapítására emlékeztek zavartalanul a különböző utódszervezetek. A rendőrség itt nem avatkozott közbe.

Tehát beszéljünk a jobber kormány rendpártiságának a vadhajtásairól, és tegyük egyből hiteltelenné a kritikánkat azzal, hogy ugyanabban a három mondatban egyúttal követeljük a balliberál rendpártiságot. Innen pedig teljesen reménytelen továbblépni, hiszen a jobbágy nem a rendpártiság ellen nyíg, hanem csak annyi a baja, hogy a gumibotot nem azok fogják, akik az ő szívéhez közelebb állnának. Hávégé online megy a tiltólistára, na jó, de akkor mi marad?

A Népszabadság onlájnját már hosszú hónapok óta nem bírom olvasni, egészen konkrétan nem bírom, odakattintok, nézem, ugyanazt az évek óta besült patront próbálják már megint és már megint elsütni, Orbán rossz, fúj, nácik rosszak, fúj, báncsák a zsidókákat, fúj, aláírás révészsándor, fúj. Némi változatosságot Szanyi bír vinni a rendszerbe, olyankor, amikor személyében sikeresen előállítja a jobboldali türhő paraszt baloldali pandanját és a gauleiteri hangot járási párttitkárira cserélve leosztja a pártlapot, amiért az nem engedelmesen a pártpropagandát tolja, a sajtószabadság nagyobb dicsőségére:

Nos, kedves Péter, hát így került szóba a pártom. Nem terefereként, hanem ti ácsingóztok nálunk finanszírozásért. Konkrétan pénzért, amelyből talán konkrétan már meg is vetted a mai tíz deka párizsidat, meg a két zsömlédet. S hogy végképp tiszta legyen a kép: azért beszélhetünk párt finanszírozta sajtóról, mert nem az én tereferémben, hanem a véres valóságban létezik az a tény, hogy az MSZP a pártalapítványán keresztül közvetetten a lapodat kiadó cég kisebbségi tulajdonosa. [...] És igen, kedves Péter, valóban azt szeretném, ha inkább hírekkel és azok hátterével szolgálnátok, mint sem a valóságtól elszakadó személyes véleményitekkel. (Határozottan azt gondolom, hogy a pártom által kifejtett álláspontoknak nagyobb a hírértéke, mint a köldöknéző újságírói letyefetyének.)

Na, ez legalább izgalmas, felfeslik egy kicsit a valóság szövete, picit jobban kibontódik az igazság egy újabb szelete, én csak két dolgot nem értek. Az egyik az, hogy de hát köztudott, miszerint a szocialista pártnak van rezidens pártkomisszárja a Népszabadságnál, tudtommal pont a szóban forgó pártalapítvány delegálta oda, és akkor most Szanyi miért nem a szóban forgó apparátcsikot állítja a szőnyeg szélére és bassza le, mint a pengős malacot amiért hagyta, hogy ide zülljék három év alatt ez az amúgy szarrá vert sereg? Fülön fogni az illetőt és áthelyezni, holnaptól már nem igazgatósági tag, hanem nótafa a baktalórántházai alapszervnél, tíz deka párizsi plusz két zsömle napi ellátmánnyal. Miért nem ezt teszik, miért kommentelget Szanyi elvtárs, hát hogy lesz így sötétség délben???  A másik amit nem értek, hogy egy ilyen Szanyi-féle beszólás után (nota bene, ő mégiscsak a baloldal egy szem reménységének, a Magyar Szocialista Pártnak - mely párt tagja a Szocialista Internacionálénak és az Európai Szocialisták Pártjának - az elnökségi tagja) a hazai baloldal miért is nem tombol magából kikelten? Talán azért mert valójában ez a jobbágy úgyszintén nem sajtószabadságot szeretne, hanem azt, hogy az ő szívének kedves párt mondhassa neki a frankót és dönthesse el, hogy ki beszélhet és ki nem? 

Szóval Népszabadságot csak akkor, ha Szanyi is van benne, de akkor mi marad?

Vannak lapok, amelyeket már hosszú évek óta nem. Vannak köztük olyanok, amelyeket olyan rég nem látogattam meg, hogy azon se döbbennék nagyot, ha kiderülne, hogy ma már nem is léteznek. A 168 óra van még egyáltalán? Vagy osztozott az SZDSZ sorsában? A Népszava is csak akkor érdekes, amikor éppen a hatalmon lévő Gyurcsány felkeresi és ígér neki Kapolyi alapítványán keresztül néhány százmilliót, valamint amikor a sajtószabadság megszüntetéseként értékeli és üres címlappal válaszol arra, hogy Orbán nem fizeti le őket ugyanúgy, ahogyan Gyurcsány. A Magyar Narancs online is addig temette befelé a lövészárkot, amíg saját maga is bennefelejtődött, ma már elég tíz másodperc a kiolvasására, végigfutom a címeket és már tudom is, hogy mi van az írásban. Mindig ugyanaz. Mi marad? Az Index és az Origo megbízható bulvár, megbízhatóan szürkén egyensúlyozgatva az unalom és a pina között, nem egy nagy élmény, de legalább nem is bosszantóak. Te hát mi marad?

Lennének még a blogok, mert ez a blogolás olyan trendi, 2012-re ezt már a feltörekvő pártok mindig feltörekvő reménységei is felfedezték, kicsit megkésett felvilágosodás, de inkább örüljünk annak, hogy egyáltalán, szóval felfedezték és pont arra használják, amire az összes többit is, amire még a printmédia és az mszmp-kb sajtófőosztálya szocializálta őket: hoppá, ha ez egy újabb csatorna, akkor nosza, gyorsan teleszarjuk ezt is, mert hát az a fontos, hogy minden kommunikációs csatornát csak és kizárólag az ő szaruk dugaszoljon el. A napokban Dorosz Dávid blogjára tévedtem oda (igen, trollmadzag, bevallom), és én hülye, egy egészen rövid ideig azt hittem, hogy a Párbeszéd Magyarországért ifjú és szemmel láthatóan feltörekvő üdvöskéje tényleg valami óment hall ki a nómenjükből és tényleg párbeszélni szeretne. Aztán gyorsan megnéztem a leltárát: "Dorosz Dávid 60 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban." Oppardon. Lennének még az úgymond civil blogok, biztosan akad köztük érdekes is, de én egy idő után ráuntam arra, hogy most akkor nekem kelljen eldöntenem, hogy melyik is nyeri ezen a héten közülük az "Én már rájöttem arra, hogy Orbán hűje!!!"-vetélkedőt, ráadásul teszik mindezt valami szörnyű nyelvezettel, hogy ha már a tartalom élvezhetetlen hadd igazodjék hozzá a forma is.

A blogokhoz járnak még a kommentek, na, ez azért hordoz magában egy egészen kevéske izgalmat, ugyanis látni valami olyasféle állapot-szerűséget, mely szerint lassan már a magukra jobboldaliként és a mostani kurzus támogatóiként gondolóknak is kezd kínosan zavaró lenni az a dzsinn, aminek az elszabadulását még lelkesen ünnepelték akkor, amikor úgy látszott (és úgy is volt), hogy ezek a furcsa lények a gaz ellent, a komcsikat, a balliberáncsokat falják fel, de mostanra az elsődleges dzsinn-táplálék megfogyatkozásával a szörnyecskék már falnak válogatás nélkül, olyasmiket is, ami lassan már a magukra jobboldaliként gondolókat is elgondolkodtatja. Lassan eljön az az idő, amikor nekik kell valamit kezdeniük ezekkel a furcsa entitásokkal és a még furcsább vélekedéseikkel. Mit fog mondani egy magára jobboldaliként gondoló egy olyan kommentelőnek, aki például azt görgeti szorgalmasan, hogy a magyarságot pár éven belül megeszik a zsidók és az általuk támogatott cigányok, hogy néhány évtized és több lesz az országban a cigány mint a fehér ember, és lesz majd akkor olyan elnyomás, hogy ha a magyarok közül nem emelkedik ki egy Martin Luther Gádzsó, hogy a fehér emancipációs harc élére álljon, akkor lesz itt még fehér rabszolgaság, cigány rabszolgatartókkal, mindez zsidó tőkéből finanszírozva. Érdekes lesz a lecsapódásokból figyelni azt, hogy mit bír majd kezdeni ezekkel a meglehetősen érdekes vélekedésekkel a magukra jobboldalikként tekintők, pláne azért is, mert külön izgalmas lesz összevetni azzal, ahogyan ugyanezt a problémát a magukra balliberálisként tekintők (el)kezelni igyekeztek. Nehéz lenne tehát azt állítani, hogy ez már valami lenne, de a semminél azért egy picivel több.

Hát, körülbelül ennyi, más nem igazán jut az eszembe. A fölösleges körök elkerülése végett: irodalmat, igen, meg szakkönyveket is, de hát ezt eddig is, szóval ez meglenne, nem kell ajánlgatni. A hobbi-dolgok is meglennének, köszönöm szépen. Arra nem nagyon van ötletem, hogy az ilyen pimf szarságokról, mint közügyeink, nagy, közös vélekedéseink hol lenne érdemes olvasni. Becs' szóra, még fizetnék is érte.