Amikor ezt hallom egyből a pisztolyomhoz kapok. És hát hallom, egyre sűrűbben hallom, bár az is igaz, hogy egyre kevésbé tudom már követni, hogy akkor most ki is a bolsevik, ki a mensevik, az eszer, a satöbbi. "Demokratikus ellenzékezik" a politikus, na jó, neki ez munkaköri kötelessége, visszakérődzi a megélhetési értelmiségi, na jó, neki is, előbbi kettő a félig rágottat visszaböfögi, mely jelenség a megélhetési újságírót arra készteti, hogy ő is "demokratikus ellenzék"-ezzen egy kicsit, na jó, neki is kötelessége ez, hiszen megmondták neki, hogy kuss, ezért kapod a tíz deka párizsidat plusz a két zsemlét, eddig még talán belefér. Kicsit kínos, hogy az is kritika nélkül veszi át szájból szájba ezt a rágógumit, akinek amúgy futná más táplálékra is és talán még esze is lenne a kérdezéshez mielőtt, de valamiért mégsem teszi. Ezek után az már egyáltalán nem csoda, ha a mintaadókat még körülbelül ketten követik, név szerint: boldog és boldogtalan. 

A bajom ezzel azon túl, hogy a "demokratikus ellenzék" jelzős szerkezet teljesen értelmetlen, kicsit olyan, mint a "női pina", lényegében véve arról árulkodik, hogy a használója valójában nem érti a demokráciát, vagy ha érti, akkor nem azt szeretne, hanem helyette valami lightosabb változatot, ahol azért egy kicsit mégiscsak ki lehet zárni néhány százezer embert a társadalomból, kicsit mégiscsak lehet rendőrállamkodni is, gumibotozni, tehát a konkrét demokráciát nem óhajtja az, aki "demokratikus ellenzékezik", hanem egy olyan szoft diktatúrát, ahol neki megadatik annak az illúziója, hogy ő is részese a hatalomnak.  

Teoretikus rész

Legyünk konkrétak: ezzel a maszatolással, ezzel a "demokratikus ellenzék" fából vaskarikával egy bizonyos kör mindösszesen csak azt szeretné jelezni, hogy ő bizony szívesen kizárná a társadalomból, a nemzetből a Jobbikot. Illetve dehogy zárná ő ki, sőt, egyenest a kebelére ölelné, mint valami édicuki háziállatkát, egyedüli elvárása mindösszesen csak annyi, hogy a Jobbik az szíveskedjen pontosan úgy viselkedni, ahogyan azt ő elvárja. Mert hát azt ugye nem lehet, hogy vagyunk mi itt emberek, akik állítólag születtünk szabadnak, valami kibaszottmód egyenlőek vagyunk a jogainkban és a méltóságunkban, és ezeknek lehetne akár olyan következménye is, hogy egyikünk így, a másikunk pedig amúgy rakja össze a valóságot, és mivel egyenlőség, ezért elismerni, hogy a másik összerakása is lehet pont ugyanannyira legitim, mint az enyém. Nem, ő csak akkor egyenlő velem, ha történetesen pont háziállatka. Ha nem, akkor már kirekeszthető. Szarjuk le tehát azt, hogy a Jobbikra 2010-ben 855 436 felnőtt magyar állampolgár szavazott, tekintsünk el attól, hogy ennyi polgártársunk igenis azt mondta, hogy élve a jogával, ugyanazon jogával, amivel a "demokratikus ellenzékiző" is él úgy döntött, hogy szerinte pedig a Jobbik által összerakott valóság a hihetőbb. Hogy az egy nem túl szimpatikusan összerakott valóság? Hogy nem egy könnyen kedvelhető gondolkodásmód? Nem túl ízléses? Egyenesen elviselhetetlennek méltóztatik a fínom pesti hölgyeknek és uraknak azt érezni? De hát drága elvbarátaim a Demokratikus Chartában, mire is gyűltünk mi össze 1992-ben? Idéznék: 

„Nekünk nem egy pártot, nem egy gondolkodásmódot, nem egy ízlést kell védenünk, hanem minden ízlést, minden pártot, minden gondolatot, még azt is, amit elviselhetetlennek érzünk.”

Ó, csak nem? Szóval 1992-ben, amikor mi méltóztattunk lenni a leszopott fasz boldogtalanabbik végén még tudtuk, de mára elfelejtettük? Na, ez ma a "demokratikus ellenzék" jelentése: védik a pártot, a gondolkodásmódot, az ízlést, a saját kicsinyke komfortzónájukat, hogy abba aztán bele ne kerüljön elviselhetetlennek érzett dolog, és közben azt hiszik, hogy ez lenne a demokrácia és ők lennének a demokraták. Hát, van egy szar sejtésem: amíg ez marad, addig nem nagyon fogunk tudni mi közösségként, nemzetként létezni, hanem csak úgy, beszari, egymástól rettegő, egymást a komfortzónánk védelméért bármikor kicsináló, folyton perlekedő jobbágykák gyülevészeként.

Tudom, tudom, a Jobbik az náci. De hát ugyanez volt az 1992-ben is vert tam-tamdob ritmusa is: Csurka egy náci, rekeszd ki! A napokban kíváncsiságból elolvastam Csurka 1992-es dolgozatát. Azt, amelyik a Magyar Fórumban jelent meg és ami egy akkora nácigombot nyomott meg az arra érzékenyekben, hogy lett is belőle máig tartó hisztéria, plusz ugye az ellenhisztéria, és nevezé azt Jobbiknak és látá, hogy az jó. Elolvastam, és döbbentem vakarom a fejem, hogy mi a franc súlyos baj lenne azzal a néhány tíz oldalas szösszenettel. Eléggé unalmas nyelven magyarázza a valóságot, vannak benne combos butaságok és persze olyan igazságok, fél- vagy részigazságok, amelyeket pár év múlva sokkal, de sokkal durvább módon például Lengyel László is megírt, amikor a rendszerváltás anomáliáit szőtte drámába, szóval mi is volt az, ami indokolttá tette ezt a máig tartó, eszelős, de a lényegét tekintve semmit meg nem oldó, sehová sem vezető, na jó, valójában a Jobbikhoz vezető hisztériát? Nekem fogalmam sincs. 

Szóval a "demokratikus ellenzék" az az, amelyikből ezt a gusztustalan háziállatkát, a Jobbikot kizártuk, mert ő nem demokratikus, közel egymillió polgártársunk leszarva, teccettek volna okosabban szavazni, eddig oké. De nézem ám, hogy ugyanebbe a "demokratikus ellenzék"-be már úgy vennék be a Schmuk Andort, hogy egyenesen mélytorokra, és most tekintsünk el Schmuk Andor személyétől, nézzük csak azt, hogy ugyanezen a 2010-esen az ő pártja hány szavazatot kapott: 4 117. Valamint "demokratikus ellenzék"-konform még Fodor Gábor pártja is, amelyik talán még nincs is, de a fő, hogy az demokratikus, bis zum tövig. Valamint Gyurcsány Ferenc is készen állna az indulásra, mert a "demokratikus ellenzék" Gyurcsány nélkül olyan, mint. Plusz Szanyi, de ő már eleve benne van, és aki nem úgy szopja őt, ahogyan elvárná attól megvonja a tíz deka párizsit. A választási évre való tekintettel a két zsemlét lehet, hogy meghagyja, mert hát ugye a "demokratikus ellenzék" ennyire gáláns. Igen, kedves olvasó, én egészen konkrétan hányni tudok Szanyitól, hányni tudok az őáltala kitartott háziállatka-tartóktól, Gyurcsánytól, Fodortól, plusz az egész kibaszott permanensen nácizó mispóchétól is, de egyetlen pillanatig nem gondolnám azt, hogy őket valamiféle szokványos magyar (lófaszt magyar, így megy ez mindenhol) nyelvi leleménnyel kizárhatnám a közéletből. Ők most ellenzék, mert a választópolgárok egy súlyosan jelentős része úgy találta, hogy amit hatalmon valóságot összeraktak az nem túl gusztusos, és ezért elzavarták őket egy kicsinyég. De a Jobbik is pont ugyanúgy ellenzék, mint ők, és ami különbség közöttük van, az nem a demokratikus vs. nem demokratikus tengelyen keresendő, hanem.

És ez a "hanem" is roppant érdekes, mert van nekem egy olyan gyanúm is, hogy ez a jelzős szerkezet részben azért is jövődött létre, hogy elleplezze, miszerint a "demokratikus ellenzék" párjainak nincs az égvilágon semmi mondanivalója. Így identitása se bír lenni, még annyira se, hogy magukra valami épeszűbb módon vissza tudjanak utalni. Mert hát lehetne ezt sokféleképpen is mondani, balliberális, bal-zöld, centrista, ésatöbbi, de ehhez egyrészt az kéne, hogy ezek a szavak ne legyenek nálunk szitokszavak (azok, és akkor ugye most szót se ejtsünk arról, hogy ez kinek is a felelőssége), másrészt pedig az se ártana, hogy a szóban forgó pártoknak lenne valamiféle, bármiféle jellegük. Tudják, már azon túl, hogy Bajnai-jelleg, Mesterházy-jelleg, Szanyi-jelleg, SZDSZ-jelleg, ésatöbbi. Nincs. Ez a közepes méretű Edison-menet, az E14 is olyan Bajnaival, mint a viccbéli randa nő szex közben: -De ugye drágám azért bennem is van valami jó? -Persze, de ha nem maradsz csendben kihúzom! Nincs a pártnak semmi jellege, ha kihúznák belőle a Bajnait gyakorlatilag nem maradna semmi. Na, ezt a semmit, ezt a jellegtelen trutyit, amorf csulahalmazt próbálják meg a megélhetésiek letolni a torkunkon azzal, hogy a szóban forgó nyelvi leleménnyel mégiscsak igyekeznek valami kínosan szerencsétlen identitást, megkülönböztethetőséget, csoportképző ismérvet gányolni rá: ők a "demokratikus ellenzék". Faljad, polgár.

Hipotetikus rész

Ha ez a "demokratikus ellenzék" még tovább osztódna, mert mittomén, kiderül Shifferről, hogy utálja a maceszgombócot, akkor az új csoport miként fog majd önmagára utalni? Kinevezi magát mondjuk "népidemokratikus ellenzéknek"? 

Praktikus rész

Mára ennyire megbolondultunk volna???