Mi járatban errefelé? Csak úgy? Jó is az. De nehogy már azt hidd, hogy ez nem jó hely, a múltkor is... ja, különben szevasz, Kalányos Guszti vagyok, ilyen kimosdatott cigány, tudod, na. Lököm itt a finom gádzsóvakert, a népek meg fizetnek pár kevertet, elvagyunk. Most nincs itt senki, itt járt a passzátos srác a városból, azt mondják, hogy valami kurvajó kéket hozott, naná, hogy most mindenki otthon repül. Kurva herbál, ahelyett, hogy kertészkednének. Na, mindegy, nem ezt akartam, képzeld, a múlt héten voltak nálunk ilyen budai úrinők! Mentorok, mert hát ez mégiscsak szebben hangzik, mint a cselédlátogató.
Nincs bajunk velük, jönnek, mondják, hogy mentorálnának, jóvan, ha nincs benne gumibot, akkor jöhet, kibírunk mi bármit. Meg hát lássuk be, nekünk is kell valami szórakozás, nem jár ide havonta az Ötvös cirkusz. Érdekes népek ezek a budai úrinők, mondja is a Gazsi, hogy dikkeld mán, a nyóc picsából négynek pelója van! Meg még buzizott is hozzá egy kicsit, de hát ilyen a Gazsi, neki már az óvodában is a tesztoszteron volt a jele. Sokat fecserésznek, sokszor egymás között, a szolga úgysem érti. Nem is mindig könnyű, a múltkor valami plasztikáról beszélgettek, amit értek, mert én egy kikupált cigány vagyok, de azt már én sem értem, hogy miért akarják átszabatni a hüvelykujjukat. Szeretjük a budai úrinőket, kis szórakozás nekünk is kell, néha hoznak is valamit, aztán a purdék is be-besurrannak egy zsebbe-táskába, jól van ez így.
Csak a hasunk, az fájdul meg néha. Mondanak ezek sok mindent, hogy segítenek nekünk, hát persze, csak máskor több készpénzt tegyenek be a bukszájukba. Meg azt is mondják, hogy vakarjuk a tökünket itt, a kocsmában, és ez a mi bajunk. A tökvakarásos nemakarás. Mert aki akar, az boldogul, de aki tökvakar, az nem akar. Világos, mint a Nap. Csak az nem világos, hogy erre miért nem jöttünk rá eddig mi saját magunktól? Ennyire hülyék lennénk, hogy nekünk a budai úrinők kell megmondják ezt az egyszerű igazságot? Na, ezen jót röhögtünk, a Gazsi elmondta, hogy mit csinálna a budai úrinőkkel, de a nagy indulatban véletlenül belekeverte a tökösöket is és ezen még jobban röhögtünk.
Pedig valami azért van ebben a dologban. Figyelj, fizess már egy kevertet, elmesélem! Neked se jut? Na, mindegy, bió nem kell, mesélek. Mondok tényleg meg kéne próbálni abbahagyni a tökvakarást, hátha igazuk van a budai úrinőknek. Nézd, mielőtt engem kikupáltak a mélyhúzóknál voltam szakmunkás. Tudom hogy kell lapátot csinálni. Arra gondoltam, hogy elmennék én ezekhez a budai úrinőkhöz egy aggyistenre. Megmutatom a két kezem, nekem ez van, ezekkel gyártanám a lapátot, segítsen nekem, mentoráljon már el egy lapátgyárba. Én egy oláhcigány vagyok, ott a putri mellett a ponyvásszekér, ha Szentgotthárdon van a lapátgyár hát oda is elmegyünk, benne lesz egy hétbe, de mi olyanok vagyunk, hogy elmegyünk. Letáborozunk a város szélén, onnan már nem lesz nehéz bejárni a gyárba.
Dolgozok én szorgalmasan, meg nem is olyan nagy tudomány ez, volt ám nálunk annak idején szerszámkovács is, két hét után rám bízhatják már a kaszákat is. Megemberelem magam, kitanulom a szakmát, aztán hozok még tíz másik cigányt is és én leszek a brigádvezetőjük, kiverem én belőlük a munkát, attól ne féljen senki! Megtanulom hogy kell az emberekkel bánni, három év múlva már művezető is lehetek, és az első dellámból akkora alufelnit veszek a ponyvásszekérre, hogy még az Alonzó is elirigyli!
Na, most képzeld el a budai úrinő pofáját, ha ezt elmondanám neki. Ugye? Azért a látványért már te is fizetnél egy kevertet, baszdki! Mekkorát koppanna a felvarrt álla, ha megtudná, hogy nincs ám itt egy lófasznyi gyár se, amelyik lapátot csinálna. Volt, meg kaszagyár is volt, ahol fajin kovácsoltvas ásókat csináltak, akinek olyanja van még ma is őrizgeti. De mekkorát nézne a nagysága akkor, ha még azt is elmondanám, hogy azért nincs gyár, mert a férje barátja ellopta, és a végén bezáratta. Ma meg mi van? Dolgozik a közmunkás, aztán nézd meg mivel! Tényleg nem tudsz megdobni egy keverte valóval?
Jó, na, értem én. Bezzeg a Kovács Marci, az egy gádzsó gyerek, de arany a szíve! Mutatja a múltkor, hogy mit bugázott: üvegszál nyelű lapát! Apádé üvegszálas, mondom, de aztán sóztam vele párat a hordóra és tényleg! Csillog-villog, edzett acél, kurvajó, de ki vesz ma ilyent, honnan esett le? Mondja a Marci nagy röhögve, hogy valami tanácsi muksót zsíroztak meg, hogy fogjon a ceruzája. Szépen meg is rendelte a legdrágábbakat, hát jóhogy ezeket bugázták meg már azon a héten. Még szerencse, hogy hozzáíratott a faszi a rendeléshez még egy háromszázas tétel lapátot, na, azokat a franc se fogja ellopni, kínai szar, hazacipelni is kár, azzal dolgozhatnak a melósok. Mindegy, a melós úgyis le van szarva. De ez az üvegszálas lapát funom kis cucc! Segítettem elpasszolni, annyit adott érte a gádzsó, hogy egyszer rúgtunk be belőle, de három napig tartott! Aranyszívű gyerek ez a Marci, én mondom.
De ott tartottam, hogy eriggy oda egy közmunkáshoz, nézd meg mivel dolgozik. Ahol megkenték jól a tanácsi óbert ott mexikói lapáttal! Nem, tesókám, nem baszlak át, egy sárospataki cég 1997 óta hordja Mexikóból a szajrét. Lapátot, ásót, gereblyét, csákányt, metszőollót, talicskát, bazdmeg, talicskát!, meg minden szir-szart, és még brümmögőket is! Pedig nehogy már egy szaros fűnyírót ne tudnánk mi megcsinálni, a múltkor a kőműves Lali bazdmegelt, hogy itt van neki ez a jó kis fűnyíró, ő építette szivattyúmotorból és okosított késacélból, viszi az akácsuttyót is, de amikor bemegy a táncshoz közmunkára olyankor egy amerikai gépet adnak a kezébe, erre bazdmeg van negyedmillió, annyiért a Lali meg már a fogával is lerágná, mert jön a gyerek és átbaszták a német melóval.
Nincs már itt semmi, testvér, féltünk a kommunizmustól aztán tessék, ma még a sarlót és a kalapácsot is importáljuk. Na, hát ez van, jönnek a budai úrinők, hadd jöjjenek, ha ez jó nekik. Persze a Gazsi nem állta meg egy pár basszameg nélkül. De hát igaza van neki, ez a dolog akkor lenne kóser, ha mi is elmennénk Budára és mi is elmondanánk, hogy szerintünk hogyan kéne élnie a budai úrihölgyeknek. Gazsinak persze mindig csak a farka körül jár az esze, de én tudtam volna más tanácsokat is adni a budai úrihölgyeknek. Mentorálhatnák inkább egymást, például kezdhetnék rögtön azzal a komájukkal, aki szarrá verte a magyar kéziszerszámgyártást, hogy legyen belőle budai villája. Visszamentorálhatnának tőle pármilliárdot, abból már kifussa egy lapátgyárra. Építsék meg, és ha készen vannak vele akkor jöjjenek hozzánk is mentorálni, mondják akkor azt, hogy ne tökvakarásszunk, és aki a mi falunkból nem indul el sovány malac vágtában a lapátgyárba dolgozni azt én fogom úgy picsán rúgni, hogy Budáig repül!
Már hogy mit??? Fröccsöt??? Én??? Neked??? Hát beszarás, jó hogy jöttök fiúk, nézzétek már ezt a vándort, ez engem akar lelejmolni!!!