Vagy fonája? Elbizonytalanodtam. Annyiszor hallottam purdékoromban azzal a jó ízes falusi kiejtéssel rámreccsenteni a magukat bármilyen apró anomália láttán egyből szolgálatba helyező asszonyokat, hogy: "fonájára vetted"! (Hunnét teccik tunni? Túl tiszta!!!), hogy az én fülemben ez a szó már a világ végéig így fog csengeni: "fonájára". Na, de komoly dolgokról akartam én beszélni, fonákja, haladjunk.
Nem tudom, emlékszik-e még rá valaki, pár napja volt egy kis purpárlé az ország háza előtt. Néhány LMP-s képviselő "adj király katonát!" játékot játszott, majd a civakodás farvizén az MSZP frakció fele is beevezett a Gyorskocsi utcába. Plusz Gyurcsány, mert nincs a világon az a kofalárma, amit ő kihagyna. Egy ilyen paláver bármely francia zsákfaluban legalább féltucat súlyos sebesültet, négy-öt felgyújtott autót, hat köbméter eldobált kockakövet és a helyi üveges számára hihetetlen konjunktúrát eredményezne, de nálunk?
A demonstrálókat érő egyik legsúlyosabb atrocitás az volt, amikor Varga László tiszteletes képviselő és gyakorló exzorcista az aktatáskájával próbálta meg kiverni az ördögöt Vágó Gábor kollégája fejéből. És akkor jön az ország főrendésze, aki ilyeneket mond:
"Tekintettel arra, hogy a demonstráció résztvevői akadályozták a személyek szabad mozgását, és a rendőri felszólításoknak nem tettek eleget, alapos gyanú merült fel arra, hogy megvalósítják a személyi szabadság megsértése bűncselekményét."
Eszem a zúzáját, milyen emberséges. Alapos gyanút merít fel, holott közéjük is lövethetett volna. Mielőtt a jogban jártas kedves olvasó felkapná a fejét, hogy de hát a bétéká így meg úgy, eszébe juttatnám, hogy ennek a hatalomnak azt átírni laza három óra munka, kizárt dolog, hogy Pintérnek ne lenne Ipadja. A renitens képviselők és a mégrenitensebb mezei demonstrálók megvalósították a személyi szabadság megsértését, mert megakadályozták a képviselőket abban, hogy autójukkal az ideális mértékben megközelítsék a munkahelyüket. Azt az épületet, ahol nekik a köz felhatalmazásából és a köz érdekében munkálkodniuk kellene, a köz nagyobb boldogságára. Itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, annak utánajárnak.
Illetve mégsincs itt, mert ha elfogadjuk, hogy Audival a munkahelyünk kapujáig eljutni alapvető szabadságjog, akkor ebből könnyedén levezethetjük, hogy gyalog eljutni is az.
Nem tudom, emlékeznek-e még a kedves olvasók (ez nem modorosság, annyira sűrűek itt az események, hogy azt emberi léptékkel követni reménytelen), az állampárt meghirdette a Nagy Késő-őszi Magyarázó Országjárást, ez még körülbelül akkor lehetett, amikor klónozták a segget, de már én se vagyok teljesen biztos abban, hogy ezt már az új vagy még a régi jelentette be. Gyorsan rá is keresek, gugli nélkül ez az ország nem élhető.
Hoppá! Na, mit mondtam? Ugye, hogy már két hónap távolságra is csak alig-alig látunk vissza? Hát, nem! Nem a régi segg jelentette be, de még az új sem, pedig én megesküdtem volna, hogy Giró-Szász mondta, de nem. Hanem Selmeczi!
Selmeczi Gabriella elmondta, a rendezvények, nagygyűlések nyilvánosak lesznek, azokon bárki részt vehet, és kérdezheti a kormány minisztereit, államtitkárait és a szakpolitikusokat. Választ kaphatnak az emberek például a nyugdíjügyben vagy az ingatlanadóügyben felmerülő kérdéseikre is, amelyekkel kapcsolatban "riogatás", "álhírterjesztés" zajlik elsősorban az MSZP részéről – tette hozzá.
Megérne egy külön misét az, hogy a végén valójában mi lett ebből a roadshowból, de erre most nincs eszközünk, nézzük meg egy konkrét stációját a körmenetnek:
A Gyulai Hírlapban megjelent hirdetés szerint a „Fidesz frakciója, a kormány tagjai országjáró körútra indulnak, amelynek célja Magyarország 2012. évi költségvetésének bemutatása”. Ennek keretében várta kötetlen beszélgetésre Kövér László házelnök az érdeklődőket. A hirdetés fejlécében az olvasható: Magyarország megújul.
Finoman tekintsünk el attól az apróságtól, hogy az eredeti feladatkiírás szerint a kormány tagjai szóródtak volna szét az országban, terjeszteni az evangéliumot, és hogy ehhez képest mit keresett Kövér László, az Országgyűlés elnöke Gyulán. Tekintsünk el, mert egyrészt állampártnál teljesen felesleges az ilyen distinkció, másrészt pedig Békés megye úgy vonzza Kövért, mint jóféle kenderkötél a kiéhezett molyokat. Megszervezték hát neki az audienciát, gyere, kedves nép, szervusz, hogy vagyunk?, hogy vagyunk?, kérdezte volna Kövér viccesen, jól vagyunk, jól vagyunk, válaszolta volna a nép, szintén viccesen, és a végén mindenki boldog lett volna, igehirdető, a szentbeszédet meghallgató, és még az is, aki nemgyulai, oda elutazni rest, de az ott elhangzottakra mégiscsak kíváncsi állampolgár.
Lenne ugyanis nekünk egy intézményünk, amelyiknek a megléte és a normális működése legalább annyira fontos, mint a parlamenté. A fenti példázat magyarázza is a létjogosultságát: nem tudunk mind a tízmilliónyian elmenni Gyulára, és Kövér sem tudja mind a tízmilliónk előtt személyesen megrezegtetni a bajszát, kell hát valami áthidaló megoldás, hívjuk egészen egyszerűen sajtónak. Megkockáztatnám, hogy jól működő parlamentarizmus jól működő sajtó nélkül elképzelhetetlen. Tehát ha fontos és védendő szabadságjog az, hogy a képviselő bejuthasson a munkahelyére, akkor úgyszintén fontos és védendő jog az is, hogy a sajtómunkás is bejuthasson a maga működési területére.
De Gyulán ezt számára nem tették lehetővé. Az országosan meghirdetett, Selmeczi arany szájával nyilvánosnak deklarált, expressis verbis: azokon bárki részt vehet rendezvényt két, Magyar Narancsos újságíró megjelenésétől megrettenve, állítólag Kövér László tudomásával és egyetértésével műveleti területté nyilvánították, és oda a gonosz skriblereket beengedni basztak! Személyesen Gyula alporgármestere, Galbács Mihály feküdt nekik keresztbe, majd telefonon Gajda Róbert első-alpolgármester és mellékállásban országgyűlési képviselő is megerősítette a kitiltást.
A kétharmados, forradalmi hatalom összefosta magát két újságírótól.
Tényleg mellékszál a mondanivalóm szempontjából, de nem bírom megállni, mert azért a cinizmusnak is vannak olyan domborulatai, amelyek mellett nem mehetünk el legalább egy "ahhh, de pompás!" rácsodálkozás nélkül. A kitiltásnak ugyanis az volt a lokális magyarázata, hogy: „provokátoroknak nincs helyük” ilyen rendezvényen. Ezt már utólag mondta egy másik lokális hajjakend, valami Görgényi Ernő, aki tán polgármester lenne, de én lassan már ebbe is belezavarodtam, ennyi polgármester, alpolgármester lenne Gyulán, ami még hagyján, de mi a trükk abban, hogy mindegyiknek G betűvel kezdődik a neve? Lehet ilyen helyi rendelet Gyulán? Tehát a fideszes jóízlésbe nem fér bele az, hogy a Magyar Narancs újságírói közül kettő darab jelen legyen egy nyilvános rendezvényükön, mert azon provokátoroknak helye nincs. Az a fidesz mondja ezt, aki hosszú éveken keresztül, alkalomadtán busszal odaszállítva gondoskodott arról, hogy a szoclib kormánynak minden nyilvános rendezvényén legyen elégséges számú füttyögő, kereplő, takaroggyozó, tojást dobáló "provokátora". És ha valaki emiatt rosszallását merészelte kifejezni, azt a sárga földig leszíjjártózták azzal, hogy a rendezvényen való részvétel és a vélemény kifejezése alapvető jog! Na, mindegy, nem számonkérésileg mondtam én ezt, a kurvát sem a hűségéért kedveljük.
A Magyar Narancs nem szeretné ezt annyiban hagyni, fontolgatják, hogy perre mennek. Valami gyülekezési jog, vagy mi jár az eszükben, hogy abból az irányból közelítenének. Én a helyükben megfontolnám a rendőrségi feljelentést is. Személyesen Pintérnek címezve. A gyulai alpolgármesterek megakadályozták a személyek szabad mozgását, ezzel megvalósítva a személyi szabadság megsértése bűncselekményét. Ha a parlament előtt demonstrálókkal szemben megáll az alapos gyanú, akkor a gyulai vicékkel szemben is. Külön vizsgálandó Kövér szerepe, hiszen ha minderre ő adott utasítást, akkor bizony erre is akad tényállás a bétékában.
Az egészben az a legtréfásabb, hogy a gyulai atrocitást illetően talán még meg is állna a vád, de a parlamenti önláncolás esetében szinte kizárt. A kevésbé tréfás pedig az, hogy ha mégis eljutna az ítélethozatalig a két ügy, lassan már nem kétséges, hogy az egyre függetlenebb bíróságunk kit marasztalna el és kit mentene fel. Én azért a Narancsosok helyében mégiscsak bepróbálkoznék, legalább szép cikkeket és posztokat lehetne írni belőle. Apró örömök, becsüljük meg, ha más már nem igazán marad nekünk.