HTML

Csoportterápia

  • Kopó: Annak a paradox helyzetnek mi a feloldása, hogy a felújításhoz tőke kell, az meg az önkormányzatna... (2021.12.21. 01:47) Faszádizmus
  • ATCG: Csak a csönd (2019.07.30. 00:21) Outdoor
  • maroz: @KUNTYI: Ötmillió forintot azért nem akkora kunszt elhasználni, például felteszed a ruletten a pir... (2016.11.25. 05:42) A napelem haszna Magyarországon
  • maroz: @annamanna: Nézd meg, hogy kik és mire használhatják ezt a bringát. Nézd meg a motorját: 0,25 kW a... (2016.04.19. 12:51) Zöld rendszám
  • bontottcsirke: @dr Smittpálelnökúr: Ezaz! Rekesszz ki mindenkit, aki nem a haverod! Így szép a demokrácia. (2016.02.07. 13:02) Demokratikus ellenzék

Egy másik segglyuk

segglyukbanner.png"A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, és senki sem kíváncsi a másikéra."



Irl kommentelnél? Gyere a Gólyába!

golya.jpg

Ambulánsan kezeltek száma

Címkék

alföldi (2) államadósság (1) államcsőd (1) államforma (1) ami még egy blogon is ciki (1) aranyszalag minőség (1) a létezés magyar minősége (15) ballib (13) balliberális értelmiségi elit krémje (2) bizalom (4) bloglossza (31) bürokrácia (1) chiken game (1) cigány (1) civil (17) civilek (6) civil politizálás (1) demokrácia (1) égés (1) egyéb ápoltak (7) egyetemfoglalás (1) életvilág (4) elit (20) ellenzék (1) emlékezés (1) emlékezés-biznisz (1) eperjes károly (1) építészet (1) erkölcs (6) erőss zsolt (1) érték (15) értelmiségi elit (6) etatizmus (2) felelősségvállalás (1) fellegi (1) felsőoktatás (1) fidesz (1) fogyasztóvédelem (2) gasztroezmegaz (1) gasztronómia (4) giró szász (1) gyereknevelés (1) győzelmi jelentés (1) gyurcsány (3) g pont (1) háború (1) hallgatói érdekképviselet (2) hatalom (6) hazugság (1) helyreigazítás (1) hétköznapi apróságok (2) hétvége (17) homofóbia (1) horsefuckers pride (1) igazságosság (1) indulatposzt (1) jobbik (2) jogállam (5) jövőkép (17) kisember (10) kiss péter (1) konzervativizmus (1) kormány (1) kormányzás (3) kövér (1) középosztály (1) kreativitás (2) kultúra (2) lányomnak mondom (1) lázár (1) lengyel lászló (1) levelező tagozat (3) liberális demokrácia (1) lmp (1) magánügy (1) magyar gasztronómiai egyesület (1) magyar narancs (2) matolcsy (1) mazsihiszti (1) média (11) migráció (1) milla (1) mszp (5) munka (1) náci (2) nacionalizmus (1) nemzeti középosztály (1) nyitottakvagyunk (1) oktatás (13) orbánizmus (10) palotaőrség (1) pártállam (3) pártpolitizálás (11) pénzért bármit (1) pintér (1) plágium (2) polgár (1) polgárosodás (3) pozsonyi ádám (1) progresszió (1) rendszerváltás (2) románia (5) schmitt pál (6) selmeczi (1) szabadság (1) szanyi tibor (6) szíria (1) szőkenő (1) tarlós (1) társadalom (25) TGM (1) tudomány (3) tv2 (1) ünnep (4) vágó istván (1) választás (1) vallás (1) vélekedéseink (1) vendégposzt (1) vicc (2) vidéki tanácselnök (1) zárszó (1) zászlóégetés (1) zombiszdsz (1) zsidó (3) Címkefelhő

Házirendetlenség

Csak úgy, miheztartás végett

-Doktor úr, nagyon fog fájni?
-Igen. Mégis, mit képzel, ha jól esne akkor magunknak csinálnánk!

Ezt a blogot magamnak csinálom, hogy jól essen. Ne vedd el ezt tőlem. Ne agitálj, mert nem érdekel. Ne mondd el nekem, hogy elfogult vagyok, mert ezt én is tudom. Igen, ezen a blogon elfogultan írok, ezt nem is tagadom. Azt gondolom ugyanis, hogy jobb, ha felismerem és figyelek a saját elfogultságomra, mint ha letagadnám és állítanám, hogy az elfogult véleményem elfogulatlan.

Ne agitálj, ne próbálj meg legyőzni, hanem beszélgess velem. Ha akarsz. Próbáld megismerni a gondolkodásomat, cserébe én is igyekezni fogok megismerni a tiedet. Attól még nem dől össze a világ, ha ugyanarról a szeletkéjéről te meg én másként gondolkodunk. 

Ha beszélgetni szeretnél velem, akkor vedd figyelembe, hogy engem a dolgok érdekelnek és nem annyira a vélemények. Épeszűbbnek tartom magukról a dolgokról beszélgetni, vitázni, mint a véleményekről.

Nem különösebben zavar, ha minősítesz, nem szeretnék innen semmit se kitörölni, se kitiltani senkit, de arra kérlek, hogy a többi ápoltat ne minősítsd. Szeretném, ha ez egy komfortos diliház maradna, zártosztály nélkül.  

Köszönöm, és érezd rosszul magad nálunk!

Ha én elnök lennék...

2012.01.08. 12:09 | maroz | 15 komment

Címkék: társadalom milla civilek

…megpróbálnám elmagyarázni minél több embernek, hogy mi a répa is ez a civilség valójában, mert sorra tapasztalom azt, hogy elég nagy a kavar a fejekben a fogalmat illetően. Tartok tőle, hogy nem járnék sikerrel. Azért nem, mert egy ilyen elmagyarázáshoz én kevés vagyok, így nem is pályázom meg ezt a pozíciót (na jó, nem csak ezért), de mivel itt, ezen a blogon az a mottónk, hogy „én legalább megpróbáltam”, így itt, a zártosztályon mégiscsak megpróbálom elmagyarázni.

Sokan vagyunk dühösek ebben az országban, és elnézve a dolgok alakulását egyre többen és többen leszünk. Sok a türelmetlen, sürgető szó, legyen már valami, fogjon már össze mindenki mindenkivel, váltsuk le, és. Jó, leváltottuk. És? Now what?!? És most hogy?

A civilség csak kivételes esetben szól az ilyen leváltós-eltakarodtatós akciókról. De még ilyenkor is érdemes alaposabban elgondolkodni azon, hogy mi, civilek valójában kit is váltanánk le, kit is zavarnánk el? Ki a mi ellenségünk, kérdezhetnénk Briannal.
-A Júdeai Nemzeti Front!
-Nem! A rómaiak!
-Ja, tényleg, igen, a rómaiak!

Egy társadalomban három komolyabb tényező fújja a passzátszelet: a politikai elit, a gazdasági elit és a civilek. Ha ezek a csoportok léteznek, és tudatosan léteznek és ha a normák olyanok, hogy ezek a csoportok képesek egymás fékei és ellensúlyaiként működni, akkor abban a társadalomban jó eséllyel nem fog olyasmire sor kerülni, hogy valamelyik tényező a többiek rovására túlhatalmat szerezzen. Tehát nekünk, civileknek nem a fideszt, nem Orbánt kell leváltanunk, hanem a politikai elitet, az egész politikai elitet, úgy ahogy van kellene rákényszerítenünk arra, hogy az elvárásaink szerint működjön. Le kéne törni a politikai elit túlhatalmát, ez van.

Ehhez tehát elsősorban a civil létezést kéne némileg erősíteni, a civil csoporttudatot. Rajzolok:

A kisebb színes karikák a pártok, a nagyobb, ugyanolyan színű, de halványabb pacák pedig a pártok szimpatizánsai. Nálunk sajnos az első ábra szerint csoportosulunk. Ez jó a pártoknak, jó a politikai elitnek, hiszen ha mi elsődlegesen valamely politikai párt szimpatizánsaként tekintünk saját magunkra, a pártpreferenciánk mint érték fontosabb számunkra a civilségünknél is, akkor belátható, hogy a politikai elit könnyedén meg tud minket osztani és így, megosztva könnyen uralhatóak vagyunk. Az utóbbi húsz évben nem is nagyon látszott a határvonal a civilek és a politikai elit között. Ami civil kezdeményezések, csoportok, akciók, bármik voltak azok sokkal inkább tekinthetőek a politikai elit által, eleve manipulatív célzatból létrehozott látszat akármiknek, mint valódi civil létezésnek. A politikai elit az eljárásokat is úgy alakította, hogy azok ne az érdemi civil kezdeményezéseknek kedvezzenek, hanem a járadékvadász kalandoroknak, akik főként azért alakítottak látszatszervezeteket, végeztek látszat-tevékenységeket, mert ott illegette magát csábítóan pár milliárd forintocska, amit a Nemzeti Civil Alaptól az egyre professzionálisabb járadékvadászok le tudtak vadászni, és sokszor egészen érdekes csatornákon keresztül át tudták lényegíteni magánvagyonná, vagy rosszabb esetben pártvagyonná.

A működőképesebb modell az lenne, ahol a civilek öntudatosan és határozottan kívül rekesztik magukat a politikai osztályon. Ez nem azt jelenti, hogy egy civil ne bírhatna politikai preferenciákkal, hogy ne vehetne részt politikai akciókban, hogy a civil ne szavazzon, vagy hasonlók, nem. Azt kéne önmagunkban is tudatosítanunk, hogy mi elsősorban civilek vagyunk, akiknek másodsorban vannak, lehetnek politikai preferenciáik. Például a szólásszabadság az egy roppant erős civil érték, és ha azt látom, hogy az általam amúgy kedvelt párt ezen fontos érték ellen van, akkor sürgősen a háttérbe szorítom az identitásomnak azt a részét, azt a szerepemet, amelyik szerint én ennek a pártnak a szimpatizánsa vagyok, és előkapom az identitásom civil komponensét, szolgálatba helyezem magam és egységesen ordítom a politikai elit felé, hogy: NEM!

A civil attól civil, hogy önmagára képes civilként gondolni, van civil csoporttudata, és képes a politikai elitet egy külső csoportként látni.

Ennek a mostani helyzetünknek sem lehet az a jó megoldása, ha a civilek újból betagozódnak valamelyik politikai formációba, vagy nagyon erősen beállnak valamelyik politikai párt mögé. Ezért nincs annak se semmiféle értelme, hogy amint megerősödne egy civil szervezet, vagy egy civil kezdeményezés az egyből változzon is párttá, vagy kezdjen el politikusként, a politikai elit tagjaként viselkedni. Ez megint csak ahhoz vezetne, hogy lenne egy úszómedencénk, amelyiknek a fele a belevizelős, másik fele pedig a nem-belevizelős rész. Más példával: ha egy hordó finom borhoz öntök egy vödör szart, vagy ha egy hordó szarba öntök egy vödörnyi finom bort, az eredmény mindkét esetben szar lesz.

A mostani legnagyobb problémánk az, hogy a politikai elit, egységesen, ahogyan van egy vödör szar.

A második legnagyobb problémánk, hogy mi, civilek hát, hogy is fogalmazzak finoman, hordónyian vagyunk ugyan, de még ha borként is tekintünk magunkra be kell látnunk, hogy nem vagyunk a legprímább minőség. Lenne még mit finomítani rajtunk. De erről mindjárt, most előbb azt hangsúlyoznám, hogy ez a mostani porbléma tehát nem arról szól, hogy a fidesz így meg úgy, hanem hogy a politikai elit, mint csoport, mint olyan csoport, akik nem mi vagyunk egységesen elkúrta és ezért egységesen felelős. Hogy ez az elkúrás kicsit-e, vagy nagyon, ez legyen Gyurcsány poénja, mint ahogyan azt is hisztérikus-határozottan visszautasítjuk, hogy óvodás gyerekek módjára öltögessék egymásra a nyelvüket, bibibí, te vagy a nagyobb hibás, de nem is, hanem bibibííí… Nem érdekel. Ez a mostani válság leginkább a politikai elit, a politikai osztály sara, és én civilként azt tudom csak üzenni, hogy oldjátok meg! Nem érdekel hogyan, a ti problémátok, oldjátok meg!

Úgy gondolom, hogy ez a karakteres elhatárolódás szükséges. Ha a politikai elit összeönti a szart a borral azzal mintegy elejét veszi annak is, hogy magára mint nettó szarra kelljen tekintenie. Nem kéne ezt hagyni. Tessünk úgy kezelni őket, mint egy csoportot, mint egy olyan csoportot, akik nem mi vagyunk, mert ezzel talán rá lehet őket szorítani arra, hogy magukra is csoportként tekintsenek. Hátha végre tudatosulna bennük, hogy ha egy fidesz iszonyatosan szar, ha egy mszp pimpós, mint a szilveszteri hányás vízkeresztkor, akkor az nem csak a fidesz és nem csak az mszp problémája, hanem az egész csoporté. Viselkedj, Szíjjártó, viselkedj, Nyakó, mert nem csak magadra hozol szégyent, hanem az egész bandádra. Nem a fideszre, nem az mszp-re, a politikai elitre, úgy, ahogyan van.

Ezt a csoporttudatot lenne jó alaposabban is elmélyíteni az emberekben. A krumplileves krumplileves, a politikai elit politikai elit, a civil pedig civil. Van átjárás, vannak közös területek, de a lényeget illetően nagyon határozottan külön csoport.

A civileknek pedig ebben a relációban az a dolguk, hogy a politikai elittől megköveteljék a civil normák tiszteletben tartását. Ha ezt a megkövetelést szó szerint vesszük, akkor a civileknek a legelső harca azt kéne megcélozza, hogy normális, értelmes kommunikációs csatornák épüljenek ki a politikai elit és a civilek között. Az nem elfogadható, nem tűrhetjük, hogy a politikai elit hülyeségeket csináljon, de még annyira sem elfogadható, hogy a hülyeségeik leplezése érdekében minket, civileket hülyéknek nézzen. Nem fogadjuk el a Szíjjártó féle, a Selmeczi-konform, a Giró-Szász jellegű megmondásokat. Követeljük, hogy velünk felnőtt, értelmes, felelős állampolgárokhoz méltó módon kommunikáljanak. De nem elég, ha mindezt csak a saját csatornáinkon keresztül mondjuk el, illő lenne azt is megkövetelni, hogy ugyanott mondhassuk el mi is a véleményünket a politikai elit ismert megmondóinak a minősíthetetlen üzeneteiről, ahol azok elhangzottak. A közmédium erre való, nem?

Itt térnék vissza a saját, khm…, olyan, amilyen minőségünkre. Van egy csomó kezdeményezés, van, amelyik már elég szépen ki is forrta magát. Itt van például a Milla, szép nagy terebélyes csoport és már azt is bebizonyította, hogy képes dolgokat kigondolni, és képes azokat végig is vinni. De a civilség arról szólna, hogy nem dőlünk hátra, nem mondjuk azt, hogy no, akkor légy szíves, oldd meg, Milla, vagy bárki más. A civil szervezetek attól civilek, hogy azt a civilek működtetik. Ön, én, mindannyian. A Millát, vagy bármelyik frissiben ismertté vált csoportot nem a köztársasági nyalnok nevezte ki, hanem alulról épült, ami egyúttal azt is jelenti, hogy bárki csatlakozhat hozzá, és ez valahol nem csak egy jog, nem csak egy lehetőség, hanem sokkal inkább morális kötelesség. Legalább megpróbálni, az istenit, legalább megpróbálni!

Azért, mert nem csak követelni kell tudni, hanem alkalomadtán tudni kéne élni is a lehetőséggel. Kellenének olyan civil játszópajtások, akik ehhez-ahhoz értenek, és lehetőleg nagyon. Olyan szakértők, közgazdászok, akik értik, hogy miért hülyeség az, amit egy Selmeczi hadovál almáról és körtéről akkor, amikor valójában az államadósságról kéne beszélni. Olyan kommunikációs szakemberek, olyan szociálpszichológusok, akik átlátják a politikai elit kommunikációs trükkjeit, akik legalább annyira értik a propaganda minden csínját-bínját, mint a politikai elit kommunikációs éceszgéberei, és arra is képesek, hogy annak megtalálják az ellenszerét. Kellenek olyan szövegalkotók, akik ezeket az előbbi okosságokat képesek úgy betűbe formálni, hogy az egy közmédiumban elmondható legyen, és lehetőleg minél több ember megérthesse az üzenetet. Kellenek olyan arcok, akik mindezt egy közmédiumban hitelesen el is tudják mondani. Dolgozni kéne, na.

A napi aprómunka során pedig ha olyasmivel szembesülünk, hogy bizonyos dolgokat nem értünk, vagy nem vagyunk képesek a legjobb minőségben elvégezni, akkor érdemes lenne levonnunk a konzekvenciát, és belátnunk, hogy a saját magunk művelésére is több időt, energiát kellene fordítanunk. Újból elolvasni azokat az okos könyveinket, sőt, az újabb okos könyveket is elolvasni, és minden módon iparkodni azon, hogy mi magunk is jobbá váljunk. Vannak dolgok, amelyeket nem lehet követelni, ahogyan azt a humorista is mondta, a járdát nem kiharcolni kell, hanem lebetonozni. Semmi, de semmi erkölcsi alapunk nincs arra, hogy a politikai elittől valamiféle minőségi forradalmat elvárjunk akkor, ha egyúttal nem igyekszünk magunkat is jobbá tenni.

Lám, lám, én tényleg nem lennék jó elnöknek, mert munkára fognám önöket, könyörtelenül. Kész szerencséjük, hogy nem is pályáztam meg az „állást”. Viszont gyanúm szerint ez a munka, és a munkára ösztönzés nem megspórolható. Úgy érzem, hogy korkövetelmény, miszerint a civileknek mindig jobbaknak kell lenniük, mint a politikai osztálynak. Ez nálunk pillanatnyilag nem egy komoly kihívás, de mindig érdemes arra is gondolni, hogy jój, jó, győzünk, elérjük a pillanatnyi célunkat, de hogyan tovább? Sok-sok aprómunkával, hogyan máshogy?

És ha a végén mégiscsak elbuknánk, akkor van itt hely a zártosztályon önöknek is. Majd mondogatjuk együtt, hogy mi legalább megpróbáltuk!

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kakukkfeszek.blog.hu/api/trackback/id/tr543528348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tyto 2012.01.08. 15:45:54

de ez mennyire jó leírod ezeket:) így nincs lelkiismeret-furdalásom, mert nem vagyok hajlandó ennyi időt áldozni rá, annak ellenére hogy így gondolom. nagyjából így.

tyto 2012.01.08. 16:18:17

az egy nem semmi feladat lenne, hogy az orbán takarodj és a gyurcsány takarodj csapatot okos, értő együttműködésre bírják/juk. akik úgy tudnak együttműködni, hogy a civil okosokhoz fordulnak a pontosságért, tudásért, amely civil okosok pedig nem azzal kezdik, hogy magukat okosnak definiálva lehülyézik őket, hanem türelemmel, és jól kitalált kommunikációval szólítják meg az indulatoktól elragadott egyelőre bárdolatlan tömeget. akik elfogadják őket, és hallgatnak rájuk......nem tudom hány száz év kell ahhoz hogy erre esély legyen....

Gerbó 2012.01.08. 18:54:54

Jó a poszt, és nagyon igazad van! Ha a magyar társadalomban erősebb lenne a civil öntudat és magatartásforma, nem lenne ennyire kiszolgáltatott a mindenoldali populizmussal szemben. Ez az igazi probléma, minden más ennek a következménye. Az egy dolog, hogy ehhez az egyénnek "dolgoznia" kellene az ügyön, de még nehezebb, hogy nincs civil tudat felelősségvállalás nélkül. Na, ez az, ami végképp lehetetlen nálunk. Nálunk az egyéni felelősség a saját életemért, a közösségemért ismeretlen fogalmak. Sokkal egyszerűbb és kényelmesebb mindig mást hibáztatni kudarcainkért, meg nem valósult álmainkért. Így mindig annak hiszünk, aki a legkényelmesebb megoldást nyújtja felénk. A pártok felé való elköteleződés is egy ilyen kényelmi megoldás, munkás dolog minden felmerülő kérdésnél újra és újra mérlegelni, hogy melyik álláspontot is válasszam. Ahhoz minimum szilárd értékrendszer kellene, és következetesség, de mindkettő hiánycikk Mo-on.

vörösbor(de)minőségi 2012.01.08. 21:37:53

mostanában ahogy olvaslak és élvezem nagyon-majdnem mindenben hasonlóan gondolkodom én is.egy dologban sajnos pesszimistább vagyok-a saját érdek az közös....illetve ennek felismerése és tudatossá válása-no ebben én billegek sajnos ugy értem,hogy tiznél több év kell ehhez idehaza.ezt érzem/látom/tapasztalom.mindig a könnyebbik oldalát fogjuk meg pl.kimegyünk dolgozni(élni)de ez csak pillanatnyi "tüneti kezelése"az életünknek.itthon kellene akarni!!!a jobbat és kikövetelni ezt.hogy milyen módszerekkel?ezt sajnos nem tudom mert ehhez kellene egy olyan fasza társadalom akik felimerik,hogy ha mindenki a saját kis munkájában környezetében a legjobbat akarja és tesz is érte-az előbb utóbb makro szinten is érezhető lesz.szerintem hibás az,hogy orbánozunk-ez igy túl egyszerű lenne-itt nem egy ember tehető felelőssé hanem pontosan ahogyan irod az egész bagázs.szándékosan használtam ezt a szót.de milyen is az ember?kb szereti a biztosat.no ha ezeket elzavarjuk(nánk)akkor kik kerülnek a mostaniak helyébe?ez még nem látszik és azt gondolom ennek hiánya ami miatt még nem nagyon berzenkedik sok ember.

maroz 2012.01.09. 12:28:36

@tyto: A fene tudja. Úgy gondolnám, hogy ha az emberben amúgy is van egy adag késztetés arra, hogy csináljon valamit, akkor időnként kalandból csinálhatna akár olyasmit is, aminek látja értelmét.

Ha húsz-harminc év múlva lesz eredménye, akkor is.

Gyerekeket is szülünk/nemzünk, pedig az is egy több évtizedes projekt. Ott is megtaláljuk a folyamatban az apró örömöket, miért ne követhetnénk ezt az analógiát? Ha egy gyereknél örülni tudunk annak, hogy másfél-két év után már üzembiztosan nem rottyant be a nadrágba, akkor ugyanennek a társadalmi megfelelője nem képzelhető el?

Mondjuk olyan öt év múlva örömmel néznénk a kisded társadalmunkra, hogy milyen ügyesen jár, nem túrja az orrát, és már ki tudja mondani az "r"-betűt!

Szeretnék egy posztot írni arról, hogy az Egyesült Államokban hogyan alakultak a társadalmi attitűdök a színesbőrűek és a homoszexuálisok elfogadását illetően. Már elkezdtem összeszedni az adatokat, nem kis munka, hiszen kellenének hozzá azok a tényezők is, amelyek a változás irányába hatottak, például a média, abból is a film, a televízió, mint az egyik legjelentősebb véleményformáló, csak hát sajnos most jön nálam is az, amit úgy hívnak, hogy "nincs időm semmire". Elkezdtem összeszedni a fontosabb "fordulópontokat" (pld. a négerek filmbéli, televíziós ábrázolásában bekövetkezett paradigmaváltásokat, az első képernyőn elcsattant fehér/néger csókot, a homoszexuális kapcsolatok bemutatásában beállt változásokat, Harvey Milk, etc.), remélem idővel össze bírok gyúrni belőle valami érthetőt/olvashatót. Azt szeretném ezzel végiggondolni, hogy vajon az attitűdváltozás sebessége nem gyorsult-e fel manapság, köszönhetően a felgyorsult információáramlásnak. Mert ha igen, akkor talán itt sincs minden annyira elveszve, talán nem szükségszerű az a két-háromszáz év, talán lehetne legalább elméleti esélye annak, hogy emberi léptékű időn belül is lehessen érdemi változást elérni.

tyto 2012.01.09. 14:33:37

@maroz: az új poszthoz ajánlanám malcolm gladwell kivételesek c. könyvéből a marita döntése c. fejezetet, ami a KIPP Academy nevű kísérleti iskoláról szól. csak nehéz helyzetű afro-, és hispanoamerikaiak járnak oda. részletesen le van írva minden. aztán ha jól emlékszem a fordulópont c. könyvében is vannak kutatások a témádhoz. sajnos azt nem hoztam magammal a vidám országba ahol most vagyunk, úgyhogy pontosabbat nem tudok.

nekem volt kísérletem arra hogy emberek egy csoportját a maguk képviseletére rávegyem. hát....sz elképesztő közönyön és fásultságon nem tudtam átrágni magam, meg valahogy már akkor is féltek a népek a hangjukat hallatni. azt bírták volna, ha más képviseli őket, de úgy, hogyha esetleg ezt a törekvést szankcionálnák, akkor ők maguk még el tudjanak határolódni tőle. mert ugyebár a szép elvek nem fizetik a számlákat. mindig ez a fal amibe beleütközik az ember. tökmindegy hogy jobb vagy baloldali rezsim van.

V mint... 2012.01.11. 23:10:27

Akkor most nem használnám a doktorimat egy darabig.

emhem 2012.01.15. 23:44:23

ez mind szép és jó (bár kicsit megmondomatutit-típusúra sikerült), de egy dolog frusztrál engemet:
hogyan?

hogyan hozható létre olyan civil szervezet, amelyre nem lesz egyből a "politikai" jelző ráhúzva?
hogyan győzzük meg a politikai üzenetek (mert a civilek persze politikai üzeneteket hoznak) célpontjait támogató másik civileket, hogy a kritika objektív alapokon létesült?
hogyan győzzük meg az embereket arról, hogy a szakértő tényleg ért hozzá? és mi a különbség szakértő és álszakértő között?

egyáltalán hogy kezdjük el ezt kiépíteni? hogyan lehet hatni a magyar politikakultúrára, hogy a civilséget pártok fölé helyezze?

lehet, hogy egyszerű a válasz, de nekem ötletem sincs.
illetve egy ötletem van: elkezdjük csinálni és megvárjuk amíg a közvélemény hisz nekünk. ez működik?

ha megnézzük pl. a tasz-t, hát nem hiszem, hogy a jobboldalon mostanság azt elfogulatlannak ítélnék. annak ellenére, hogy az egy tipikus civil szervezet, amilyet a poszt is kívánatosnak tartana, szakértőkkel, és politikán felülemelkedve.

maroz 2012.01.16. 09:32:19

@emhem:

"bár kicsit megmondomatutit-típusúra sikerült"
Szóltam az elején, hogy ilyen lesz. :)

"ha megnézzük pl. a tasz-t, hát nem hiszem, hogy a jobboldalon mostanság azt elfogulatlannak ítélnék"
Innen kezdem.

A kérdés az, hogy kivel/mivel szemben tartják elfogultnak. Ha a mindenkori hatalommal, az elég nagy baj lenne, ha a politikai elittel, vagy annak valamelyik szereplőjével, az úgyszintén. Az is kérdés, hogy kik tartják elfogultnak. Ha a politikát drukkermentalitással figyelők, akkor sajnos azzal nagyon nehéz bármit is kezdeni, és gyanúm szerint itt inkább ez az eset állhat fenn.

Amúgy is ez a jogvédőzés nálunk valami gyanús komcsi dolog, és ez már fel is vet egy másik gyanút, hogy itten kérem újfent meg lett spórolva némi aprómunka. Konkrétan annak az elmagyarázása, tudatosítása, propagálása, hogy mi is a "jogvédelem", a jogvédő szervezeteknek a lényege. Mit védenek, és miért fontos minden ember számára, hogy az, amit védenek védve legyen. Tapasztalataim szerint sokan olyanok sem tudják ezt, akik amúgy lelkesen bólogatnak, hogy igen, a jogvédelem az fontos, az jó. A "miért"-et kell elmagyarázni érthetően, hogy a jogvédelemhez fűződő attitűdöknek legyen valamiféle tudati, kognitív komponense is, ne csak érzelmi. Ez például egy tipikusan civil vállalkozás lehetne, csak ugye csinálni kéne. :)

A többi kérdésre azért nagyon nehéz válaszolni, mert hiányzik az a nyelv és az a közös értelmezési keret, amelyikben mindezeket meg lehetne beszélni. Ne érts félre, nem kettőnk esetében, hanem úgy társadalmilag. Az orbánizmus egyik, de szerintem a legnagyobb bűne, hogy a közbeszélgetést a köznyelv megölésével úgyszintén kivégezte. Ez a rengeteg szíjjártóizmus, a Selmeczi-féle garantáltan fogalommentes beszéd, de az orbáni leginkább spirituális, hitszónokokra és esőcsinálókra emlékeztető performanszok is mind-mind oda vezettek, hogy mára a köznyelv gyakorlatilag alkalmatlan arra, hogy abban racionális állításokat tegyünk, azokat racionális érvekkel megvédhessük, vagy mások racionális állításait úgyszintén racionális érvekkel cáfolni igyekezzünk.

Ezért gondolom én mindennél fontosabbnak azt, hogy a köznyelv megtisztuljon, ezért is írtam, hogy a civilek egyik alapvető követelése legyen a kommunikációs csatornák helyreállítása. Nem igazán tudunk addig szót érteni, amíg nincs meg a közös nyelv.

panelburzsuj 2012.01.19. 20:03:50

Na másszunk bele:

"Egy társadalomban három komolyabb tényező fújja a passzátszelet: a politikai elit, a gazdasági elit és a civilek."

Ezt ki állítja? Mire alapozza?

maroz 2012.01.19. 20:54:51

@panelburzsuj: Giddensre például határozottan emlékszem, hogy állította. :)

Mi a bajod ezzel a kijelentéssel?

panelburzsuj 2012.01.19. 21:23:28

@maroz:

Aza bajom, hogy eleve elfogadja a rögzített szereposztást: ti ott fönn, mi itt lenn.

Én valami Novaknál olyamit olvastam, hogyaszonyga:

- politikai elit

- gazdasági elit

- kulturális-erkölcsi elit

Ez a három tartja egymást sakkban, (checks-ben?:), így ha egyik-másik túlságosan megromlik, mindig "van máásiiik!", amihez a köznép orientálódni tud, és helyre tudja magát pofozni.

maroz 2012.01.19. 22:12:37

@panelburzsuj: Az orvosom, amikor azt mondja, hogy reumám van úgyszintén eleve elfogadja azt. Nagyon nem szép tőle. :)

Attól még, ha valamit megállapítok még nem mondtam róla semmiféle ítéletet, sőt, ha valamiféle erkölcsi okból tagadnám, nem fogadnám el, attól még a helyzet ugyanaz lenne, pont mint a reumámmal.

Ha az ember ebbe nagyon komolyan bele szeretne menni, akkor az már nem blogtéma, és nem is biztos, hogy én szeretném eldönteni, hogy a kismillió, egymástól sokszor csak nüanszban, vagy akár komolyabban is eltérő megközelítések közül melyik írja le pontosabban a valóságot. A középkorban ez is egyszerűbb volt. :)

panelburzsuj 2012.01.19. 23:02:54

@maroz:

A folyamatos eltáncolásoddal, műértetlenkedéseddel megkímélsz egy csomó további felesleges körtől.

Ha nem - hát nem.

panelburzsuj 2012.01.19. 23:41:28

De nehogy itt besavanyodj, ajánlok magam helyett érdemlegesebb beszélgetőtársat:

"Ki az, aki nem puskázott a suliban? Ki az, aki nem hajtogatott papírrepülőt, nem köpőcsövezett rizsszemet a feszes hátsójú fiatal napközis nénire, majd nevetett az egész délutános csoporttal? (Na jó, ez utóbbi valóban nem olyan szűk réteg) És tegyük szívünkre a kezünket: olyan nagy bűn, ha egy sporttörténetből húsz éve írt kisdoktori akár nagyban megegyezik egy korábban, más nyelven írt tanulmánnyal?"

orojan.blog.hu/2012/01/19/schmitt_pal_egerben

Eza fiatalember legalább valaki, nem holmi kóbor panelburzsuj ... :)

fidelitas.hu/cikk/digitalis_nemzedek_orojan_sandor_uj_tisztsegben

Kellemes időtöltést neked!
süti beállítások módosítása