Idézek egy felhívásból, kiemelve a szerintem lényeget:
"Tisztelettel kérem a polgári körök tagjait s mindazokat, akik részt vettek a Békemenetek valamelyikén, hogy ha tehetik, jöjjenek a Fidesz Lendvay utcai székházához, amit törvénytelenül, a kerítésen átmászva blokád alá vettek nehezen definiálható alakok."
Jó kiscserkész ha látja, hogy valaki nehéz terhet cipel szolgálatba helyezi magát és megpróbál segíteni. Bencsik úr szemmel láthatóan küzd, nézzük hát, van-e módunkban legalább egy csöppet megtámogatni őt. Nehezen definiálható alakok, írja. Nekem úgy tűnik, hogy azok az alakok: emberek.
Az ember (latinul Homo) társadalmi lény; közösen végzett munka, a tagolt beszéd és gondolkodás jellemzi. Mindezek révén képes a világ megismerésére és átalakítására. Írja a Wikipédia. A tagolt beszéd és a gondolkodás. Tudjuk, hogy sokféleképpen beszélünk és még annál is többféleképpen gondolkodunk. Mi, emberek.
Rendszertani szempontból az emberi nem az állatok országába, a főemlősök rendjébe, a hominidák (Hominidae) közé tartozik. Na jó, kicsire ne adjunk, egészen biztosan azt akarták írni, hogy az ember nem az állatok osztályába tartozik. Már ugye rendszertani szempontból, mert a viselkedése alapján ez nem mindig ennyire egyértelmű.
Az ember valamiért nehezen viseli el azt, hogy egy másik ember másként beszél tagoltan, pláne, hogy másként gondolkodik. Persze ezzel nincs egyedül a természetben, az állatok is ilyenek. Az ember elsősorban abban különbözik az állatoktól, hogy nemcsak felhasználja a természet erőforrásait, hanem a termelés folyamatában a természetet a maga szükségletének megfelelően át is alakítja. Hát, ez elég karcsú. Jó lenne hinni abban, hogy valahol titokban létezik egy másik elsősorban is. Valami ilyesmi: az ember elsősorban abban különbözik az állatoktól, hogy nem akar a másik ember arcába sósavat önteni pusztán azért, mert az másként beszél tagoltan, mint ő. Nem akarja a másik ember lábát kirúgni és a fejét söröskorsóval beverni mondván, hogy amazok csak ebből értenek.
Talán még a száját sem fogja be az egyik ember a másiknak pusztán csak annyiért, mert abból olyan beszéd tagolódik ki, amit nem szívesen szeretne hallani. Az ember biológiai késztetésein túllépve képes befolyást gyakorolni saját érzelemvilágára is. Fejlődésre törekszik, mert tökéletlen és tökéletlenségét érzi is. Talán ennek a fejlődésnek, a remélt tökéletesedésnek az egyik eszköze is lehetne a tagolt beszéd. A sósavval leöntés, a söröskorsóval fejbevágás, a másik kölcsönös leállatozása meg mintha pont ennek a törekvésnek az ellenében hatna.
Bencsik úr, a nehezen definiálható alakok: emberek. Bonyolult, összetett lények, néha még az anyjuk-apjuk sem érti őket. De: emberek. Az emberek összessége az emberiség. Olyan jó lenne, ha legalább ennyiben egyet tudnánk érteni. Ha nem basznánk el a drága kreatív és egyéb energiáinkat ilyen teljesen fölösleges definiálgatásokra. Emberek, akik tagolt beszéddel igyekeznek kifejezni a gondolataikat. Innen kéne folytatni.
