Mint a kilószámra tolt kokótól felpörgött bróker, két hete még fagy és zimankó, most meg már aszályközeli hőség. A tavasz idén április 21-én volt, délelőtt tíztől délután háromig. Esőnap nincs, ha minden kötél szakad a rendezvényt az Orbán Ráchel Nemzeti Rendezvénycsarnokban tartjuk meg. Érdekes időket élünk, foghatott rajtunk a kínai átok. Hallgatva az idők szavára én is koncentráltan fogyasztottam az eheti híradagomat, meg is feküdte egy egészen kicsit a gyomromat, ezért ha nem veszik gusztustalanságnak kérődznék egy keveset, hátha egy második emésztés segítene a feldolgozásban.
Fodor Gábor pártot alapít. Jó, ez nem hír, de van benne hír is. Jelesül, hogy ezek (kurzív) tényleg semmit nem tanultak és semmit nem felejtettek. Fodor, akinek a töke a becsülete valami olyasmit mondott, hogy Magyarország problémáit nem az okozta, hogy túl sok volt itt a liberalizmus, hanem pont ellenkezőleg, amikor a gaz orbánnáci vízbűl kivont osszigénként kicsapatta az országból a liberalizmust, na az baszott bé cudarul nekünk. Jó, persze, tudom, még ez sem hír, mert mi hírérték van abban, ha ilyen többszörösen megkopott second kendek hülyeségeire öt másik ember kíváncsi, de talán egy apró továbbgondolásra mégiscsak érdemes: Kedves Gábor, ez az orbánviktor-izé azért lett ide nekünk, mert az embereknek nem a túl sok liberalizmussal lett tele a tökük, hanem veletek, akik oly sok ideig toltátok le a torkunkon a liberalizmus látszatát. Lófasz folyt ugyanis ebben az országban, nem liberalizmus, és annak, hogy a látszat miatt azok a bizonyos liberális értékek nem bírtak meghonosodni bizony-bizony ti is roppant erősen okai vagytok. Ettől függetlenül persze sok sikert kívánok, izgatottan fogom továbbra is figyelni, hogy miként bírja elhódítani egymás elől ez a féltucat új és legújabb liberális alakulat azt az öt embert, aki még mindig képes benneteket komolyan venni.
Néhány halk és pusztába vesző hangocskát is hallottam a héten valami dohánykoncesszió odaítélése körüli anomáliákról. Forgatnak itt egyesek szemet, hogy a trafikokat valójában a helyi fideszes gauleiterek árjásították ki, nahát, tényleg, milyen megdöbbentő. Azt még a világ leghülyébb Fodor Gábora is beláthatná (na jó, ő nem, de bárki más igen), hogy a Fidesz nem azért alakított ki egy ilyen pöcc kis rendszert, mert az jól mutat a repcetáblában, hanem azért, mert használni szeretné. Mire, mire, hát mit tudom én, borotválkozás után, arcszesz helyett? Szunyókált az értelmiség és közben itten manifeszt feudalizmust (a régi csak látens volt, és az tetszett is az értelmiségnek, lásd még a nyugtatóval kezelt hasmenés esetét: összefosom magam, de nem zavar) építettek a fejünk fölé, ami a népnek, az istenadtának kifejezetten tetszeni látszik. Kéne még néhány fodorgábor és újabb tucat liberális párt, hátha.
A majdnem legfrissebb HVG-ben Solymosi Frigyes illusztrálja remekül, hogy milyen jó is lenne az a világ, ahol a valamiben okos emberek inkább a valamiről okosodnának és ne olyasmiről, amiben nem okosok. Jó, Szemerédi legalább álszerénykedik, hogy ő ehhez nem ért, de hát ha már az orra alá tolták azt a málnafagyit akkor beszélnie kell, kényszer, mint Pavlov kutyájánál a nyálelválasztás, ezzel szemben Solymosi valódi szerényen előadja, hogy két évtized alatt ő szopta ilyen tűhegyesre Orbánt, mostanság csak azt nem érti, hogy mi csúszhatott félre, mi baszódhatott el annyira, amitől Orbán olyan csúnyán beszél a nyugattal, pláne Európával. Lehetne diplomatikusabb is, mondja Solymosi, mert ha az lenne, akkor nem csak Orbán kapna buksisimogatást, hanem minket, közmagyarokat is úgy szeretnének, de úgy, hogy. Akadémikus, fiziko-kémikus, még tán szemerédikus is, oszt tessék, annyi esze sincs, amennyivel belátná, hogy Orbán nem cvikipuszit szeretne Merkeltől, hanem korlátlan hatalmat Magyarország fölött. Ha pedig ahhoz az kell, hogy verbálisan picsán rúgjon néhány nációt, esetleg pár kontinenst, hát akkor verbálisan picsán rúg, és így minden a helyére kerül: övé lesz a hatalom, az okos, művelt, tájékozott értelmiségi elit pedig ott csinál magából hülyét, ahol csak akar. Win-win.
Zenéhez én hozzászólni nem tudok, fogalmam sincs, hogy mi az a Kaukázus, ha pont nem földrajzi hely, és azt se tudom, hogy annak a frontembere kiféle-miféle, de a héten olvastam tőle egy jó mondatot, amire még csak linket sem adnék, hiszen nekem pont így, szövegkörnyezet nélkül tetszik:
"Balra nem voltam elég zsidó, jobbra nem voltam elég nagy magyar."
Ara-Kovács Attila is kitett magáért, írt egy olyan valamit, amiből egy kurva szót sem értettem. Illetve na, a szavakat igen, de hogy mit akart valójában mondani, azt nagyon nem. Ebből viszont már szívesen idéznék hosszabban is, forrással, mert hátha rájön valaki, hogy mi is lehetett az a töltött káposzta, ami ezen a héten az ő hasát feküdte meg:
Ám ahol a civil társadalom csak azért kelt hangulatot a politikai szféra ellen, mert annak helyébe kíván lépni, a közösségi médiában rejlő lehetőségek veszélye fokozott. E szféra ugyanis láthatóan kész elhinni magáról, hogy civilsége már önmagában politikai profizmusnak számít. Megjelenése a közösségi médiában pedig képes hatékony véleménnyé formálni bármilyen szándékot, a társadalmi igazságosság vágyától egészen a fényevésig.
Kíváncsi vagyok, hogy eljön-e az a pillanat, amikor Ara-Kovácsot a precious bodily fluids is elkezdi foglalkoztatni.
Az időjárásra nem csak én figyelek hisztérikusan, hanem azok a hegymászó honfi- és majdnemhonfitársaink is, akik idén a Kancsendzöngán kirándulgatnak. Nyilván egy ilyen mászásban a mászás a legfontosabb, ezt elhiheti nekem a kedves olvasó, ehhez én nagyon értek, jobban, mint Szemerédi az oktatáspolitikához, a szakértelmemet pedig arra alapozom, hogy az egyik mászó egyszer már mászott egy tőlem kölcsönkért jégcsákánnyal is, szóval a mászásban a mászás a legfontosabb, de abban, hogy mászni lehessen talán a kommunikáció is játszhat némi szerepet. Ebben viszont mintha nem nyújtanának a fiúk Himalájához méltó csúcsteljesítményt, pedig még az Origo is ott van a fő támogatóik között. Nem elsősorban az zavar, "hogy ezer méteres színtkölömbségű" ereszkedésről írnak, hanem hogy úgy egyáltalán alig írnak és azt is, hát, hogy is mondjam csak, eléggé laposan. Persze lehet, hogy csak én vagyok túl igényes, és ha ez, így pont elég is a köznek, akkor tényleg ésszerű a gazdálkodás a szűkös erőforrásokkal. Pénzt meg majd úgyis a mindenféle önkormányzatok plusz az Emberi Erőforrások Minisztériuma ad, és ha a Kancsendzöngához nem is méltóak ezek a kommunikációs magaslatok a magyar államhoz viszont még sok is.
Utolsónak jöjjön valami, ami vitán felül pozitívum. A fodorgábori értelemben vett liberális érában iszonyú feldemhedéseket okozott minden olyan megnyilvánulás, ahol a nemzeti izéinket nem a kötelezően elvárt áhítatba kereteztük, frusztrált balfaszok százezrei fújnak mind a mai napig Esterházyra, mert huszonévvel ezelőtt mondott valami olyasmit, hogy így gondozd a magyarodat. Na, ennek immáron vége, alább a bizonyíték:
Ha barátságos és magyar, valamint a nemzetiszínű csíkok is ott vannak, ahol azoknak lenniük kötelező, akkor már minden további nélkül megpimpelhetik Szent Pistát, kimenős strici cuki kis kockás abroszban viszi a hozzávalót a petrezselymes rántottalmához, a baró kis nyakláncához pöpecül megy a fejdísze, az ember a kép láttán menten kedvet kap magyarni egyet. Végre ilyesmit is lehet, felkészülnek a tampongyártók és Erzsébet királyné. Mit is akar itt Fodor Gábor tulajdonképpen alapítani? Liberális pártot? Minek?