Kovászos. De olyan, amit kitettek lelkesen egy déli ablakba és egy kicsit ottfelejtődött. Nem sokat, mondjuk olyan két-három évecskét. Guszta. Vodkával elmegy. Sok-sok vodkával. Bár, sok-sok vodkával akármi elmegy. Még ez a kis, magyar uborkaszezon is.

Az, hogy a három (na jó, a feltörekvőt kezeljük értékén, tehát a két és fél) többé-kevésbé meghatározó nem annyira jobboldali online izé, újság?, portál?, webkettő?, mindegy, szóval az, hogy ez a három izé lassan teljesen megkülönböztethetetlen lesz egymástól még hagyján, legalább nem kell annyit kattintani, hiszen teljesen mindegy, hogy az Indexen, az Origón vagy az Újpéteren nézem meg Kelly Brook bimbóit, vagy olvasom el ugyanazt az MTI-hírt többé vagy kevésbé juppisítva, plusz az obligát animgif. Na jó, a lóbetűsnél még időnként adódik bónusz, legutóbb például majdnem sikerült egy aprócskát bosszankodnom azon, hogy Bede Márton egy nagy levegővel megmondta a frankót a honi gasztronómiáról, de még időben lefuttattam egy reality chek-et (Mi történt? Egy Bede Márton írt egy teljesen szubjektív véleményt, illetve valami olyasmit, hogy mi az, amit ő az ízlésről gondol. Hú dö fákk íz Bede Márton? Naugye.), és legyintettem: kovászosuborkaszezon.  

A mindenféle printek onlájnja meg komoly identitást épít arra, hogy ők aztán mindenkinél jobban gyűlölik a zorbánt. Ez meg már lassan tizenéve pimpósodik, temérdek vodka, de ezt már mondtam. 

Olyan aranyos a jobb napokat is megélt, amúgy általam egy időben kifejezetten kedvel Magyar Narancs is, bár amióta nem veszem a printet csak az onlájnról beszélhetek, és ezt mindig hozzá kell tennem, mert azt látom, hogy ugyanannak az orgánumnak a nyomtatottja és az elektronikusa hát, hogy is mondjam csak. Időnként mintha meghekkelték volna. Szóval olvasom Vári felháborodját a Narancs onlájnon, hogy a Heti Válasznak és a Magyar Demokratának már megint jó, mert tömi őket pénzzel az állam. Meg hogy a független (neveket! - na jó, legalább egy nevet!) és a baloldali hetilapoknak nem ad. Milyen meglepő, ugye? Nem kicsit jobboldali kormány Magyarországon nem ad a baloldaliaknak, most mondják meg! Botrány. És akkor most nekem, a közügyek iránt mégiscsak érdeklődő állampolgárnak min is kéne háborognom? Hogy bosszús az egyik lakáj, mert most a másik kapja a jól megszolgált réteskéjét estére? De hát jobbágyéknál ez már csak így van, én egészen jól emlékszem arra a baloldalon gyakorlatilag semmiféle felszisszenést nem okozó hírecskére, amikor egyenesen az a szerencsétlen Orbán-epigon örvendezett egy jót azon, hogy a baloldali érték honi fároszát, a Népszavát egy Kapolyi nevű Simicska tömi ki, nem nehéz megtippelni, hogy úgyszintén milyen eredetű pénzecskékkel. Havi több milliónyi pénzecskékkel, és ez a tömés természetesen egy teljesen korrekt, méltányos tömés, hiszen a kistafírozáskor regnáló miniszterelnök, a méltán államférfi Gyurcsány Ferenc is mélyen egyetértett azzal, hogy a hatalomnak finanszíroznia kell azt az orgánumot, amelyik aztán majd erősen, függetlenül és kritikusan:

Gyurcsány Ferenc szerint ma a polgári és népi baloldaliak, szociáldemokraták és szocialisták egyaránt megférnek a baloldalon, s azt szeretnék, ha a sokféle baloldali gondolat ebben a sokszínűségben jelenne meg. Kijelentette: szüksége van a magyar baloldalnak a Népszavára, egy erős, független, kritikus hangra, amely azt is tudja, hogy a kritika iránya a demokrácia, a szabadság hiánya.

Valamint az MSZMP akkori elnöke, a még méltánabbul még államférfibb Hiller István is hasonlóan tengermélyen egyetértett:

Hiller István a napilapot az új magyar szociáldemokrácia fontos részének nevezte. Az MSZP elnöke szerencsésnek mondta, hogy először jelent meg a Népszava ilyen jellegű hozzáállása és tartalma, és azután annak kimondása, s nem fordítva.

És akkor ma lássuk hát mindennek az eredményét. Lássuk, hogy a hatalom által gátlástalanul felszopott és mindenféle pénzekkel tömött Népszava hová, milyen éteri magasságokba emelte a honi szociáldemokráciát, amelyiknek ugye fontos része. Hát, oda, hogy három évnyi igencsak nem cicózó orbáni hatalomgyakorlás után a Fidesz, ha most lennének a választások jó eséllyel újból kétharmadot kapna. A hülyének is megérte ilyen-olyan pénzekből tömni hatalmon a "kritikus" Népszavát, ugye?

Ez van, hosszú-hosszú uborkaszezon, de majd kibírjuk valahogy. Pláne azért, mert nincs más választásunk. Orbán szar, a Fidesz szar, de tényleg egyre inkább világos, hogy nincs alternatíva. Igen, ez a lehető legklasszikusabb egyik is, másik is. Mert nem? Milyen értéket kér most számon a balliberális média? Azt, hogy a hatalom ne pénzelje a lakájmédiát? Egy lófaszt. Azt, hogy a hatalom lehetőleg mindig a balliberális médiát pénzelje. Mert ha azt teszi, akkor értéket véd, ellenkező esetben elvtelenül pénzzel töm. Ami az igazán szörnyű az az, hogy ezt bőven túl sok ember teljesen elfogadhatónak tartja. Igen, a fidesz is tömi a saját lakájait, tehát jogos, igazságos az, ha a ballib is kézből eteti a sajátjait. Közben ugye a tömegek, a ballib iránt igaz egyre elenyészőbb mértékben érdeklődést mutató tömegek ebből a tömésből semmit nem profitálnak, de hát ez nem baj, hiszen meggyőzi őket a magát függetlennek mutató lakájok serege, akik közben fű alatt ezért cserébe jó kis szinekúrákat kapnak, és persze hogy igyekeznek meggyőzőek lenni, hiszen ki seggének ne esne jól egy igazgatói székecske, egy szerkesztőségi állásocska, vagy bármi, amivel a lakájok seggnyalását elvszerűen jutalmazni szokás. Ez az az érték, amire az orbánit cserélnünk kéne, vissza? Maradjon csak az uborkaszezon, az újabb kétharmad. Hátha megpimpósodik végre annyira, hogy már vodkával, sok-sok vodkával sem fog lecsúszni, és kibaszhatjuk végre az őt megillető helyére, a ganéra.

Lenne még egy nagyon rövid uborkaszezoni gondolatom Balogh Ákos Mandiner Gergely viselt dolgait illetően is, mert tényleg vicces az, amikor a pap mise után betér a kuplerájba és ha számon kérik, akkor elkerekedett szemmel értetlenkedik, hogy de hát mi van, ő aztán tényleg tisztességesen megbaszta azt a luvnyát, rá aztán senki ne mondja azt, hogy impotens, és hiába is mondogatja boldog valamint boldogtalan, hogy nem, nem erről van szó, hanem a kuplerájba menésről, úgy általában és speciálisan. Lehet prédikálni, és lehet lakájként előnyöket kijárni, valamint sajnos ezt Magyarországon lehet együtt is, de nem nagyon lehet közben hiteles értékvédőnek kinézni. Illetve az én szememben semmikép, aztán hogy ez mennyire releváns, mennyire nem, pont leszarom. Ez van, uborkaszezon, és ahol egy Gyurcsány építi a szociáldemokrata és a balliberális oldali értékeket Kapolyi kezén átfolyt ilyen-olyan pénzekkel, valamint ahol egy Balogh Ákos Turulmadár csókos önkormányzati pénzekből az Oakeshott-konform értékeket, ott jó eséllyel még hosszú-hosszú évekig-évtizedekig pimpósodni fog az uborkaszezon.