A politika beletenyerelt egy ügyecskébe, persze csak mintegy véletlenül, hiszen ha Hadházy mondjuk nőgyógyász lenne és nem lódoktor akkor ma nincs nyúl-ügy. De lett. A történet onnan indult, hogy az eu ideöntött elénk 2010 környékén egy rakat pénzt, megmondta, hogy mire költsük, mi pedig nekiestünk, és úgy bántunk vele, ahogyan egy félgyarmati sorban lévő országban a talált kincsekkel bánnak. Kiírtunk belőle egy pályázatot, amelynek a deklarált célja az volt, hogy a pályázat nyertesei által, közpénz-százmilliókból előállított, korszerű tananyag segítse a mi gyerekeinket abban, hogy a tudást egy magasabb fokon, könnyedén elsajátíthassa. Ez ugye egy szép, nemes cél, csak éppen az a probléma, hogy ebből a rendszerből pont azokat hagyták ki, akik a legérintettebbek, a diákokat.
Így tehát teljesen mindegy, hogy mi lesz az output, a munka végterméke, hiszen ebben a rendszerben pont a felhasználónak, a diáknak nincs egy centi beleszólása se az egészbe, őt még csak meg sem kérdezték, hogy mit szól az eredményekhez, hogy ez a közpénzmilliárdokból lezavart "fejlesztés" eredményezett-e a számára bármiféle könnyebbséget is, sikerül-e így, ezeknek a tananyagoknak a segítségével könnyebben, alaposabban elsajátítaniuk a tudást. Őszintén kíváncsi lennék a diákok arcára, amikor megkérdezik őket.
Tehát borítékolható, hogy ezeket a pénzeket egyrészt el fogják lopni, ami most a kisebbik baj, másrészt pedig nem korszerű tananyag, hanem egészen konkrétan egy rakat szar fog keletkezni.
Írt az indexen Spirk egy cikket egy tankönyvről, ami a nyúltartásról szól, és az abban megszólal Hadházy:
Hadházy Ákos kedden egy sajtótájékoztatón azt állította, hogy az intézet éppen „a legelesettebbeknek szánt pénzt lopja el", amikor a mintegy 1,5 milliárd forintnyi uniós keret jó része olyan „kamu megbízásokra” megy el, amelyek nem járnak haszonnal. Hadházy több példát is felsorolt, és megemlített egy 31 millió forintos oktatási segédlet pályázatot is. Ez utóbbit az Eötvös-program keretében a Száz Magyar Falu Kft. nyerte meg. A mezőgazdasági oktatásmódszertani fejlesztésre kiírt tenderre a cég többek között a Nyúltartás című rövid tankönyvet készített el.
És erre a Száz Magyar Falu Kft. képviselője ilyesmit válaszolt:
A köteteket nem egy körállatorvos, mint Hadházy Ákos, hanem habilitált egyetemi docens szerkesztette.
Tehát ez lefordítva: ezekhez a pénzekhez egy fostos kis körállatorvos nem férhet hozzá, ehhez egyetemi docensi státusz kell, vagy valami ezzel ekvivalens. És mivel Hadházy Ákos nem ilyen, így ő a kész terméket sem képes megítélni, tehát amikor kritikát fogalmaz meg, akkor kussoljon.
Oké. Ezen a kibaszottnagy arcon én egy picit felhúztam magam, és végiggondoltam szisztematikusan azt, hogy hogyan is jöttek létre ezek az új, korszerű tananyagok. Nyilván, aki a tűzhöz közelebb volt, annak a számára gyorsan megnyílt a lehetőség arra, hogy a korábbi, sokszor évtizedes, sokszor eredetileg is csupán összelopkodott jegyzeteit, táblázatait, skicceit, Móricka-ábráit odabassza egy ügyintézőnek, hogy két órai munkával csináljon belőle egy valamit, amire rá lehet tenni a kétmilliós árcédulát, és persze ha jelentkezne némi szöveghiány, akkor lopjon oda valahonnan pár sort, kit érdekel.
Az lett a gyanúm, hogy ezekben a korszerű tankönyvekben jó sok, egymástól körkörösen összelopott anyag van, és mondok tegyünk már egy próbát. Nyúl, megkerestem tehát egy támopos nyúl-tankönyvet, Nyúltenyésztés -szerző:
Szendrő Zsolt, Matics Zsolt, Gerencsér Zsolt, Radnai István (2010), Bourdieu engem úgy segéljen, találomra kiválasztottam egy fejezetet, onnan találomra kijelöltem egy mondatot, ezt:
"Az árutermelésre irányuló nyúltenyésztés alapjait a fajtatiszta tenyésztés teremtette meg."
és megfuttattam kicsit a Google-n. Egyből lett is egy találatom, és láss csodát, hol szerepel ugyanez a mondat egy cuki kis kétszavas farkincával kiegészítve? Állattenyésztés 3. - Sertés, nyúl, prémes állatok, hal - szerző: dr. Horn Péter. Tankönyv ez is, Támop ez is. Tudományos fokozattal rendelkező egyetemi alkalmazottak írták, egyetemi docens szerkesztette, nem egy lódoktor, és akkor tessék, már az első próbálkozásra, vakon belenyúlok egy furcsaságba. Két, milliókból összehozott könyv, amelyeknek a szerzőit karakterszámra és az ábrák száma után díjazzák, tehát semmi más kritérium nincs támasztva a könyvekkel szemben, mint mennyiségi, így ésszerű, ha mi, a felhasználók, akik ezt az egészet fizették és akiknek ez a javára kéne váljon ilyen bekezdésekre bukkanjon, szinte vakon, első próbálkozásra:
Fajtatiszta-tenyésztés
A nyúltenyésztésben a fajtatiszta-tenyésztés a leggyakoribb.A kedvtelésből tartott fajtáknál, amelyeknél valamilyen szín, rajzolat vagy forma minél tökéletesebb, a standard előírása szerinti kialakítására törekednek, ez az egyetlen alkalmazható eljárás.
Egy nemzetközi munkacsoport fogja össze azt a munkát, amelyet az egyes országok őshonos fajtáikfenntartása érdekében végeznek. A cél a genetikai sokféleség megőrzése. Ezt részben tenyésztőegyesületek segítségével kistermelők telepein végzik, részben embrió és sperma mélyhűtésével kívánják megvalósítani.
Az árutermelésre irányuló nyúltenyésztés alapjait a fajtatiszta-tenyésztés teremtette meg, szerepe ma is meghatározó. Az olyan világfajtákat, mint az új-zélandi fehér vagy a kaliforniai, ha országonként és tenyésztőnként esetleg más és más szempontok alapján is, de alapvetően ezzel a tenyésztői eljárással nemesítik. Az egyes országokhoz vagy konkrét nemesítőhöz kötött fajtákat, mint pl. a belgiumi dendermondi fehéret, a Dániában tenyésztett dán fehéret vagy a Kaposváron előállított Pannon fehéret szintén így tenyésztik. A célkitűzésnek megfelelően egyik vagy másik tulajdonság(csoport) javítására fektetik a fő hangsúlyt.
És akkor a másik könyvből ugyanaz a tananyag-rész:
Fajtatiszta tenyésztés
A nyúltenyésztésben korábban a fajtatiszta tenyésztés volt a leggyakoribb.A kedvtelésből tartott „hobbi” fajtáknál, amelyeknél valamilyen szín, rajzolat, vagy forma minél tökéletesebb, a standard előírása szerinti kialakítására törekednek, ez az egyetlen alkalmazható eljárás.
Egy nemzetközi munkacsoport fogja össze azt a munkát, amelyet az egyes országok őshonos fajtáik fenntartása érdekében végeznek. A cél a genetikai sokféleség megőrzése. Ezt részben tenyésztő egyesületek segítségével kistermelők telepein végzik, részben embrió és sperma mélyhűtéssel kívánják megvalósítani.
Az árutermelésre irányuló nyúltenyésztés alapjait a fajtatiszta tenyésztés teremtette meg. Olyan világfajtákat, mint az új-zélandi fehér vagy a kaliforniai, országonként és tenyésztőnként esetleg más és más szempontok alapján, de alapvetően ezzel a tenyésztői eljárással nemesítik. Az egyes országokhoz vagy konkrét nemesítőhöz kötött fajtákat, mint pl. a belgiumi dendermondi fehéret, a Dániában tenyésztett dán fehéret vagy más fajtatiszta állományt szintén így tenyésztik. A célkitűzésnek megfelelően egyik vagy másik tulajdonság (csoport) javítására fektetik a fő hangsúlyt.
Két különböző tankönyv, két különböző szerző, mi a fasz van, reaktiválták Schmitt Pált??? A lényeg, hogy ezt a munkát nem körállatorvosok végezték, nem ők fogadták el az egymástól összelopott, saját maguk ötvenéves munkáit újracsomagoló egyetemi oktatóink, megbecsült és nagyra tartott kutatóink csodálatosan új, rengeteg befektetett munkával készült, korszerű tananyagait, hanem egy egyetemi docens. Ő még soha nem hallott a plagizálásról? Vagy azzal volt, hogy a karakterszám meglegyen, a többi le van szarva, ha lopnak egymástól, hát lopnak, úgyis kifizeti az unió, a diák neve kuss, mi baj lehet?
És neki lett igaza. Lopnak, csalnak, hazudnak, és semmi bajuk nem lesz. Ráadásul lassan már ahányszor megszólalnak ezek a transzfercsöcsön lógó aktorok, szinte borítékolhatóan valami iszonyúan elszállt, irreális dolgot mondanak. Az egyik ilyen járadékvadász, a Száz Magyar Falu Kft. falánkja ezt találta mondani:
A kritika megfogalmazója vélhetően nem falusi környezetben nőtt fel, ahol a disznótor és a nyúlvágás családi esemény, amelyeken a gyerekek is jelen vannak.
Tehát aki azt mondja, hogy ma már a nyúlvágás nem annyira családi esemény, mint volt az abban a kifestőkönyvben, amit a témában ez a járadékvadász szakember összesen elolvasott, az hülye. Nos, nézzük már meg konkrétabban is, hogy miről van szó valójában. Magyarországon már legalább 10-15 éve lófaszt vágnak vidéken, nem nyulat. Ma a vidék csak a nyomort termeli, azt tartja, mert másra nem telik, nyúl nincs, olyant nem is vágnak, tehát a legvalószínűbb az, hogy a ma 10-15 éves gyerek úgy nőtt fel, hogy az ő életében már egy nyamvadt nyulat senki le nem vágott az udvaron.
Két évtizede még kilenc vágóhíd működött Magyarországon, ma már csak a svájci tulajdonú lajosmizsei Olívia Kft. és az olasz tulajdonban lévő, de magyar termelői konzorcium által bérelt és üzemeltetett bajai Bácska Zrt. nyúlfeldolgozó üzeme működik. Gyökeresen megváltozott a termelői kör szerkezete is. Az 1990-es évek elejéig több tízezer kistermelő foglalkozott nyúltartással, zömük termelőszövetkezeti, állami gazdasági vagy áfész integrációban. A garantált felvásárlás termelési és értékesítési biztonságot nyújtott számukra. A 2000-es évek elejére a vállalkozói telepek váltak a termelés meghatározóivá. Mára a kistermelői, háztáji nyúl volumene évente egymillió állat körüli szintre süllyedt, s a termelés háromnegyede a száz anyaállat fölötti létszámú telepeken folyik.
Szóval igen, amikor még nem fejlesztette fel nekünk a nyugat ennyire a liberális demokráciát akkor még mi tartottuk és vágtuk a nyulat decentralizáltan akkor még elnyisszantottuk annyi állatnak a nyakát az udvaron, hogy tényleg megláthatta a gyerekünk az eseményt, de mára ezt a munkát velünk a tőke nagyüzemileg végezteti, és oda a mi gyerekünk már csak akkor férhet oda, ha beáll nyúldaraboló bérmunkásnak a szalag mellé. Nincs vidéken nyúl, pláne nincs a vidéki kisember portáján, mert lett piacgazdaság, és azzal a kisember nem kompatibilis, csak a külföldi tőke a kompatibilis.
De a járadékvadász szerint jó az a tankönyv, amelyik azt tanácsolja a gyerekeknek, hogy kérdezzen meg a nyúlgyilkolászat fortélyairól egy szakembert, mert hát ugye nyúl meg disznó minden vidéki portán van, és le is vágják, és erre az ő szava a garancia, hiszen mindezt egy kifestőkönyvben is látta, és akkor már csak igaz lehet!
Szóval mennek el szokás szerint a milliárdok, az uniós transzfer garantáltan csak korrupt és aljas csatornákon tud folyni, és már az sem számít, hogy az ilyen pénzlenyúlások során a saját gyerekeinkkel baszunk ki, hiszen ők lesznek azok, akik az elköltött közpénzmilliárdok, az ostoba és kirobbanthatatlan tanszéki járadékvadászok, mondhatni szinte a teljes rendszer ellenére tudják csak elérni azt, hogy tudást is szerezhessenek.
És persze ezeknek a főállású rablóknak mindeközben még a pofájuk is akkora, hogy simán beleférne egy modern, többszintes nyúlketrec is. Tehát ma nem azt kell tenni, kedves gyerekek, amit közpénzmilliárdokból a nagyon okos, nagyon tudós docensbácsik tanácsolnak, hogy: "kérjetek meg egy szakembert, hogy mutassa be a csoportotoknak a nyúlvágás fortélyait", mert ilyen szakembert ti ma már csak az olasz és a svájci tőkés gyárában tudnának mutatni, hanem ha tényleg meg szeretnétek tudni hogyan kell egy tapsifülest szétlegózni, akkor nézzétek meg az alábbi videót. Ingyen, és még csak docens sem vagyok.
