Lengyel László számomra meglepőt húzott amikor Farkasházy lapjában mert részben ön-, de leginkább csoportkritikusnak lenni, nem mondom azt, hogy el lennék tőle akármi, mert egyrészt ez ma már halottnak a csók, évekkel ezelőtt lett volna csak komoly sportértéke, másrészt pedig még mindig csak a felületet kaparássza, holott kereshetné éppen a strukturális okait is az elkúrásnak, meg lenne hozzá a tehetsége. De ne legyünk telhetetlenek, mondjuk azt, hogy ez egy biztató kezdet, ja, és még azt is, hogy: hajrá, csak így tovább!

Nyilván, a leginkább érintettek, a stricik, akik futtatták és kihasználták a sok hivatásos és amatőr kurvát kikérik maguknak, ők már túl vannak az ilyen picsogós önmarcangoláson, és bizakodóan tekintenek egy újabb ciklus elé a soron következő kuplerájban:

Szanyi Tibor, az MSZP elnökségi tagja a Magyar Nemzetnek úgy reagált: „komoly megértéssel” tekint azokra, akik szeretik az önmarcangoló, önkritikus megnyilvánulásokat, ám mindenki jobban teszi, ha csak a saját nevében beszél, és önkritikáját nem vetíti ki másokra. Hozzátette: a megújult MSZP és annak új vezetése nem tekinti magára érvényesnek ezeket a bírálatokat.

Nem tekinti magára érvényesnek, mert megújult. Szanyi, a megújult, ízlelgessük. Na, akkor lássuk, csak úgy, en passant ezt a nagygenerálon átesett jóembert.

A ballib bukását nem kis mértékben az okozta, hogy nagyon könnyedén el lehetett róluk hitetni miszerint hát, hogy is mondjam csak, korruptak. Bármi, amit csinálnak az bűzlik, mint egy Közgép-gumicsizmában három hétig hordott nájlonzokni. A megújulás előtti Szanyi 2005-ben történetesen államtitkár volt és mint ilyennek volt szerencséje megválaszolni Borkó Károly Fideszes képviselő kérdését, amelyben egy önmagában is érdekes oldalvágás után szóvá teszi, hogy kicsit drágán épültek bizonyos autópályák, Szárszó felé félúton. Itt az oldalvágás:

Ön rohamléptekkel zárkózik fel a beosztottjához. Hallottuk már öntől, hogy Magyarország kirobbanó siker, hogy bizottsági üléseken képviselőket sérteget, Sztálinhoz hasonlítva őket. Mostanában azonban egész szakmákat sért meg. Az, hogy porig rombolná az Akadémia alapkutatással foglalkozó, profitot nem termelő intézményeit, csak a kezdet volt.

Nahát, mit akart ez a jóember az Akadémiával, egyrészt, másrészt pedig no nézd csak, hát nem adódott a ballib alatt is időnként némi nagyotmondás az ország állapotát illetően? De a lényeg:

Az egyik szakmai folyóirat beszámolója szerint önnek sikerült megsértenie a teljes magyar útépítő szakmát. Az M7-es Balatonszárszó-Ordacsehi szakaszának átadásakor azt találta mondani, hogy végre megtanultunk utat építeni. Az átadáson szintén jelen lévő minisztertársa, Kiss Péter még ezt is megtoldotta, mondván, hogy végre van az országnak egy olyan kormánya, amely szóvirágok helyett építeni képes. A hírek szerint ennek hallatán sokaknak hangos kattanással nyílt ki a bicska a zsebében.

Szóval Szanyi a megújulása előtt is pont akkora türhő paraszt volt, mint most, de lássuk, hogyan reagált erre a kérdésre ő akkor:

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, itt most elhangzott egy álkérdés, aminek előzményeként ön tett jó pár olyan megjegyzést, aminek, attól tartok, a Házban, a Magyar Országgyűlésben túl sok funkcionális jelentősége nincs. Általában a publicisztika világába szokott tartozni az ilyen, általában való elmélkedés. [...] Végezetül pedig azt szeretném mondani, ha már tényleg ilyen stílusban kell beszélgessünk, ha ön hangos kattogásokat hallott, hogy bicskák nyíltak ki az ünneplő sereg zsebében, nem tudom, hogy a Fidesz honnan tudja, hogy kinek mi van a zsebében, főképpen azt nem tudom, hogy honnan tudja, hogy pont kattogós bicskák voltak. Nagyon meg lennék döbbenve azon, ha az önök hírnökei rugós bicskákkal járnának autópálya-átadásokra.

Tehát amikor azt firtatják az ország házában, hogy drágán épít az állam az nem oda tartozik, hanem a publicisztika világába. Pláne, ha ilyen gyerekesen butácska hasonlatokkal operál, mint ez a zsebben kinyíló bicska. Az ilyesmi egyenesen zsenánt még egy megújulás előtti Szanyinak is, még hogy bicska, pláne az ország házában! No de mit szól mindehhez a már megújult Szanyi? Ezt:
Ha a bicskanyitogató hasonlat nem a parlamentbe, hanem a publicisztika világába való, akkor ez a baltázás az immáron totálisan megújult Szanyitól hová? 

Persze abban a megújulás előtti ciklusban is előfordult olyan is, hogy Szanyi államtitkár kifejezetten baráti és tisztességes hangon válaszolt meg egy-egy kérdést, már ugye abban az esetben, ha azt pont egy szocialista párttársa tette fel, például Dr. Ipkovich György. Az, hogy akár ez is lehetne álkérdés akkor nem igazán jutott eszébe, persze most, ellenzékből igen derék módon bírják kritizálni a mostani kormánypártot, amikor az pont ugyanazt csinálja, amit ők is tettek kormányon. Penge ez a megújult maszop, ugye?

Igaz, ennek a megújulás-dolognak kicsit nehézkessé teszi a megítélését az, hogy ezeknek a striciknek úgy forog az álláspontjuk, ahogyan az üléspontjuk, például ha a ballib van hatalmon akkor ők tartják derék dolognak a keleti nyitást és a Fidesz cikizi, illetve természetesen vice versa. Egy pengeváltás 2005-ből a témát illetően:

Valami Fideszes fogyóeszköz: Ön néhány napja, ahogy ön önnönmagát egykor meghatározta, agrárdiplomata, ahogy az egyik napilap titulálta a minap, “az európai baloldal reménységeö, az egyik kereskedelmi adón a magyar gazdaság lehetőségeiről beszélt. Szokásához híven, szolid stílusában meglepő dolgokat mondott. Az óriási és egyre bővülő kínai piac lehetőségeit ecsetelte a gyanútlan nézőknek.

Szanyi: Arra kérem a képviselő urat, hogy legyen olyan kedves, és legalább a parlamentben ne cikizze ki azokat a magyar vállalkozókat és gazdálkodókat, akik arra törekszenek, hogy a távoli piacokon is üzletet szerezzenek! 

És így tovább, nézem, nézem, és nem bírok rájönni, hogy mi a répa is lehetett az a bizonyos megújulás, amelyik már lezajlott, állítólag. Ha ez a folyamat arról szólt, hogy lett a bicskás Szanyi helyett egy baltás Szanyi, akkor mindent értek, nem is kell tovább magyarázni, és tartok attól, hogy ez a folyamat pont erről szólt. Maradtak amik voltak, mezei stricik, akik pont azt és pont úgy mondják, ahogyan az ülepük diktálja. Most attól essek hasra, hogy a Puch-ok a megújulás jegyében picit hátrébb húzódtak és inkább távirányítanak? Vagy hogy egyre jobb sajtóközleményeket bírnak kiadni? 

Hát nem. Sajnálom, de amíg én Szanyit ott látom a szocik környékén addig én semmiféle megújulást el nem hiszek, és ennek folyományaként nem is igazán értem Lengyelt, hogy kinek is kéne összefognia kivel az ellenzéki oldalon. Nem mondom, hogy nekem égető szükségem lenne egy baloldali pártra, de azt se állítom, hogy nagyon bánnám, ha lenne. Akár egy olyan is, amelyikre szavazni jár némi kompromisszummal, tudják, gallér mögé a három feles, de ez a mostani MSZP ezzel az alelnökével még így, megújultan is hát, hogy is mondjam csak, nem olyan. Nagyon nem olyan. És itt jön be egy picit a képbe az, hogy a civil ballib is olyan, amilyen, hogy csak bő három év után akadt végre egy Lengyel László, aki le merte írni, hogy lófasz folyt itt, de nem megújulás, hiszen ha a civil baloldal már túljutott volna ezen a fájdalmas, de szükségszerű folyamaton, akkor most talán bírna egy erős üzenetet küldeni a pártpolitikai balnak, amit azok talán meg is hallanának, és esetleg belátnák, hogy ilyen baltanyitogató pofákkal, mint amilyen ez a megújult Szanyi semmire se mennek. Adják bátran oda Orbánnak, így is, úgy is az ő érdekeit szolgálja.