Ugyanezt a bájt jobbkonz oldalról éppen elégszer megcsodálhattuk, talált az aranygyermek a padláson valami molyrágta kutyabőrdarabot és arra alapozva cselédez, jobbágyoz, disznópásztor-ivadékoz. Mondjuk neki ez kifejezetten jól áll, mert legalább annyi esze van, hogy magát egy általa elképzelt szerepjátékban kertelés nélkül az uralkodó osztályhoz csapja, születése az előjoga forrása, logikus, kerek, aljas és ostoba, de mégiscsak hiteles. Ezzel szemben a balliberális arisztokrata tagad minden ilyesmit, a szerepjáték, amit propagál valahol arról szólna, hogy minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek. Mondom: szabad, egyenlő méltóság, egyenlő jog, ész, lelkiismeret, testvéri szellem. Ez a máz, ez a mese, de mi a valóság? A valóság az, hogy a balliberális arisztokrata pont ugyanakkora ocsmány egy dzsentri, mint a jobbkonz, plusz ahhoz képest csak annyi, hogy a balliberális az legalább következetlen is.
Volt tegnap egy kis esemény. Egy, a súlyát tekintve szinte tökéletesen lényegtelen szervezet úgy gondolta, hogy élne a részvételi demokrácia eszközével, konkrétan egy nem túl hangulatos közterületen ország-világgá kiáltja, hogy neki problémái, bánatai lennének, és a homo kádáricus individualizmusával szakítva erre ő szeretne valami közösségi választ találni. Mivel a felvetett problémát legitimnek gondolta és a saját ügyeihez is kapcsolódónak ezért egy másik, súlyát tekintve ugyanolyan szinte tökéletesen lényegtelen szervezet bejelentette, hogy no, akkor adjunk együtt az olyannyira áhított részvételi demokráciának, keressük ezen a félnapon együtt a közösségi válaszokat a felmerült problémáinkra, és tették, amit a szerepükből következően tenniük kell: mozgalmárkodtak egy jót.
Az hogy a probléma, a bánat, az éppen aktuális sorsfájdalom mi volt azt nem nagyon tudni, illetve csak első kézből tájékozódók (tehát kurvakevesen) tudhatják, mert a média és a véleményvezérek tették a dolgukat, tematizáltak (=hazudoztak), ahogyan azt a gazdáik érdeke, az eszük és a lelkiismeretük engedte. A kormánypárti média szokás szerint igyekezett egyrészt az ellenzékre rányomni a civil eseményt, másrészt szelektív tematizálással diszkreditálni, ez van, ez még érthető, nekik ez megélhetési kérdés, szóra sem érdemes, ami érdekes viszont az, amit a balliberális elitünk egy kedves szegmense villantott. Kezdjük az ésszel.
Ha olvasóink közül valaki ismeri Soros Györgyöt, kérjük, jelezzék neki, mi lett a kis barátaiból. Ami a HaHával történt, az – a Bajnai-párt, meg az ahhoz kapcsolódó chávezista PM-esek szánalmas vergődésével együtt – arra mutat, hogy az ellenzéki szervezetek egyre rövidebb felezési idővel, egyre nagyobb önmegsemmisülési potenciállal rendelkeznek, felvetve annak a gyanúját, hogy ezt az egészet Habony Árpád távvezérli egy budai zebráról.
Ez a Sorosozás is guszta, de ezt hagynám, meg különben is, lehet, hogy holnapra kiszedik, mert pereli őket a kurucinfó plágiumért. Viszont itt ez az "ellenzéki szervezetek", ez az a fogalomhasználat, ami elég jól megvilágítja, hogy hogyan működik ennek a csoportnak az esze. Úgy, hogy nekik ez az egész nem más, csak egy kisded arisztokratikus játék, amelyben ők ugyan érintettek is, hiszen nekik kenyérkét és ilyen-olyan szinekúrácskát mégiscsak a pártpolitikai elit ad, ebben szocializálódtak, azzal szereztek maguknak nevet, hogy a "másik oldal" kilencmilliósát a "jó oldal" tizenhárommiliósa a sárba ugatta, így érthető, hogy mára már megy ez nekik reflexből is, hobbiból, mint arisztokratának a vadászat. Vérévé vált. Tehát a balliberális véleményvezér mit csinál? Nem ám a szervezetről beszél, nem a Hallgatói Hálózatot, mint lényegében véve szervezet nélküli civil mozgalmat veszi a szájára ésszel, lelkiismerettel, testvéri szellemben, hanem csinál magának egy szalmabábút, kreál a mozgalomból egy "ellenzéki szervezetet" és el is kezdi a lehető legárisztokratikusabban gyepálni a szalmabábúját amiért az nem viselkedik úgy, ahogyan ő azt tőle elvárná.
Ennyi az esze, ő a saját kis világát kérné vissza, azt, amelyikben a megfelelő seggek kinyalása után számára a kulturális dominancia ígéretét a megfelelő párt(ok) belengetik. Ennyi az esze, hogy ő erre a munkára, tehát a gesztenye kikaparására bárkit besorozna, igen, egy teljesen lényegtelen, egymáshoz lazán kötődő, mindenféle erőforrás nélküli, nem-szervezet szervezettől várná azt, hogy az Orbánsátánt neki elkergesse, és a régi szép időket számára visszahozza. Ennyi az esze, ennyit ért ő a világból. A lelkiismerete pedig még ennyi se:
Tudósítónk beszámolója szerint annyi történt még a HaHa és a Koppány Csoport közös tüntetésen, hogy egy nyugdíjas civil közölte az ott álló többi civillel: a Kádár-rendszerben az volt a baj, hogy túl kevés volt a rendőr.
A balliberális véleményvezér lelkiismerete még csak meg se bicsaklik, úgy hazudik. Történetesen úgy adódott, hogy az említett beszédet én is hallottam, és hát az az igazság, hogy nem ezt mondta. Hanem azt, hogy ő egy nyugdíjas rendőr, aki még emlékszik arra, hogy a Kádár-rendszerben nekik állandó problémát okozott a munkaerőhiány, amíg katonából volt bőséggel addig a rendőrségen napi nyűg volt a megfelelő számú rendőrt szolgálatba küldeni, és ehhez képest nézzük meg, hogy mi van ma, hogy itt vagyunk ötvenen és közel ugyanennyi, vagy több rendőr őriz minket. Ismétlem, nem a kormánylapok valamelyikében hazudott érdekből, ostobaságból, a kettő keverékéből kifolyólag valaki, hanem a hvg online oldalain. Nahát, hogy ott is pofátlanul hazudnak időnként, ki hitte volna?!?
De a legszebb az egészben az az arisztokratikus gőg, az a sugárzó lenézés, ahogyan a balliberális elitista tekint mindenkire, aki nem ő, vagy nem az ő lelkes és illedelmes jobbágya:
A civil szféra, ha akar, összefog, nemre, igenre és IQ-szintre tekintet nélkül, és az benne a szép, hogy szó szerint bárkit soraik közé fogadnak, aki... ööö... aki... most itt nem jut semmi eszünkbe, talán csak az, hogy elég, ha valamilyen, és valamit akar, nem kell, hogy mindenki értse.
Gyönyörű. Bárkit, csak úgy, mindenféle disznópásztorok és jobbágyok ivadékait, ööö, na, nem, a balliberális arisztokrata nem erre veri, hanem az IQ-ra. Az egyik születési cenzussal zárná ki a társadalom egy igen jelentős szegmensét a közéletből és talán magából a társadalomból is, a másik műveltségi, értelmi cenzust, kulturálist vezetne be, ahol is a mérték az, amit ő annak gondol és akire rámondja, hogy kevésnek találtattatott, azt jó kiadós Tótavés svunggal le is rúgná a szekérről, az ország szekeréről. Az ilyen az ő számára már egységesen Kukalakó Oszkár, tehát repüljön. A jobbkonz arisztokratáival cuzámenárbájtban püff!!!, rúgják vissza mindazokat, akiket megvetésre, kirekesztésre méltónak találtak. Ez a mi értelmiségi elitünk, így viszonyul a néphez, amelyikből elvileg ő is vétetett, ez neki a szabadság-egyenlőség-igazságosság eszménye, ez nála a testvéri szellem. Buta paraszt, takarodj az én életteremből, bújj vissza a kibaszott putridba, és csak akkor gyere elő biodíszletnek, ha én szólok! Értesítés az Élet Menetéről, vagy Gyurcsány-Bajnai-Mesterházy soron következő összetartásáról a hirdetés rovatban. Szép.
Ez van, ez az, amiben a mi értelmiségi elitünk egy része hisz. Él a maga kis arisztokratikus közegében, jóféle juppiként írja a jeremiádáit, mely szerint országos ügy, nagy, súlyos nemzeti kérdés a Sziget fesztivál és a belvárosi romkocsmák, jóféle, arisztokratikus juppiként írja a többi juppinak az újságot, szórja nekik a viselkedési, gondolkodási mintákat, tanítgatja őket arra, hogy hogyan védjék-óvják ők is a saját státuszkájukat, hogyan építgessék a maguk kisded életmód-nacionalizmusukat.
Közben meg azért mégiscsak lenne itt valamiféle ország, nemzet, társadalom, amelyikbe - tudom, tudom, arisztokratis gyomor ettől fel fog fordulni, de mégis - beleértődik, beleértődne mindenki, tudják, ahogyan a mantra mondja: minden kibaszott emberi lény, és nem csak hogy beleértődne, hanem akár még egyenlő joga és méltósága is lenne, igen, még annak is, most képzeljék el, aki a hvg-online cenzorának az IQ-tesztjén alulteljesít. Lenne ebben az országban ezeknek a polgártársainknak ilyen-olyan problémája, mondjuk olyan pimf szarságok, mint az elszegényedés, ikúsan mondva a félelem a kínkeservesen megszerzett státusz elvesztésétől, és nagyon, de nagyon nehéz lenne azt feltételezni, hogy erre nekik nem lenne semmiféle okuk és ne lennének valós alapjaik erre a félelemre. Amire többféle választ is lehet adni, az egyik a homo kádáricus individualista válasza, majd megoldom magam (és ugye erre ugyanannak az emberfajtának a visszhangja: oldd meg magad, te bajod, így jártál!), ügyeskedek, sumákolok, kijárok, legrosszabb esetben kitántorgok ámerikába, és lenne egy közösségi válasz, ami nálunk nem nagyon ismert, hiszen az elmúlt évszázadok sajnos szinte mindig arról szóltak, hogy közösségit, azt ha kérhetnénk, akkor ne. Erre fel jönnek ezek a IQ-fogyatékos pórok és mernek a maguk nem túl kiérlelt, nem túl átgondolt, nem túl balliberálisarisztokrata-konform módján közösségi választ keresni a problémájukra! Úgy, ahogy, hiszen ismétlem, nálunk ennek még csak most épülgethetne a kultúrája, ez egy tanulási folyamat lenne, ahol csak a nagyon okos balliberális arisztokrata várná el, hogy egyből, helyből ötcsillagos minőségben történjék, és úgy, hogy ha reggel tizenegykor elkezdik, akkor minimum ozsonnyára már a globális felmelegedés és a Mars kolonializálása is legyen megoldva, mert különben körberöhögik őket.
Azon izmozik az übermensch, hogy a már eleve pejoratívan tálalt "civil egymásratalálásról" egy bizonyos Molnár F. Árpád videójából értesülhettünk. Igen, ez is van, ilyen is van, most képzeljék el, egy tízmilliós országban akad olyan ember, aki khmmm... mondjuk azt, hogy furcsán rakja össze a valóságot. De tessék már mondani, tisztelt véleményvezér urak ott, a nagy médiákok arisztokratikus elefántcsonttornyaiban, miért is volt az szükségszerű, hogy abból a videóból értesüljenek? Letört volna a lábacskájuk, ha személyesen kigyalnak oda és első kézből? Vagy ha kiküldenek egy olyan izét, na, újságírót, akiben maradt még egy szemernyi szakmai tisztesség és vele készíttetnek egy beszámolót? Á, minek, hiszen már eleve eldöntetett, hogy ez az egész egy rangon aluli valami, ezekkel glasszékesztyűs kacsócskát besározni?!? Piha!
Az már csak utólag derült ki, hogy bár a HaHa demokratikusan megszavaztatta a döntést, a nemmel szavazók elkezdték otthagyni a szervezetet, írja a tizennyolckarátos véleményvezér, és most speciel az sem zavarja, hogy ennek a kiderülésnek a forrása az amúgy általuk olyannyira megbízhatónak tartott Magyar Nemzet.
Hát, így állunk. Van egy hatalmas réteg, akiknek esélyük sincs arra, hogy a balliberális arisztokrácia által elvárt nívón előadják azt, ami fáj nekik, ami foglalkoztatja őket, de hülye fejjel elhitték ezt a "minden ember izének született"-dumát, ami elhivésre nem mellesleg pont a balliberális szerepjátékosok biztatták őket, és erre alapozva szeretnék elmondani azt, ami nekik fáj. Úgy, ahogy. Szeretnék, ha valaki meghallaná őket, keresik a kapcsolatot az elittel, szeretnék, ha valaki elmagyarázná nekik a dolgokat, mert olyan az ember, hogy érteni szeretné a világát. És akkor az értelmiségi elit egyik részétől megkapják a jobbágyozást, a disznópásztor-ivadékozást, a másik pedig adja azt, ami a lényege. A szokványos balliberális választ: Kuss, szűnjél meg, veled nem állok szóba, mert te náci vagy! Ennyi az, amennyit milliók a balliberális értelmiségi elit ezen arisztokratáitól várhatnak, kussoljanak, mert ostoba ikúmentes parasztok ők, no meg nácik.
És akkor ugye lehet csodálkozni, lehet szemet forgatni azon, hogy ez az aljadék csürhe, ezek az igénytelen, IQ-lightos prosztó milliók nem kussolnak be békésen, nem húzzák le magukat a budin, nem takarodnak el a kibaszott putrijaikba, hanem ha az értelmiség egyik, másik, vagy harmadik szeletkéjétől nem kapják meg azt a segítséget, ami segítség megadása valahol tán mintegy munkaköri kötelessége is az értelmiségnek, akkor addig fognak menni, addig fognak keresni, amíg találnak olyant, aki hajlandó számukra válaszokat, magyarázatokat adni, olyant, amilyent. Mi mást tehetne ez az aljadék alember-had, mint hogy elfogadja azokat az olyan, amilyen válaszokat, hiszen mit lát, mit tapasztal? Azt, hogy aki másmilyen választ is adni tudna a számára az kapásból belerúg, lekussolja, leostobázza, lenácizza. Valamint azokat is, akik valamiféle ifjonti kalandvágyból mégiscsak tennének egy próbát, lássuk, mi lenne, mi lehetne akkor, ha kilépek az elefántcsonttornyocskámból és teszek egy olyan, amilyen, de mégiscsak kísérletet arra, hogy megértsem és talán befolyásolni is megtanuljam ezt a folyamatot. A balliberális arisztokrata véleményvezér ezzel zárja az eltartott kisujjas fintorgását:
Most már, ahogy a Konzervatórium fogalmazott, mi csak egy kávét kérnénk. Ja, és ha olvasóink közül valaki ismeri Soros Györgyöt, kérjük, jelezzék neki, mi lett a kis barátaiból.
Soros kis barátai. Gyönyörű. Nem, kedves olvasó, ez még mindig nem a kurucinfó. Nem, nem is Kósa Lajos, aki lekedvesukránhölgyezte az IMF-es Irina Ivascsenkót. Nem, ez a balliberális arisztokrata véleményvezér direktívája a rá figyelők, az őt követők számára, és ezért szörnyebb ez, mint első ránézésre gondolná az ember, mert ez nem csak egy kis megmondás egy úgyszintén nem túl jelentékeny hazai újság online szcénájában, hanem egy erős véleményvezéri előugatás, amit a falka engedelmesen követni fog, és csaholja majd úgy, mint ha ez a saját véleménye lenne, hogy: nácik! Meg hogy most már köpni kell Soros kis barátaira, mert hát mi tagadás, ők is nácik lettek. Mertek a csürhével szóbaállni. Hozzáértek a páriákhoz, tisztátatalonk lettek, takarodjanak ők is.
A gyomor, az speciel egyre jobban fel van fordulva.