"... számtalan olyan válasz létezik, amely csupán a megfelelő kérdésre vár."
José Saramago
1. Na jó, de miért??? Adott egy cég, Lúdland Kft., még csak azt se lehet mondani, hogy annyira szarral gurigázna, hiszen van nekije 132 milliós jegyzett tőkéje, csomó telephelye, 8, azaz nyolc alkalmazottja (az adóhatóság nyilvános adatbázisa szerint), és egy egészen korrektnek látszó termékpalettája. És akkor belehátrál egy ilyen kínos lomposba. Miért, mi lehet az oka?
Olyan jó lenne pár őszinte kérdés. A válasz az annyira nem is érdekel, annál sokkal többet árulna most el a megfelelő kérdés. Miért kellett ezt a - legyünk merészek, kockáztassunk - ránézésre nem pont prémium terméket egy pont kacsanyuvasztással foglalkozó vállalkozásnak Csehországból importálnia? Mi hiányzott ahhoz, hogy saját maga előállítsa, amikor amúgy is ilyesmikkel bajlódik? Nem került kilenc százaléknyi kacsamáj, vagy hiánycikk a sertészselatin? Ennyire kifogytunk volna a kőolajból, hogy valamelyik E-akárhány krónikus hiánya miatt kellett a csehekhez fordulni? Vagy csak szimplán azért, mert a cseh gyár olcsóbban adja? Na jó, de miért? Mert nálunk kis kacsa fürdik, fekete tóban, és mindez nem elég, anyjához készül a büdös dög, Csehországba? Hogy??? Lengyelországba? Már oda is??? Most akkor van kacsa, vagy nincs kacsa? Na jó, de miért? Ha mégis van, akkor miért nem mi passzírozzuk ki a máját a hájába, plusz sámpány? Mert a csehek mindezt olcsóbban tudják, plusz szállítás? Na jó, de miért?
Dr. Surján László úr
az Európai parlament alelnöke részére
Tisztelt Alelnök Úr!
Nagy örömünkre szolgál, hogy a CBA üzletlánc vásárlói közt, tisztelhetjük Önt.
Köszönjük, hogy felhívta a figyelmünket az általunk forgalmazott „Szarvasi kacsamájpástétom pezsgővel” fantázia nevű termék megtévesztő címkézésére, amely megtévesztő lehet a magyar vásárlók számára.
Elnézést kérünk a sajnálatos hibáért melynek folytán ilyen termék került a választékunkba. A mai nappal elektronikus levélben értesítettük a CBA hálózat üzletei a fenti termék bevonásáról, illetve tájékoztattuk szállító partnerünket, hogy az adott terméket kilistáztuk a CBA választékából. Az esetből tanulva, beszerzőink és bolti dolgozóink számára kötelezővé tesszük, hogy új termék be listázásakor és az áruátvételekor körültekintőbben járjanak el. Szerződött partnereink teljes áru választékát átfésüljük, és felhívjuk figyelmüket a termékek megfelelő címkézésére, amelynek elmaradása esetén a termék ki listázásra kerül. Sajnos a CBA hálózatnak a vevők szemében okozott presztízs veszteség csak gondos munkával állítható helyre. .
Reméljük gyors intézkedéseink megfelelő hatásuk lesznek, vásárlóink megelégedettségét, bizalmát a magyar árukhoz és a CBA üzletlánchoz tovább erősítik. Köszönjünk vásárlói lojalitását, továbbra is nagy szeretettel látjuk Önt a CBA és a CBA príma valamennyi egységében.
Szíves megtekintésére ajánljuk egyik legszebb egységünket az augusztus közepén nyílt Corso Gourmet üzletünket ( Cím 1056 Budapest Váci u 54)
Üdvözlettel:
Burger Ottó
Kereskedelmi Igazgató
Adott egy másik cég, egy kicsit nagyobb, mint az a másik-másik, a szárnyasterminátor, de ami még ennél is fontosabb: egy olyan cég, amelyik arra veri, amelyikkel arra verik mások, hogy ez a cég kéremtisztelettel: magyar. Adott egy kurzus, amelyik azért hordja a tenyerén a szóban forgó céget, mert ennek a kurzusnak úgymond nagyon fontos a -ság. Most pont a magyarság. Ezzel szemben amikor a kettő összeér, akkor mivé lesznek azok a bizonyos, roppant fontos -ságok? Cseh termékké és borzalmas magyarsággal megírt levéllé. Na jó, de miért? Vajon így, ebben a formában működik-e az a bizonyos forraszték? Képes-e az anyanyelv így, kerékbetörve rokonítani az érzelmeket Burger Ottó és Surján László között? Lehet erre más választ adni, mint azt, hogy: nem? Na jó, de miért? Mi lenne akkor az a bizonyos -ság, ha nem ez? Ha nem az, hogy legalább egy Burger Ottó, egy olyan ember, aki mégiscsak egy nagy, komoly, magyar, illetve frászt, újból: aki mégiscsak egy magyar, nagy, magyar, komoly, magyar, magyar céget vezet azért egy legalább közepes minőségű levelet adjon ki a kezei közül pláne abban az esetben, ha ezt az "Európai parlament" alelnökének címezi? Ha nem ez, akkor mégis, mi? Ha ez, akkor mégis miért így? Nem elvárás ám egy kereskedelmi igazgatótól az, hogy legalább középfokon bírja a nyelvet, de hát az sem elvárás, hogy villanyt tudjon szerelni vagy villástargoncát vezetni, ahogyan az előbbiekre úgy a kommunikálásra is kapható a piacon szakember. Lám, a CBA-nak is van, úgy hívják, hogy Fodor Attila, és aki még emlékszik pár 2010-es nyilatkozatára tudja, hogy nem kispályás ő, így megint csak tolul az a bizonyos kérdés, hogy: na jó, de miért? Vagy Burger mégis megmutatta volna Fodornak, aki rábólintott, hogy ez pont így jó? Na jó, de miért?
Ismétlem, nem kellenek válaszok. Kérdések kellenének. Lehetnek ám ezek a kérdések akár ki nem mondottak is. A lényeg, hogy feltegyük őket magunknak. Ha feltettük, akkor egy ideig maradjon is úgy, ne vágjuk rá egyből a választ. A válasz ugyanis a legtöbbször a gondolkodás végét is jelenti, ráadásul válaszból van tengernyi, inkább a kérdés a kevés. A jó kérdés. No meg a csönd, az időnek az a finom kis telése a kérdés és a válasz között. A gondolkodás.
Update
Naugye. Csak fel kell tenni azokat a bizonyos kérdéseket. Talán azt is érdemes lenne megkérdezni, hogy vajon egészen biztosan jó-e az nekünk, hogy ilyen, a "Kádár-titkárság elintézte"-jellegű ügymenetekkel böködjük önmagunkat tökön, hogy jó-e ez a Torgyán-szolgákat is megszégyenítő aktív szervilizmus (Burger úr, és egyéb magyar fivéreim és nővéreim, nem kínos az egy picit, amikor ennyire kurucosan nyalunk segget?), hogy lesz-e így, ebben a formában a magyar név megint szép, méltó, satöbbi.
Most már csak azt várom kiderülésileg, hogy a szóban forgó lakáj-levelet, amelyikben Burger úr oly elegánsan és oly kurucosan benyal a szaros csontig sem ő írta, hanem feltörték hekkerek a fészbúkját és valójában egy Dörrög Szultán néven tevékenykedő kiberbűnöző áll a háttérben.
