Érdekes ez a kurvaélet. Írtam kora reggel egy kis szösszenetet. Nem nagy ügy, azt próbáltam meg elképzelni benne, hogy mi lenne a balliberális reakció Feldmájer-junior buzizására, ha az történetesen nem egy zsidó vallási szervezet berkein belülről jön, hanem mondjuk. Olyan viccesnek szánt íráska volt, megpróbáltam plasztikusan ábrázolni a Mazsihisz-székház előtti demonstrációt, amelyen rózsaszín háromszöget viselő humanista tüntetők áthúzott, szemétkosárba dobott Dávid-csillagokkal tüntetnek a mindent beborító, az országot romba döntő zsidó homofóbia ellen. Idéztem pár ilyenkor szokványosan megszólaló megszólalót, Kertész Ákossal elmondattam, hogy ezek a zsidók ilyenek, genetikailag homofóbok, megszólaltattam a demokratikus ellenzék pártjait, idéztem, ahogyan napjában ötször felszólítják Orbánt lemondásra, idéztem a Die Weltet, és persze szemléztem az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének tiltakozó nyilatkozatát is.
Erre fel az utolsó szaros kis formázásnál, másodpercekkel az élesítés előtt úgy elszállt a poszt, hogy még csak a címe se maradt meg. Pedig vázlatként el volt mentve, nem ma kezdtem a blogolást, tudom, hogy milyen a blogmotor, de én ilyent még nem tapasztaltam. Be kell vallanom, hogy éreztem némi bizonytalanságot akkor, amikor leírtam egy messzi távoli kontinensen fekvő szövetségi állam nevét, ráadásul egy milyen kontextusban, de arra álmomban se gondoltam, hogy ezeknek már ennyire kifinomult, mondhatni prekognitív cenzúrázó mechanizmusaik vannak. Most itt ülök, és rettegek. Mit csináljak? Újraírni az egészet nem merem, illetve ha merném se tudnám, mert félek tőle, hogy mire nekidurálnám magam ezek már közvetlenül a fejemből is törölni tudják. Vajon ha egy alufóliából készült, piramisszerűre hajtogatott csákót tennék a fejemre az segítene?