(Ez itt most egy 2012. 05. 21-i írásom újraközlése lesz. Sajnos akiknek szántam, ahol először megjelentettem ott szart se értettek meg belőle, és én egyre kevésbé vagyok arról meggyőződve, hogy ebben a nemértésben nekem komoly saram lenne. Ezért is próbálok meg most egy három posztból álló ívet meghúzni, kettő régi írás lesz, egy új, aztán ha kész, akkor rá lehet az ívre állni, kicsit ugrálni is szabad rajta, és lássuk a teherbírását.)

Horthy Miklós emlékposzt

"Ms. Garrison: Who was in charge of the feminist movement of the early '60's?
Cartman: A bunch of fat old skanks on their periods.
Ms. Garrison: Right. But who was the fattest, oldest skank on her period?"

"Garrison: Ki vezette a kora 60'-as évekbeli feminista mozgalmat?
Cartman: Egy rakat kövér, öreg, menstruáló ribanc?
Garrison: Igen, de ki volt közöttük a legkövérebb, legöregebb menstruáló ribanc?"

South Park: Lil' Crime Stoppers

Polgártársaink egy jelentős hányadán hirtelen erőt vett a késztetés, hogy mindenféle úton és módon megemlékezzék Horthy Miklósról. Erről kibontakozni látszik egy szokásosnak nevezhető szimbólumharc, amelyikben az egyik fél úgy tesz, mint ha bármit is meg tudna akadályozni, a másik pedig jólesően röhög az előbbi teljesen nyilvánvalóan hiábavaló erőlködésén. Hangzanak el érvek, érvnek látszó kijelentések egyik és másik oldalon is egyaránt, de nem látni nyomát sem annak, hogy bármelyik fél valamiféle megoldásra törekedne. Pedig sokszor elmondott bölcsesség az, hogy ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj annak az élére, és én alkalmaznám is ezt a bölcsességet. A megemlékezéspárti érvek alapján jöjjön hát az én Horthy Miklós emlékposztom.

Emlékezzünk meg Horthyról, aki egy rendezett, a kor elvárásainak is megfelelően igazgatott, erős, gyarapodó, szuverén országot szeretett volna.

Emlékezzünk meg Horthyról, akiről a korabeli nyugati politikusok is úgy gondolták, hogy egy úriember, egy, a nyugatos értékeket fontosnak tartó „gentleman”.

Emlékezzünk meg Horthyról, az otrantói győzőről, a katonáról, a tengerésztisztről, aki ha kapott egy parancsot, egy feladatot azt igyekezett a legjobb tudása szerint végrehajtani.

Emlékezzünk meg Horthyról, aki képes volt a zsidókkal szemben elkövetett szörnyűségeket felismerni, még ha megkésve is, de igyekezett a huszadik század eme szörnyűsége ellen tenni, a kártétel mértékét csillapítani.

Emlékezzünk meg Horthyról, aki képes volt egy elhibázott politika, egy elhibázott igazodás utólagos felismerésére és aki legalább megpróbált ez ellen tenni valamit.

Emlékezzünk meg Horthyról, a puritán reformátusról, aki bár nem tudta a legjobb eszközöket megtalálni hozzá, de célként ott lebegett a szeme előtt az elesettek, a szegények, a nincstelenek támogatása.

Majd miután ezt letudtuk, lépjünk tovább, térjünk vissza a mába.

Nézzük meg, hogy hogyan, milyen eszközökkel tudjuk ma egy rendezett, a kor elvárásainak is megfelelően igazgatott, gyarapodó, a világra minél komolyabb befolyással bíró országgá alakítani Magyarországot.

Keressünk magunk fölé olyan vezetőt, olyan államférfit, akiről a mi korunk nyugati politikusai úgy gondolják, hogy egy úriember, aki számára vitathatatlanul fontosak a nyugatos értékek.

Bírjuk rá napjaink végrehajtóit, hogy az otrantói győzőhöz méltó igyekezettel, legjobb tudássukkal, tisztességgel végezzék a maguk feladatát.

Nézzük meg, hogy mit tehetünk ma annak érdekében, hogy se a zsidókkal, se semmilyen más kisebbséggel, csoporttal, vagy egyénnel szemben semmiféle méltánytalanság, igazságtalanság, szörnyűség ne történhessen meg. Legyünk előrelátóbbak, mint Horthy volt, mi vegyük észre a szörnyűséget már magonc formájában is és gyomláljuk ki azt a lelkünkből, higgyük azt, hogy Horthy is másként döntött volna, ha idejében, már az első lépéseknél felismeri a szörnyűséges tévutat.

Legyen nekünk is lelkierőnk ahhoz, hogy még időben felismerjük az elhibázott politikát, a tévutas igazodást, és tudjunk, bírjunk tenni azért, hogy még a végső katasztrófa előtt, a siker, a helyes útra való visszatérés reményében megtörténjenek a szükséges korrekciók.

Vegyük számba, hogy mit tudunk mi tenni, a mai ismereteink, a ma rendelkezésre álló eszközeinkre támaszkodva a nincstelenek, a szegények és az elesettek érdekében.

Megvolt tehát a megemlékezés, elgondoltuk közösen azt, hogy mi az, ami miatt Horthyra érdemes emlékezni, visszatértünk a mába, kijegyzeteltük a tennivalókat, lássunk hát hozzá. Munkára!