Marius Popa a múlt héten, csütörtökön Sepsiszentgyörgyön járt. Hogy ki ő, a történet szempontjából lényegtelen, amúgy egy zenész, de ismétlem, ez teljesen lényegtelen. A lényeges az, hogy Sepsiszentgyörgyön járt, és egy ottani benzinkútnál megtankolt. Kis, hétköznapi történet, bárkivel megesik. Valamivel később Marius Popát felhívta a cége könyvelője, hogy kereste őt egy férfi, aki nem túl jól beszélt románul, de valami olyasmit mondott, hogy megtalálta a tankoláskor kapott 200 lejes blokkot és szeretné visszaadni a jogos tulajdonosának. És akkor most mi legyen.
Mi legyen, mi legyen, hát dobja ki nyugodtan, nem akkora ügy az, mondta Popa, de a könyvelő erre azt felelte, hogy ő inkább mégiscsak elküldené a férfi telefonszámát, mert nagyon határozottnak tűnt a visszaadást illetően, hívja fel, és tisztázzák egymás között a dolgot. Kis, hétköznapi probléma, tehát amint az várható volt, Marius Popa elfelejtette felhívni a férfit, de a történet mégsem érhet így véget, tehát lesz benne egy újabb telefonálás, igen, a könyvelő hívja megint ezt a feledékeny Marius gyereket, hogy né, újból hívott a férfi, és talán mégiscsak illene visszahívnod...
Ő pedig picit elszégyellve magát egyből tárcsázza is a férfi számát, kezdi mondani, hogy köszöni szépen a figyelmességet, de nem akkora probléma ez, nyugodtan dobja ki azt a blokkot... Jó, rendben, de a 200 lejjel mi legyen??
És ekkor állt össze Marius Popa fejében a teljes történet, a kis, hétköznapi. Hogy amikor ő kipotyogtatta a zsebéből a kapott blokkot akkor nem csak az szállt el, hanem a mellette lévő 200 lej is (kb. 14 000 forint). A férfi, akiről ki fog derülni, hogy egy sepsiszentgyörgyi magyar, aki nem túl jól beszéli a román nyelvet megtalálta a pénzt és a blokkot, azt a blokkot, amit Marius Popa a tankoláskor kapott és mivel később el akarta számolni ezért ráíratta az adószámát, és ez a sepsiszentgyörgyi, a románt nem túl jól beszélő férfi nem volt rest a román adóhivatal honlapján megkeresni a szóban forgó céget az adószám alapján, kikeresni a fellelhető telefonszámát és telefonálni.
A kis, hétköznapi történet vége hepiend, a sepsiszentgyörgyi férfi elirányította Mariust az anyósékhoz, két sepsiszentgyörgyi idős házaspár, akik még a vejüknél is rosszabbul beszélik a román nyelvet, és ott visszakapta a blokkot valamint a 200 lejt.
Kis, hétköznapi történet, semmi komolyabb általános nem következik belőle, nincs nagy megmondás, a román-magyar viszony van, ahogyan van, és lesz, ahogyan lesz, de van, lett egy kis, hétköznapi történet, amit megírt az újság is, és mivel amúgy is olyan kevés kis, hétköznapi történeteink vannak örüljünk, hogy lett ez. Oda, nekünk.
