Megy itt a teljesen értelmetlen ön- és közhülyítés arról, hogy akkor a magyar az most mi is, szelíd bárány, aki kebelére ölelne minden idegent, csak hát a rohattfidesz idegengyűlölővé tette őket, avagy a magyar eleve egy vérnősző sztyeppei barom, esetleg lehet még papucs orrán pamutbojt is, szerintem utóbbi a legvalószínűbb. Mindig az a kérdés, hogy éppen kinek mit éri meg állítani: ha a neolib egyik zászlóshajójának azt, hogy:

"A magyarok a bevándorlókkal szemben a legelfogadóbbak"

akkor ezt fogják állítani. Ésszerű, hiszen ezzel képezhető meg olyan keret, amelyikben a neolib számára hasznos mese elmondható: a magyarok jók, csak elrontotta őket Orbán.

És persze mivel egyik fétisük a tudomány, ezért elő is kapnak egy tudóst, jelen esetben a jónevű Örkény Antalt, és addig csavargatják együtt a valóságot, ameddig az pont olyanra tekeredik, amilyenre a neoliberális véleménybefolyásolóknak szükségük van.

Nézzük, mit ad a hávégé Örkény szájába:

Bár tud hatni egy hecckampány, egy társadalom idegenellenességének mértékét nem lehet egyik napról a másikra radikálisan megváltoztatni” – mondta a hvg.hu-nak Örkény Antal, az ELTE-UNESCO Kisebbségszociológiai Tanszékének professzora.

Már eleve a fogalomhasználata is elárulja, hogy a legkevésbé sem objektív módon közelít a vizsgálata tárgyához, de ez még önmagában nem lenne baj, csak nem ártana tudatosítani. Például leginkább saját maga előtt. De nem teszi, hecckampány, lépjünk túl, nézzük a továbbiakat, jön egy erős állítás:

Márpedig a magyar társadalom bevándorlókkal szembeni ellenérzései az utóbbi húsz évben folyamatosan csökkentek: míg 1995-ben a magyarok 62 százalékára volt jellemző a xenofóbia egy nemzetközi összehasonlító felmérés (ISSP) szerint, addig 2003-ban 44, 2013-ban pedig már csak a társadalom 31 százaléka vélekedett úgy, hogy a bevándorlók egyértelműen veszélyt jelentenek a magyar gazdaságra, illetve kultúrára, és növelik a bűnözést.

Namost, az, hogy Örkény mit mondott és abból mit írt meg a médiamunkás nem tudhatjuk, de ha egy pillanatra feltételezzük azt a baromságot, hogy a médiamunkás tájékoztatni szeretne és nem befolyásolni, akkor illő lett volna visszakérdezni, hogy tudós uram, de hát pont a mi újságunk hozta le szűk három hónappal ezelőtt egy másik tudóscsoport kutatási eredményét, mely szerint:

A Tárki 1992 óta végzett kutatásainak adatai alapján az idegenellenesség mértéke a kezdeti, 1992-1995 közötti gyors növekedés után előbb ingadozott, majd 2002 óta 2011-ig kisebb ingadozásokkal meglehetősen stabil volt. A korábbi évekhez képest 2012-ben megnőtt az idegenellenesek aránya, és 2013 után 2014-ben is magasabb maradt, mint a 2000-es évek átlaga. A 2015 áprilisi adatok a 2001-es csúcsértéket is meghaladták, az idegellenes válaszadók aránya 43 százalékról 46 százalékra nőtt.

Most akkor hogy is van ez? A Tárki azt kérdezte, hogy betehesse-e a lábát hozzánk az idegen, erre válaszolta azt a társadalom 46%-a, hogy lófaszt! Örkényi abszurd lenne? Szeretjük a bevándorlókat, csak ne jöjjenek ide? Az olyan bevándorlót szeretjük, aki nem vándorol be? Játszadozunk az idegenellenesség-fogalommal mint cica a gombolyaggal? No meg nézzük már meg a Tárki adatai alapján, hogy hogyan is csökkent az, ami nőtt?

És persze van ám a hávégé-cikkben szó szerinti idézet is:

„A Fidesz gyűlöletkampánya azért súlyos tragédia a magyar társadalomra nézve, mert az emberek gondolkodásának pont azt a szegmensét bombázza, amely mostanáig a leginkább elfogadó attitűdöt mutatta a mássággal szemben” – mondja Örkény, megjegyezve azonban, hogy egy agymosással felérő propaganda azért természetesen tud sikeres lenni, mint az a huszadik században számos alkalommal tapasztalható volt. Ráadásul, mivel a magyar társadalomnak nincsenek olyan erős önvédelmi reflexei, mint amilyenek a régebb óta fennálló demokráciákban fellelhetők, ezért sokkal inkább ki van szolgáltatva a politika kénye-kedvének.

Gyűlöletkampány, agymosással felérő propaganda, a régi demokráciák előhozása, így már teljesen egyértelmű, hogy a szokásos képlet szerint zajlanak az események: a hávégé nem tájékoztatni akar, hanem véleményt befolyásolni és ehhez megkeres egy olyan embert, aki ehhez kész a tudományosság látszatát is megadni, és ez a frigy nem meglepő, hiszen mindkét szereplőnek, a médiaipari vállalkozásnak és a tudástermelési ipar láncmunkásának egy az érdeke, az, hogy továbbra is fennmaradjon az a világrend, az a rendszer, amelyik számukra a jólétet és az egyéni ambíciók kiélését ilyen jól megadja. 

És nevezék ezt sajtószabadságnak, objektivitásnak, szakszerűségnek, tudományosan alátámasztott igazságnak, és láták, hogy ez jó nekik, de hogy nekünk miért jó ez az elit, azt az Isten sem tudná ma megmondani.