Kezdjük azzal, hogy hamarosan megdöglünk. Sokan és keservesen. Bármerre is nézünk mindenhol azt látjuk, hogy keményen odabasztunk magunknak. Nem, nem a természetnek, nem a Földnek, az nálunk nagyobb szemeteket is eltakarított és túlélt, hanem saját magunknak. Annyi mindentől döglünk megfelé, hogy azt már felsorolni is nehéz.

Pusztulunk a szennyezett levegőtől:

A légszennyezés rendkívül halálos, és alulbecsüljük az általa okozott károkat. A rossz levegőtől többen halnak meg, mint a HIV-ben és maláriában összesen

Most már közvetlenül is problémáink adódnak a klímaváltozástól, jönnek a migránsok!

Lassan már abban sem bízhatunk, hogy sebaj, felszámoljuk saját magunkat, de majd jönnek a delfinek, hiszen őket is kiirtjuk:

A WWF jelentése, a Living Blue Planet az eddigi legnagyobb léptékű kutatás a tenger élővilágáról. Ebből kiderül, hogy a vizekre nehezedő nyomás fenntarthatatlan: ha semmi sem változik, környezeti katasztrófákra és éhínségekre számíthatunk. 1970 óta a felére csökkent a tengeri emlősök, madarak, halak és hüllők egyedszáma, és a szardínia-, tonhal- és makrélapopulációk mérete 74 is százalékkal esett vissza. A túlhalászás, a klímaváltozás és az óceánok elsavasodása tovább rontja az amúgy is elkeserítő helyzetet. 

Itt hagyom abba, mert a végtelenségig lehetne folytatni. Nehéz lenne elvitatni, hogy mindezen dicső tevékenységeink során erősen támaszkodtunk a tudomány, és annak szolgálólánya, a technológia előállítmányaira. Mindezeket összevetve adódna a felületes következtetés, hogy hát akkor állj, rossz a tudomány!, de ha jobban megnézzük, akkor nem a tudomány a rossz, hanem az, ahogyan a tudomány a társadalom, a valóságunk szövedékébe beleilleszkedik. Próbáljuk a Volkswagenen keresztül megérteni azt a keretet, amelyikbe a neoliberális világrendszer a tudományt, a tudásgyarapítás művelését beleszuszakolja.

Gondolom a Volkswagen huncutságáról még felidézés szintjén sem kell írnom. Jönnek a finom kis részletek, péládul az, hogy Winterkorn valami 36 milliárd forintnyi ajrót vezérkedett össze magának a szekérgyár élén, amiért lényegében véve szinte korlátlan hatalom és eszméletlen erőforrások birtokában csak annyit kellett elérnie, hogy a részvényeseknek évről évre dőljön a minél vastagabb profit. Adott a kényszer, adott 36 darab elég komoly motiváció, és a tapasztalat az, hogy mindig kerül egy Winterkorn, egy végrehajtó, aki ezeknek a kényszereknek engedve fog cselekedni. Az, hogy csalni kell és mindenféle morális aspektust félre kell tenni alap, hiszen egyrészt ezek nélkül nem lenne akkora a profit, amekkora, másrészt pedig a neoliberális populizmus hatására az emberek egy jelentős része hallgatólagosan elfogadja, sőt, néha el is várja a csalást, tehát csalni fognak (Arról, hogy hűdemennyire meglepődtünk mi ezen a mostani csaláson nekem egy vicc jut az eszembe: -De hölgyem, ez az ötven eurós hamis!!! -Hamis??? -Hamis!!! -Atyavilág, de hát akkor engem megerőszakoltak!). A profit az egy szentség, hiszen a tőkés a hozamra alapozza a jólétét, és ha nincs elég hozam, akkor durcis lesz. 

Nem tudom, az megvan-e, hogy Alsó-Szászország 20%-ban tulajdonosa a Volkswagennek? Némi eltőzsdézés? Meg úgy egyáltalán: most akkor a neoliberális mantra szerint mi is a jó, el az államtól a vagyont, mert nem jó gazda, vagy ezzel csak a görögöket lehet szívatni?

Na, mindegy, nem ez a téma, hanem a tudomány integrálódása a winterkorni hatalmi struktúrákba. Elkezdtem megírni, de szerencsére hamar észrevettem, hogy megírták már helyettem mások, így nekem csak idéznem kell. Például Lovász Lászlótól, az MTA elnökétől, aki annak ellenére, hogy ő személyesen egész életét közpénzből fizetett kutatóként élte le és piacot legfeljebb hétvégén látott csont nélkül beleállt nyelvvel Winterkorn seggébe:

Az MTA és az Audi Hungaria együtt fejleszti a jövő autóit – együttműködés az alapkutatástól az innovációig

Az alapkutatások egy egységes világversenyben zajlanak, ezért a kutatóknak, kutatócsoportoknak szükségképpen világszínvonalon kell dolgozniuk. Az ideális az, amikor a fiatalok az oktatás és az alapkutatás során megismerkednek a legmodernebb műszerekkel, módszerekkel, és ezt a tudást az iparban tudják kamatoztatni A mostani együttműködéssel egy lehetséges pályát kívánunk kidolgozni, ami megerősíti az alapkutatások és a versenyszféra nagyon fontos kapcsolatát, és szeretnénk, hogy ennek eredményei minél jobban érvényesüljenek a magyar gazdaságban. Szeretnénk erősíteni az egyetemekkel és az innovációs folyamatok egészével meglévő kapcsolatunkat, ennek egyik példája az új kiválósági központ létrehozása. Köszönettel veszem, hogy az Audi részt vesz egy ilyen kísérletben. Biztos vagyok benne, hogy a kísérlet az összes résztvevő számára sikeres lesz, megerősítve a magyar alapkutatást” – mondta Lovász László, az MTA elnöke. 

Milyen jó is nekünk, hogy a tudomány és a versenyszféra nagyon fontos kapcsolata erősödik, ugye? Majd lesznek nekünk még erősebb, még pörgősebb, még sűrűbb ciklusonként eladható autóink, amivel még hatékonyabban ölhetjük meg tüdőrákban magunkat, és lesznek okos, a versenyszféra igényeinek megfelelően kiképzett szakemberek, akik majd innoválnak valami csipet, amitől elhazudhatóvá válik minden, a profit útjában álló akadály. 

De nem újkeletű ez a buli, szerencsére itt van egy pompázatos fénykép, nehogy már a feledhetetlen emlékű Csillag akárki és a balliberális progresszió ne legyen itten megemlítve:
No meg a szöveg is:

Dr. Martin Winterkorn, az Audi AG igazgatótanácsának elnöke, ünnepélyes keretek között június 11-én vette át a Budapesti Műszaki Egyetem tiszteleti professzora címet. Az átadáson részt vett Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter és az Audi AG igazgatótanácsának tagjai is. A BME hagyományosan elismerésben részesíti az egyetem olyan támogatóit, pártfogóit, akik kiemelkedő mértékben járulnak hozzá oktatási és kutatási feladatok jobb ellátáshoz, nemzetközi elismertségének öregbítéséhez. Ezért az Egyetem Tanács létrehozta a BME tiszteleti professzora címet, melyet az egyetemmel jogviszonyban nem álló személy nyerhet el. 

Így illeszkedik tehát a tudomány, ilyen a struktúra, és ahogyan mindig fog akadni egy Winterkorn, aki elhárít bármit a profit útjából mindig fog akadni egy Lovász László is, aki készséggel integrálódik a nyelvén keresztül bármilyen Winterkorn seggébe, ami fenn fogja tartani azt a folyamatot, amelynek során a tudásunkat közösen, közös erőforrásokból gyarapítjuk, de a tőke érdekében és a saját apránkénti megdöglődésünket is előidézve, mintegy mellékhatásként. De ne aggódjunk, mert lesz majd egy csip, amit ha beüzemelnek már nem is fogjuk látni mindezt ilyen sötéten, visszaáll a fejünkben minden érték a még megengedettre és vígan toljuk tovább a szekeret, mindaddig, amíg.