A Párizsi események kapcsán sokakban felhorgadt a nyugati értékek féltése, ennek pedig mifelénk az a vicces eredménye lett, hogy a véleménygyári bérmunkás a gazdájával teljesen összhangban átment valami kollektív öntudatba, hirtelen "mi" lett belőle, és megírta, hogy: Mi és Ti − Üzenet a szabad világból annak ellenségeihez. Szépen didaktikusan, sort sor alá, ahogyan azt a negyedik általánosban elvárják. Ezt írja a szerző:
Mi az alkotást díjazzuk.
A szerző, ez a kollektívvé vált tudat az alkotást díjazza. A sajátját vajon mennyire tartja? Egészen biztosan sokra, hiszen:
Mi az elmúlt évtizedekben megszabadultunk elnyomó, totalitárius, emberellenes ideológiáinktól, miközben embert küldtünk a Holdra, robotot a Marsra, a tudomány és a technika újabb és újabb csodáit találtuk fel, hogy élvezhessük annak áldásait.
A szerző embert küldött a Holdra. Ő, a saját kicsi kezeivel húzta fel Buzz Aldrin szkafanderén a sliccet, mehetsz, öreg, sőt: küldelek a Holdra! Nagy ember a szerző. De ezt tetszett a legjobban:
Mi gazdagok vagyunk, jólétben élünk, mert ilyen világot teremtettünk magunknak.
Oké, akkor ezt nézzük már meg egy kicsit. Ki is ez a "mi", ki írta ezt a cikket? Úgy hívják, hogy Rajcsányi Gellért, és akkor nézzük már meg ezt az általa teremtett jólétet és gazdagságot egy kicsit alaposabban is. Hú dö fákk íz Rajcsányi Gellért?