Fornetti amennyire szerettem a megjelenésekor, olyan ócska lett mostanra.
Sajnos nem csak ők züllenek, hanem en bloc az élelmiszeripar.

Akinek nincs pénze élelemre, az élelmiszert vásárol. Sajnos sok embernek csak hulladékra telik. Ők betegek lesznek, korábban halnak. Ha gyógyszert szedetnek velük, akkor még korábban. Éljen a "modern" élelmiszer-, és gyógyszeripar!!!

Ezer milliárdos árbevételű cég sohasem volt. Egy nagyságrendet tévedtél.

@jet set: "Revenue €3.47bn"

@maroz:
Érteni vélem a dilemmádat, de lehet nem is ez az igazi dilemma. Mi lenne a fejlődés, innováció motorja, ha a rendszerből kiveszem a profit, hatalom, terjeszkedés utáni olthatatlan vágyat?
A szocilizmust tekintem egy kísérletnek, ami ugye nem kis részben azon bukott meg, hogy kiölték az emberekből a teljesítmény értékét.

@gyalog.galopp: Pillanatnyilag mintha az okozna súlyos gondokat, hogy a hihetetlen mértékűre koncentrálódott tőke kicsúszott mindenféle kontroll alól. Ha már egy Bernstein is ezt mondja az csak jelenthet valamit! ;)

www.investor.hu/news/20150810-kapitalizmus-usa.html

"a hátrányba került csoportoknak, kisebbségeknek szinte nullára csökkent az érdekérvényesítő képessége"

És hát mi most egy ilyen hátrányba került kisebbség vagyunk, ez a szomorú helyzet, és tényleg nullaközeli az érdekérvényesítő képességünk. Szóval valami olyasmi kéne, hogy motor, motor, de jusson nekünk is húzás és ne csak a kipufogóbűz. Hogyan? Ha tudnám már rég árulnám! ;)

A szocializmusban is nagyon érdekes volt a kisember, pláne az, amelyik székely konoksággal a fejébe vette, hogy ő bizony itt szocializmust szeretne és nem pártarisztokráciát. Csalog Zsolt Börtön volt a hazám című könyvét olvastad?

www.bookbase.hu/konyvek/925

@maroz: Úgy néz ki ez a hatalmas tőke koncentráció meglehetősen ingatag lábakon áll, tulajdonképpen egy jó része nem is létezik, hiszen nincs mögötte érték fedezet.
Senkinek nem érdeke, hogy a bűvész trükkje kiderüljön, mert nem csak egy illúzióval leszünk szegényebbek.

A szocializmus ugyanúgy végezte a maga mentális, morális és fizikai környezet rombolását, csak ráadásul impotens is volt.

@gyalog.galopp: Hát, nekem például érdekem lenne, de én is csak nagyon nehezen jutottam el erre a felismerésre, mert engem is átvert a bűvész.

És gondolom vagyunk még páran, akiknek érdekében is állna és el is jutott oda, hogy felismeri ezt az érdekét, kedve is lenne leleplezni a bűvészt, de nincs rá szinte semmiféle erőforrása.

Jut eszembe, nincs véletlenül ötmilliárdod kölcsön elsejéig? Megvenném az Origót, milyen jó kis bűvészleleplező-szájtot tudnék belőle csinálni, csak az a pimf ötmilliárdocska hiányzik. ;))

@maroz:
Benéztem a blogodra, és tetszik, amit csinálsz, mert életszerű és aktuális témákat feszegetsz.
Szeretnék a profitról pár szót mondani.
A profit a köztudatba már szitokszóként vonult be, mert a gaz külföldi befektetők kitalicskázzák az általunk megtermelt nyereséget.
Van ebben részigazság, de a profitnak nem a magánvagyonban, vagy annak egyéni felhasználásában van csak funkciója.
A profit a műszaki-technikai fejlesztés forrása, mely a progresszivitást szolgálja a termelésben és a szolgáltatásokban egyaránt.
Persze, lehet beruházni hitelből is, de annak visszafizetése is a vállalkozás eredményességéből történik meg.
A külföldi befektetők saját tőkéből megteremtették a termelés feltételeit, de ne csodálkozzunk azon, ha a befektetéseinek megtérülésére is számot tart egyrészt, másrészt termelési eszközeinek a szinttartására is a profit jelenti a forrást.
Mindössze ennyit szerettem volna elmondani a profit szerepéről.

@Mariann19: Köszönöm!

A profitnak engem a konverziós funkciója aggaszt a leginkább, az, hogy tőke lesz belőle és közben még koncentrálódik is, de erről már beszéltünk.

Nekem nagyon súlyos problémáim vannak a tőke fejlesztési funkciójával is, lásd azokat a frissebb posztjaimat, amelyek a tudomány és az innováció hasznáról szólnak. Röviden összefoglalva: az a gondom, hogy ezekben a szektorokban is az egyenlőtlenségek növekedése a tendencia. Hiába van műszaki-technikai fejlesztés, ha annak a hasznából csak nagyon szűk réteg részesedik, és hiába vannak progresszív termelési és szolgáltatási viszonyok, ha ezek a nagy többség számára úgyszintén elérhetetlenek.

Az a bajom, hogy lassan a világ egy középkori vár jellegét kezdi ölteni: a belső várban habzsi-dőzsi, minden fejlesztés, minden innováció, minden tudományos haladás eredménye ott jelenik meg, aztán szerencsés esetben valamennyi leszivárog a külső várban élő tehetősebbek számára, és időnként mutatóba küldenek pár modernebb üveggyöngyöt a várfalon kívül rekedt zselléreknek is.

Ne érts félre, ez nem egy moralizáló megközelítés (persze ez nem jelenti azt, hogy ne lenne morális meggyőződésem), hanem helyzetértékelés. Ezzel nem az a legnagyobb baj, hogy erkölcsileg nem elfogadható, hanem az, hogy ez a nagyfokú kirekesztés előbb-utóbb megszüli a maga ellenreakcióit, ami jelenleg leginkább csak afféle ressentiment-ként van jelen (helyenként igen durván), de csak idő kérdése, hogy ebből egy masszív és combos ideológia kerekedjen kis, és ez az ideológia már egy totális ideológia lesz, nem csak afféle parciális, ami nem tagadni, hanem megreparálni óhajtaná a kapitalizmust. Ennek pedig vér, veríték és könnyek lesz a vége, és tartok tőle, hogy még én is kifogom a bulit, amit nagyon nem szeretnék.

És amint már mondtam, nem látok semmiféle olyan erőt, amelyik a társadalmi polarizáció ellen tudna hatni, illetve semmi olyan erőt, ami valamiféle közelfogadható módon tudna hatni, mert erők azért vannak, de azok egyre ingerültebben lőnek, és lassan már az ablakaink alatt...

A mostani, neoliberális kapitalizmus sajnos pont egy ilyen totális ideológiai támadástól tud elvérezni, mert egy ilyen a rendszer totalitását, kezdve az ontikus alapjaitól kegyetlen támadás alá veszi, és ha az emberek egyre nagyobb tömege ismeri fel azt, hogy ő valójában tényleg ki van rekesztve a progresszió hasznából, akkor egyre többen és egyre könnyebben fogják tudni elsajátítani a konkurens, a kapitalizmust totálisan támadó ideológiát. Arra pedig nagyon kevés remény látszik, hogy ez a mostani kapitalizmus vissza tudna térni egy korábbi állapotába, hiszen azok a korábbi állapotok, amikor tényleg leszivárgott a jólét a kisemberhez is erős konjunktúrák közepette voltak lehetségesek (les trente gloriouses, például) és nagyon fontos kiemelnem, hogy akkor a gazdasági növekedés a Pénz-Javak-Pénz ciklussal történt, míg mára egyre inkább dominálni látszik a Pénz-Pénz ciklus, amibe már a lavórt reszelgető gyári munkás nem fér bele.

Tényleg csak még egy, de szerintem lényeges gondolatot hadd rakjak ide a végére: nézd meg, hogy a kutatás-fejlesztési projektek egy igen jelentős része hogyan gondol az emberre: hány és hány helyen lehet olyant olvasni, hogy a kutatás célja olyan innovatív technológiák kifejlesztése, melyek segítségével növelhető a termelékenység és csökkenthetőek a költségek, például a bérköltség megtakarításával. Tehát a kismillió átlagjánosnak azért kéne támogatnia a tudományt, a kutatás-fejlesztést, hogy a termelés során megszabadulhassanak az egyik jelentős működési költségtől, az embertől. Miközben arra senki nem keresi komolyabban a választ, hogy oké, de akkor mi lesz azzal a rengeteg emberrel, akit a kutatás-fejlesztés munkanélkülivé tett? Nézd meg Európa állástalansági mutatóit, nézd meg, hogy vannak olyan régiók, országok, ahol a fiatalok felének nem néz ki semmiféle munka. Ma már egyesek elveszett nemzedékről beszélnek, és ez sem teljesen alaptalan. Szóval ha kritikusan nézzük ezt a progressziót, akkor akadnak ezzel is bőven problémák.

@maroz: "nem csak afféle parciális, ami nem tagadni, hanem megreparálni óhajtaná a kapitalizmust."

Elírtam, helyesen: ami nem megreparálni, hanem tagadni óhajtaná a kapitalizmust.

@maroz:
A kapitalizmust, mint az embereket az érdekek vezérlik, lehet, egyszer a bűvészt is megunják, kiismerik a trükkjeit, el fogja veszíteni az érdeklődést, lesz helyette más.
Az a szemfényvesztés amit a görögöknél művelnek, az már sokak számára leleplező.

Öt milliárdocskám nincsen bűvész leleplezésre, mégpedig azért akkor én is bukom a pénzemet, A média a bűvész kellékese.

@gyalog.galopp: Mindegy is, már Soros is beszállt, esélytelenek vagyunk.

@maroz:
Vegye, vigye, egészségére. A médiában már nincs akkora pénz, mint 20 évvel ezelőtt, hiteltelenítik, amortizálják önmagukat.

Viszont eszembe jutott valami. Te ugye kapitalista ellenes vagy , ami szíved joga, feltételezem , a világképedből adódik a blogod neve is.
AZ én világképemben viszont, ha egy kakukk saját fészekben gondolkodik, akkor ő már nem kakukk, hanem Don Quijote.
Nem valószínű, hogy a kakukk eleve fészkelő parazitának teremtődött volna, inkább arról lehet szó, hogy egy madár, valami oknál fogva elveszítette a kotló képességét, ezen aztán úgy segített, hogy a tojásait a jól kotló madarak fészkébe rakta.
A nádirigó lokális szempontjából a kakukk egy rohadt, mocskos, gyilkos imperialista förmedvény.
Globális szempontból viszont a kakukk eljárása lehet etikátlan, viszont azokat a nagytestű parazita rovarokat, hernyókat pusztítja, amelyekkel a nádirigóhoz hasonló mérető madarak nem tudnak megbirkózni, tehát hasznos.

A megoldás, egy szerződés lenne, miszerint a nádirigó kikölti a kakukktojást, cserébe a fióka nem pusztítja el a nádirigó fiókáit, a kakukk pedig beszáll az etetésbe.
Igen, ez egyfajta béranyaság, a gazdaságban mért ne működhetne a gyilkolászás helyett.

@gyalog.galopp: Az a baj, hogy nem nagyon látok kiszállási lehetőséget. Ha egyszer eljutottam oda, hogy kapitalizmus-ellenes vagyok, mert felismertem, hogy ez a rendszer nekem nem jó, akkor mit tehetek?

Nincs semmiféle ajánlat a másik részről. Hiába csinálnék például szövetkezetet, nem mennék vele semmire, mert annak is szükségszerűen integrálódnia kell a kapitalista viszonyok közé. És sajnos nincs már egy Amerika sem, amit elfoglalhatnánk, mint anno a feudalizmusból kiábrándultak, és csinálhatnánk ott valamiféle új rendszert.

Nem nagyon tudom, hogy merre indulhatnék el.

@maroz:
De mért kell kiszállni?
Amit tehetünk az a részleges alkalmazkodás és részleges ellenállás.

Én pl. nem veszek margarint, nem iszok UHT tejet, nem veszek a kutyámnak se akciós 500 Ft-os virslit, nem veszek kényszerérett paradicsomot, ha ingyen adják se, stb, stb.

Amennyiben ezeket nagy tömegben betartjuk a globális kereskedelmi lánc fejre áll.
Amikor ezek fejre állnak, beindul a helyi termelés és kereskedelem. AZ áru nem kontinensek között áramlik, hanem max pár tíz km-en belül.

Nézd, mindenki az elöregedő eu társadalomról beszél, de ez az elöregedő társadalom tudja felnevelni a a jövő nemzedékét. Mig a fiatalok nagyban termelnek az öregek nevelnek, és csak úgy mellesleg a termelhetik a nem profit orientált termékeket.

@gyalog.galopp: Nem a fogyasztással van gondom, hanem az elkölthető megszerzésével. Ott nem nagyon van lehetőség részlegességre, vagy elfogadom azt, ami van, és aszerint cselekszem, vagy elbukok. A kapitalizmus paradigmái közül pedig pont a leglényegesebbel van bajom, a versennyel. Én már nem nagyon szeretnék többet versenyezni, elég volt. Viszont kiszállni nem lehet, megállni nem lehet, a világ kötött pályán megy, nem tudom, láttad-e a Snowpiercert, az pont erről szól, nagyszerű párhuzama a vonat a kapitalista világrendszernek, ráadásul a film annyira beteg, hogy már csak azért is érdemes megnézni:

www.imdb.com/title/tt1706620/

@maroz:
Nagyívű gondolatsor.
Kezdjük a tőke szerepével a K+F tevékenységben és a tudományban.
Egyedül a tőke jelenléte a feltétele napjainkban az innovációnak és a műszaki haladásnak, mert egyrészt megteremti a kutatás lehetőségeinek az infrastruktúráját ahhoz, hogy az emberi elme kiteljesüljön új találmányokkal, felfedezésekkel.
Másrészt a kutatási eredmények megvalósításában van elsőrangú funkciója, tőke nélkül minden ragyogó feltalálás az enyészetet jelentené.
Nézd meg, mennyi magyar eredmény ment veszendőbe, vagy külföldön nyert teret a megvalósítás, mert nem volt, vagy az akarathiány gátolta azt az pénzbeli ráfordítást, amely a hazai bevezetést eredményezte volna.
Azt nem lehet mondani, hogy a világon a kutatásokból mindíg egy szűkebb réteg részesedik a felhasználást illetően, a probléma ott van, hogy az eredményeiből nem jut le a tömegekhez az indokolt haszon, hozam, nevezzük, aminek akarjuk.
"Tehát a kismillió átlagjánosnak azért kéne támogatnia a tudományt, a kutatás-fejlesztést, hogy a termelés során megszabadulhassanak az egyik jelentős működési költségtől, az embertől."
Szűkítsük le a kérdést a termelés- szolgáltatás innovációjára, ahol az élő munka van jelen.
A technikai-, technológiai fejlesztés pontosan az élő munka kiváltására szolgál, termelékenyebb gyártási eredményeket produkál, ugyanazon teljesítmény eléréséhez kevesebb emberi munkára van szükség.
Éppen ezért nem az élő munkaerőt kell csökkenteni, hanem a munkaidőt kell mérsékelni úgy, hogy a dolgozó létszám ne változzon, a bértömeg maradjon.
Na, ez nem történik meg soha, melynek oka van.
Nagyvállalati tapasztalatom alapján a korszerű technológiák alkalmazása új beruházással, vagy jelentős rekonstrukcióval jár.
Az új fejlesztések beruházási ráfordításait be kell építeni az árakba amortizációként, és hipotézisem alapján a csökkenő létszám munkabére is megmaradna.
Ezt a kettős ártényezőt a piac nem képes elviselni
még akkor sem, ha az új termék vagy termékcsoport jelentősebb műszaki tartalommal bír is.
A fentiek alapján valahol mégis igazad van, mert mit tesz ilyenkor a cég?
Elküldi az embereket.

@Mariann19: A tudományban a tőke szerepe talán ennél egy kicsit árnyaltabb, ha alaposabban megnézzük.

A nagy kedvencem, a tudásszociológia alága, a tudományszociológia egyes művelői szerint a tudomány nem egy önmagában létező valami, hanem szervesen belesimul a társadalmi struktúrákba. A tudományos munkának kell legyen valamiféle olyan alapja, amelyik elfogadhatóvá teszik a társadalom számára azt, hogy egyes emberek kutatgatnak. Ez az alap az az ígéret, hogy a tudomány áldásaiból a technológián keresztül idővel mindenki részesedik.

Tehát ahol a tudományt közpénzből művelik, ott ennek a forráshozzárendelését azért fogadja el a társadalom, mert számít arra, hogy a tudomány szolgálóleányán, a technológián keresztül ő is részesedni fog az eredményekből.

A problémám az, hogy a tőke fenntartotta kutatás-fejlesztés nem tudna működni, ha nem támaszkodhatna a közpénzből fenntartott oktatási és tudástermelési intézményekre. Amelyek - nahát, milyen meglepő! - a centrumországokban hihetetlen pénzekből működnek, és nem, nem a tőke finanszírozza, hanem a köz. Volt szerencsém 2012-ben belülről is nyomon követni egy olyan innovációs világversenyt, ahol a magyar csapat egy olyan német egyetemi csapatot előzött meg, ahol az az egy darab egyetem több állami forrást kapott egy évben, mint a teljes magyar felsőoktatás.

Tehát itt a tőke szerepe eléggé ambivalens, mert valójában lefölözi a közoktatásban közpénzből kiképzett emberkéink legjavát, valamint viszi a szintén közpénzből finanszírozott alapkutatások eredményét is.

Ezen túl pedig a tőke által finanszírozott kutatás-fejlesztés ésszerűen a tőke javát nézi, hiszen mi mást is nézhetne, a közjót? Innen pedig a tudományos tevékenység, mint társadalmi alrendszer követni fogja a tőkés világrendszer struktúráit: ha a kapitalista világrendszer az egyenlőtlenségek és az igazságtalanságok irányába halad, akkor a tudományos munka is ebbe az irányba fog haladni.

Olyasmiket fognak már eleve kutatni, amiből sok pénzt lehet csinálni, és így a kutatások eredményei is azoknak lesz jó, akiknek bőven van pénzük. A tömegekhez pedig nem csak a haszon nem fog lejutni, hanem számukra elérhetetlen lesz az új technológia is. Hiába tudunk például ma már az anyaméhben is műteni, ha a világban a gyermekhalandóság mutatói ahelyett, hogy konvergálnának brutálisan divergálnak:

kakukkfeszek.blog.hu/2015/07/12/a_tudomany_es_a_kozjo_korunk_kapitalizmusaban

És ugyanez a szélsőség nálunk is sűrűn fellelhető, kezdve azzal, hogy akinek van pénze azt megperselyezik, kap új csípőt, soron kívül, míg akinek nincs az még a kihullot fogait sem tudja pótoltatni. Okosházakról beszélünk, napelemről, hőszivattyúról, zöldtechnológiákról, arról, hogy a munkahelyek wellbeingje milyen jó is a dolgozó szempontjából és lelkesen bemutatják a budapesti ihajj-csuhaj minősítésű csupatechnológia irodaházakat, de szó nem esik arról, hogy a lakásállományunk 70%-a szörnyű energiahatékonysági mutatókkal bír, és erre a franc se kutatja a megoldást, mint ahogyan arra sem, hogy a gyárcsarnokban a melós mit kezdjen olyankor, amikor bent negyven fok van. Az ő wellbeingje már nem számít, mert ő egy generikus komponens a kapitalista termelési rendszerből, ha kibukik két perc alatt helyettesíthető.

Az a problémám, hogy akárhogyan is nézem mindig arra jutok, hogy a nagy többség mind a tudományos munkából, a kutatásból és fejlesztésből is ki van zárva (például én is), és ugyanakkor ezeknek az eredménye, a haszna is nagyon igazságtalanul és egyenlőtlenül van elosztva. Miközben nem igaz az, hogy tudományos munka, kutatásfejlesztés csak a tőke segítsége miatt lehetséges, hiszen ez pont azért alakult így, mert a tőke ezt elhitette az emberekkel, hiszen így már ki is van lőve az az érv, hogy azért kell megadóztatni a jövedelmeket, mert ebből a pénzből lehetne olyan tudományt csinálni, ami a közjót is nézné, vagy legalább nézhetné, és nem csak a tőke érdekeit.

Ennek pedig sok és súlyos kockázata van: a tömegek előbb-utóbb úgyis eljutnak arra az életfelismerésre, hogy nekik tényleg rohadtul kevés jut az eredményekből, és ez szokás szerint egy tudományellenes, elitellenes és értelmiségi-ellenes reakciót szül. Az ilyesminek meg sajnos erősen ott van a tarsolyában az is, hogy egy ilyen reakció ha eredményes lesz akkor ott egy ideig egy Liszenko fogja a tudományt meghatározni. És tudjuk, hogy az ilyesmitől sem biztos, hogy sokkal boldogabbak leszünk.

Szóval én jobb szeretném, ha lassabban haladnánk, úgy, hogy ne csak a felső tíz százalék szaladjon állandóan előre és a többiek kilométerekkel utána, hanem ha a tudománynak és a kutatásoknak köszönhetően minél többen minél jobban élhetnének. Persze tudom, hogy ez utópia, tudom, hogy erre semmi esély nincs, és a tőke nem fog saját magától olyasmit csinálni, ami az ő pillanatnyi érdekeivel ellentétes. Nem hinném, hogy rózsásak lennének a kilátásaink, de hát ez van, semmi ötletem, hogy mit lehetne tenni ebben a helyzetben.

@maroz: Nem szeretném a hülye kekeckedő látszatát kelteni, ezért tisztázzuk. A kapitalizmus vadhajtásaival, globalizmus megítélésével kapcsolatban hasonló a véleményünk.

Az erre adott válaszokban, vagy ezek hiányában látok különbséget. Egy fogyasztásra épülő gazdasági struktúrát vagy erőszakkal, fegyverrel, vagy pedig a fogyasztási igények átalakításával lehet megváltoztatni. Én az utóbbit választom, saját hatáskörben, családon, ismerősök körében nem kevés sikert értem el ez ügyben. Bebizonyítottam, hogy a hiper láncokban történő nagykosaras bevásárlás, drágább, mint a helyi kisebb boltokban történő vásárlás. Hiába hasonlítod össze az ugyanolyan áru egységnyi árát, ha a a nagykosaras vásárlás után a 10-20%-át a szemétbe dobod, mert nem fogyasztottad el, lejárt a szavatossága, vagy egyszerűen meguntad.

Csak, hogy a témánál maradjunk, a fornetti a terjeszledés áldozata lett, hasonlóan sok más termékhez, amelyik a fogyasztói igényeket csak a minőség romlásával tudta kielégíteni.
Nálunk kapható egy hagyományos, kovászolt, fatüzelésű kemencében sült kenyér . Az ára közel duplája az olcsóbb kenyereknek, nem hiszed el, de a kispénzű öreg nyugdíjasok veszik ezeket leginkább, mert hagyományosan az az íz és állag amit megszokott, és 5 nap után is fogyasztható.

@gyalog.galopp: Csak hát az a baj, hogy ettől a rendszernek még csak a szeme sem rebben meg, mert ott vannak neki az ezermilliárdok, és abból minden további nélkül meg tud teremteni egy olyan kultúrát, ahol a státuszt a fogyasztás jelzi és rá tudja venni az emberek zömét arra, hogy versenyezzen. Egyrészt abban, hogy ki tud olyan fogyasztást felmutatni, amivel a saját csoportjában kivívhatja az elismerést, másrészt pedig versenyez azért is, hogy a fogyasztáshoz szükséges pénzt előteremtse.

Azt mondják, hogy a mostani, neoliberális kapitalizmus pont a populizmusa miatt közelfogadott, Pogátsa Zoltán írt erről nemrég egy figyelemre méltó posztot:

pogiblog.atlatszo.hu/2015/07/29/neoliberalis-populizmus/

Én azt látom, hogy most csak kivonulni lehet, például azzal, amit te is csinálsz, hogy tudod, hogy ettől nem fog összeomlani a rendszer, de a te lelkednek jobb, ha te nem vagy építő részese. Csak ugye neked van ennek a szemléletmódnak a népszerűsítésére mondjuk egymillió forintod, míg az évek óta veszteséges Origoért ötmilliárdot kérnek és versenyeznek érte. Ja, és ugye ezt hívják nálunk sajtószabadságnak.

@maroz:

Nincs nekem ere egy fillérem se, én ezen csak nyerni szeretnék.:) A tömegtermelés automatikusan kitermeli a maga ellenzékiségét is, mivel a tömegtermelésben túl sokan maradnak jövedelem, profit nélkül. Nézd, az én az én világképem meglehetősen földhöz ragadt, a bölcselkedő filozofikus eszmefuttatásokhoz már nincs sok türelmem, már nem magyarázatokat keresek, hanem érdekeket kutatok és abból próbálok tájékozódni.

Tehát én nem kivonulok, hanem egy új trend híve vagyok, és úgy gondolom, ebben nem állok messze Pogátsa Zoltántól sem.:)

@maroz:
A tudományszociológiában nem vagyok offé, e tárgyban a saját gondolataimat tudom csak leírni, a teljesség igénye nélkül.
Továbbra is fenntartom azt a nézetemet, hogy a tőke jelenléte alapvetés a tudományokban, a K+F tevékenységben és az innovációban.
Beszélgetésünk egyik lényeges eleme az, hogy a tömegek igazságosan részesülnek-e az eredményekből?
Válaszodban volt egy megállapítás, amely szerint a tudomány előszobája a közoktatás, amelynek ráfordításait közpénzből finanszírozzák az országok.
Ez kimaradt a gondolatmenetemből, mint az egyik lényeges tényező, és ez további gondolatokat ébreszt.
Van-e különbség ebben a tárgyban a közpénz és a tőke között, hiszen a tőkét az értékteremtés hozza létre, melyet az emberi munka produkál.
Tehát valamennyi tudományos eredmény a teljes emberiség javát kell, hogy szolgálja, hiszen azokból a javakból jött létre.
Az nem tagadható, hogy a tudomány eredményei eljutnak az emberiséghez, hasznosulás nélkül értelmetlen lenne a tevékenység.
A kérdés az, hogy milyen áron, és elérhető-e az alkalmazásuk valamennyi felhasználó számára, kiemelve azokat, akik munkájukkal a lehetőséget megteremtették.
Ekkor visszakerülünk az origohoz, a jövedelmi viszonyok igazságtalan voltához, amely kizár embereket a tudomány hasznosulásából.
Ékes példa a gyógyászat, amelyben bombasztikus felfedezések léteznek, és testközelben látható, hogy egyre többen szorulnak ki a felhasználás lehetőségeiből.
Ebben a kérdésben is érvényes a kapitalizmus jellemzője a témánkra adaptálva:
Társadalmasított tudományos munka, kutatás-fejlesztés, innováció, és - ha nem is pontosan fogalmazva - szűkkörű kisajátítás.

@gyalog.galopp: Úgyis mindenkit az érdeke vezérel, legfeljebb letagadja. :)

@Mariann19: "Van-e különbség ebben a tárgyban a közpénz és a tőke között, hiszen a tőkét az értékteremtés hozza létre, melyet az emberi munka produkál."

Hogyne lenne!

A tőkét egy menedzseri hivatásrend irányítja, az ismert kényszerpályán lavírozva: egy igazság van, és az a profitmutatókban van elrejtve. A tőkét közvetlenül semmi, közvetve elenyésző mértékben kontrollálja demokratikusan bárki is. A tőkével az operatívok elszámolni jellemzően egy szűk körnek tartoznak, és a felelősségük elsődleges megközelítése a profitmutatókon át történik.

A közpénzt egy állam nevű entitás (önkormányzatokkal nem cifráznám) veszi el a polgároktól azzal az ígérettel, hogy ebből olyan ügyeket fog megoldani, amelyek individuálisan nem, vagy csak kevesek számára megoldható. Ennek a pénznek az elköltését egy legalább formailag ellenőrizhető, elszámoltatható ágens végzi, a végrehajtó hatalom.

Én nem mondom azt, hogy az állam tényleg ellenőrizhető, mert nem az, csak annyit mondok, hogy ha van ésszerű elvárás arra, hogy a két szereplő közül valamelyik a közjót nézze, akkor ez csak az állam lehet, hiszen a tőkének csak a profitot szabad nézni, mert a felelősség kérdése is azon keresztül érkezhet.

Azt fogadják el tőlem nehezen, amikor megkérdőjelezem, hogy vajon a tudományos munkát csak és kizárólag így, ahogyan most zajlik, csak így lehet elképzelni?

Igen, tudom jól, hogy mi megy most, hogy a tőke meggyőzött minket, hogy jobb kezekben van nála a K+F mint az államnál, csak ugye ez egyúttal azzal is jár, hogy a fejlesztések nem fogják azt célozni, hogy az új termék vagy az új technológia azonnal el tudjon jutni minél több emberhez.

Például itt van korunk egyik nagynak mondott problémája, a levegőszennyezés, illetve az ezzel összefüggésbe hozott időjárásváltozás. Itt, mifelénk a legtöbb energia az autózásra megy el, és ugye egyértelmű, hogy a co2-kibocsájtás is ezeknek a sara. Ésszerű lenne tehát a közösségi közlekedést eszelős mértékben és sebességgel fejleszteni, de ehhez szakítani kéne mindenféle eddigi megoldásokkal és a kutatás iránya az kéne legyen, hogy miként lehet közösségi közlekedést úgy megcsinálni, hogy az olcsó is legyen és minél több ember használhassa.

Vagy olyan elektromos autót kutatni, amelyik egy primitív, de nagyon olcsón előállítható eszközt ad mindazoknak, akik úgysem tudnának még egy Suzukit se megvenni, vagy akiknek nem annyira lényeg a száguldás, a lóerő, a wifi és a hátmasszírozás. De nem, Teslákat fejlesztünk, mert a tőkének ez az érdeke.

Vagy a másik jelentős, és mindenkit érintő probléma: a lakásaink nem túl pazar energiahatékonysága. Nem a milliárdos irodaházak szája íze szerint kéne a kutatásokat folytatni, hanem abba az irányba, hogy miként lehet olcsón és elérhetően csökkenteni az energiaveszteséget ott, ahol az a legsúlyosabban jelentkezik. De hát a Siemens nem fog egy ilyen kutatást finanszírozni, az állam megtehetné, de ő meg nem tudja elvenni a Siemenstől az ehhez szükséges forrást, így marad az, hogy az irodaházakat kutatjuk.

Szóval a tudomány és technikai fejlődés igen erősen alá van rendelve a tőkének, így szerintem inkább individualizálódott a tudományos munka, meg intézményesült, amely intézményekbe a bejutás roppant nehéz, csomó alkalommal meg kell küzdeni mindenféle igazolásokért, úgyismint diploma, státuszpontokat kell szerezni (például tudományos fokozat), és még ekkor sincs kutatási szabadság, mert intézményesen csak az kutatható, amire kerül forrás. Viszont a forrást politikusok rendelik alá, akiket ebben a kérdésben szinte nyíltan is a lobbisták mozgatnak, így aztán a tudományból és a kutatás-fejlesztésből már ki is van rekesztve a nagy többség.

Így oda jutunk, hogy mind a tudomány műveléséből, mind a tudomány hasznainak a jószágra váltásából, mind ezen javak élvezetéből túlontúl sokan vannak kizárva, miközben a kizártaknak semmi eszközük nem maradt semmire.