Nagyon nehezen tudja az ember megállni, hogy ne szőkenőzzön. Ilyenek vagyunk, erősen fogékonyak az egyszerű magyarázatokra. Áll az ember és néz, próbálja okát adni a dolgoknak. Mit kereshet egy ilyen a hatalom környékén? Mije lehet, mit tudhat, miért pont ő? Férfi esetében sokszor elég egyértelmű a dolog, pláne ennél a mostani hatalomnál, hasonló a hasonlónak örül, csak rá kell nézni a lézerblokkolóval lebukott vidéki tanácselnökük tempójára, hogy az emberben ne maradjanak kétségek a capo di tutti capi káderpolitikáját illetően.
Selmeczi is ahányszor megszólal annyiszor kerget a legmélyebb bizonytalanságba: a legősibb, legkézenfekvőbb okon túl vajon létezhet-e egyáltalán, csak úgy, hipotetikusan valami más is, ami magyarázná, hogy miért ő? Arról a másik, lassan szintén emblematikussá váló orbánszőkéről, Bábinéról legalább annyit megtudhattunk, hogy szeret sütni, lám, a legádázabb parlamenti gombnyomómaraton alatt is ő azzal szórakoztatta magát és fészbúkos követőit, hogy ő bizony 2012-ben ha süti lenne, akkor rocktorta lenne. Az IMF-ügyben pedig azért nem tudott nyilatkozni amikor egy viccesebb kedvű újságíró felhívta, mert éppen a fodrásznál ült, festették a haját, és azért annyira nem multitaszkos ő, hogy két ennyire fontos eseményt szinkronban is követni bírjon. Szóval mindez rendben, csak azt nem értem, hogy mit keresnek ezek a szöszik a hatalom közelében.
Ilyesmi a szomszédban is fel-felmerül, az ő szőkéjüket Elena Udreának hívják, és a pletykák szerint benne egészen magas tisztségviselő hímtagját illett régebben tisztelni, de most nem ez az érdekes, hanem a sajtó viszonyulása a kurvákhoz. Udreát élő televíziós adásban hozták érdekes helyzetbe az újságírók, még 2005-ben, amikor még csak terv volt Románia és Bulgária uniós csatlakozása. Megkérdezték tőle, hogy miként értékeli azt a hírt, mely szerint Norvégia köztársasági elnöke népszavazást fog kezdeményezni arról, hogy az országuk lépjen-e ki az unióból abban az esetben, ha felvennék a két balkáni államot is. Nem jött különösebben zavarba, elmondta, hogy őt ez a hír nem különösebben aggasztja, mert erősen bízik benne, hogy a csatlakozásig ez és az ehhez hasonló problémák meg fognak oldódni. A mi szőkénk most a Nemzeti Banknak ment neki.
A Magyar Nemzeti Bank idevonatkozó nyilatkozatairól azt gondolom, hogy sajnos nem szakmai alapon születnek, és legkevésbé sem szolgálják Magyarország érdekeit. Ezekben a nyilatkozatokban az almát a körtével akarják összehasonlítani: a bruttó hazai terméket ugyanis forintban mérik, az államadósság egy jelentős része pedig - és ez a szocialista kormányok egyik nagy bűne - devizában van
Kültelki, ocsmány, hímsoviniszta vicc-szerűség jutna az eszembe (milyen szakma??? hát hogy basszakma vagy ne basszakma), de tolnám visszafelé, csak ugye mindig ott az a fájdalmas vákum, hogy ha nem ez, akkor mi. Most tényleg ne menjünk bele abba, hogy Simor András szakmailag hol van, milyen ligában játszik, de a picsába már. Hová tart ez az ország, ha a Magyar Nemzeti Bank nyilatkozatait egy Selmeczi Gabriella kritizálja, szakmai szempontból??? Hogy összeméri az almát a körtével, úgymond. Jó hogy nem a kiflicsücsköt a szenátorsággal. És folytatta:
Hozzátette: mivel az euróválság miatt az árfolyamok meglehetősen hektikusan változnak, függetleníteni kell tőlük az államadósság számítását, mert csak így kapható reális kép az ország gazdasági helyzetéről.
De hát ha függetleníteni kell, akkor miért nem függetlenítik? Nincs egy darab újságírónak látszó tárgy, aki visszakérdezne, hogy aranyoskám, olvasta kiskegyed az Államadósság Kezelő Központ honlapján, az adósságunk részletezése alatt a kitételt, mely szerint:
A devizaadósság a hónap utolsó munkanapján jegyzett MNB középárfolyamon kerül értékelésre.
Ki is a gazdája ennek az ÁKK-izének? Nahát, csak nem a Nemzetgazdasági Minisztérium? Gabriella, drága, tessen Matolcsy miniszter úrhoz fordulni, és tőle megkérdezni, hogy tényleg, miért is nem függetleníti? Mi a bánatért kell sokkolni a népet azzal, hogy a meglévő devizaadósságot undorító 314 forintos árfolyamon számoljuk meg? Most mondja meg a kedves olvasó, de őszintén, nem az lenne az orbánizmushoz a jobban illő, ha itt is szanzsén pofánhazudnának minket, és egy helyettes-portási rendelettel előírnák, hogy nem, nem a hónap utolsó napján jegyzettel kell számolni, hanem annak a felével. Vagy ha az is sok, akkor egy olyan számmal, ami jól kommunikálható. Rontana már ez bármennyit is a hitelességükön? Ugye, hogy nem.
A polgár meg csak nézne, és örülne. Neki ugyan a valutaváltóban rekord magas áron adnak egy eurót, meg hát ugye a benzinkútnál is lassan jobban pörög az egységárat mutató számláló, mint a litert, mert állítólag valamiért az üzemanyagok ára nem igazán függetleníthető az árfolyamtól, de legalább picit boldog lehetne, ha egy szakértő szőke a képébe hazudná, hogy a devizaadósságunkat csak neked, csak itt, csak most 210 forint/euró árfolyamon számoljuk!