Megrettent a nyelv: bántják a segget, mely minket éltet és összeköt. Teljesen mindegy, hogy miért, egzisztenciális félelemből (ha Orbán megy, valószínűleg a seggnyalói is visszalényegülnek nemzeti fároszból azzá, amik valójában), ideológiai meggyőződésből, vagy csak egészen egyszerűen a tehetetlenségi erőnek engedelmeskedve (nyalni necesse est), mondom, teljesen mindegy, ezt most ne háborgassuk, a lényeg, hogy az orbánizmus lelkes felszopói januári békemenetet szerveznek, és ehhez toboroznak masírozótársakat. Ők, magyar demokraták, akik hisznek ebben-abban, polgári demokrácia, sőt, erkölcsös!!! polgári demokrácia, kikérik maguknak a világ ellenszenvét. Érthető. Nekem speciel semmi gondot nem okoz disztingválni: nem rám, magyarra hull a dobált szar, hanem Orbánra. Azért nem okoz ez nekem gondot, mert én sikeresen meg tudom magam különböztetni Orbántól. Ő nem én vagyok. Viszont azt is megértem, hogy aki olyan erős szimbiózisban él Orbánnal, mint a szóban forgó seggnyalói, azoknak ez nem megy ennyire könnyedén. Kérdés, hogy a magyarok nagyobb része képes-e erre a megkülönböztetésre, képes-e úgy megélni, hogy nem ránk, összmagyarokra céloz most a szarágyú, hanem csak Orbánra és az orbánizmusra, beleértve a seggnyalóit is.
Ez az egész rezsim egy nagy darab hazugság, egy túlfújt lufi, és lehet ugyan nekik hatalmuk, de egy igaz, őszinte gesztusuk, vagy gondolatuk sincs. Eredményeik hazugabbak, mint Schmitt doktorija, és a kommunikációjuk is hamisabb, mint..., de hadd ne kínlódjak hasonlatokkal:
Ezért örömmel csatlakoztunk a művelt Európához, mert megtanultuk, hogy csakis a megértés, a kölcsönös tisztelet és a népek közötti harmónia ad teljes garanciát a nemzetek közötti békéhez.
Megtanultuk. Megértés, kölcsönös tisztelet. A Szaros Nyelvek Kezdeményezését aláírta Pozsonyi Ádám is. Lássuk, mit is ért ő a kölcsönös tisztelet fogalma alatt. Idézgetnék egy picit egy két héttel ezelőtti írásából, figyeljünk a címére, Ünnepi gondolatok:
Ki az a hülye, aki Parti-Nagy Lajost olvas? Ez járt a fejemben, amint a 7-es busz megállójában ácsorogtam, rövid könyvesbolti megborzongást követően. Nem lehet kérem, ezt elolvasni. Európai agynak, kultúrembernek, magyarnak borzalmas, ahogy ezek írnak. Nem konkrétan arra gondolok most, hogy a konzervatív értékekkel bíró vagy nemzeti identitású ember számára olvashatatlan, olvashatatlan úgy, ahogy van. És az összes hasonszőrű. Elkezdi az ember, és nem jut sehová. Mert maga a leírt szöveg belső rendszere nem magyar embernek való logika mentén fut.
Régen mondjuk ez is jobb volt, mert akkor még kurziváltak, és ismerjük el, az "ezek" kurzívan kifejezőbb. No, ez lett volna a kölcsönös tisztelet, ilyesmit követelnek a békemenők is maguknak és a kormányuknak, mert számukra a kölcsönös tisztelet nagyon fontos. Megtanulták, hogy béke csak így lehet.
És a béke, az nagyon fontos:
Azt akarjuk, hogy a világ, benne Európa és az Amerikai Egyesült Államok népei is megértsék, nem óhajtunk mást, csak békében, egyetértésben, a demokrácia keretei között, másokat tisztelve szabadon élni.
Valamint mások tisztelete nélkül szabad élet sincs. Tessenek minket tisztelni, kedves rest of the World, mert mi csak attól lehetünk szabadok, ha minket tisztelnek. Aminthogy mi is tisztelünk a magunk idején és helyén másokat, lásd:
Baloldali az, aki mindig minden helyzetben az alsó szintet /tanulatlan, alkoholista, drogos, buzeráns, szellemi fogyatékos, bűnöző, elv és erkölcs nélküli/ hozza nyerő helyzetbe a közösség, a normalitás rovására.
Ha ennyi tisztelettől nem hatódik meg a világ, benne Európa és az Amerikai Egyesült Államok népei akkor a hiba csak bennük lehet. Mi békére törekednénk, de ha ezek a [néhány ismert panel, kurzívval szedve!] nem értenek a mi szép szavunkból, tudunk ám mi másként is beszélni!
A liberalizmus károkozóit nem pusztán azért kéne deresre húzni – folytattam töprengésem már fent a buszon ülve –, ami bűnt elkövettek a magyarság gazdasági, lelki és morális állapotának leépítése terén, hanem még azért is kijárna a botozás, amit a nyelv ellen vétettek. Mert amit a magyar nyelvvel műveltek, az közel akkora nemzetgyilkosság, mint az abortusz.
Van-e annál nagyobb harmónia, mint békemenetet hirdetni és ugyanazzal a szájjal deresre húzásról, botozásról ábrándozni?
És így tovább, de gondolom ezzel a kis szösszenetemmel sok újat nem mondtam, akik eddig nem voltak tisztában azzal, hogy milyen emberek is védik az orbánizmust, azok alukáljanak csak nyugodtan tovább, majd megébrednek úgyis akkor, amikor már név szerint szólítják őket a békemenők.
Konzervatív forradalom kéne ide, de sürgősen. Ja, és egy szippantós kocsi sem ártana. Most, amíg még képlékeny a matéria. Ha megszilárdul, lényegesen nehezebb lesz eltávolítani.