Ha azt hallom Magyarországon, hogy össze kéne már fogni szinte pavlovi reflexszel tapogatom meg a pénztárcámat: huhh, még megvan. Tudom, cinikus, és nyilván, az összefogás mint olyan fogalmilag nem rossz, sőt, de nézzék el ezt nekem, nem tehetek róla, így szocializálódtam, nekem jó eséllyel már életem végéig ez a "fogjunk össze"-dolog első hallásra azt fogja jelenteni, hogy itten valaki már megint az én kaszámmal akarja verni a csalánt. 

Mint ahogyan Pacsán is a mi bökőnkkel kezdték el nyiszálni azoknak a gusztustalan dög pulykáknak a gigáját az összefogók. Másfél milliárdos volt a beruházás, de az összefogók óvatos duhajok voltak, hiszen első utánaolvasásra is minimum 625 milliót a köz pénzéből dobtak fel a kártyaasztalra, plusz Zalaegerszeg városa is virított állítólag egy pimf kis százmilliócskát, és ha még értenék is az ilyesmihez nagy valószínűséggel ki tudnám deríteni, hogy ennek a másfél milliárdos duhajkodásnak a zöme valójában közpénz. Ami sajnos nem terem meg a zalai dombok között, hanem mi, állampolgárok dobjuk össze, és bízunk abban, hogy a választott vezetőink azzal jól sáfárkodnak.

A folyamatok az érdekesek.

2011 februárjában pakolták le ennek a bizonyos baromfivágóhídnak az alapkövét. Nagyszerű esemény, kiváló arra, hogy országgyűlési képviselő, esetleg miniszter, ha éppen ráér megtisztelje azt és mondjon valami emelkedettet, amit aztán idézhet a sajtó. Fazekas Sándor vidéket fejlesztő minisztert például az összefogás ereje kapta meg:

Nagyon fontos, hogy legyenek beruházások és munkahelyek, amelyek erősítik a magyar mezőgazdaságot, a feldolgozóipart és a vidéket, hiszen mindegyik nagyon komoly gondokkal küzd - említette a miniszter, majd emlékeztetett a baromfiipart az elmúlt években ért csődökre.

a kép forrása: zaol.hu

Aki ezzel vitatkozni merészelt volna ott és akkor azt jó eséllyel mellébetonozzák az alapba beöntött időkapszulának. Lehetett volna persze picit kekeckedni, hogy ha az elmúlt években amúgy is csődök sújtották a baromfiipart, akkor minek pont abba és pont így belekúrni közpénz százmilliókat, de hát lássuk be, hogy ehhez mi laikusok vagyunk, és pont ezért választunk vezetőket, hogy majd ők bölcsen, tájékozottan és felelősséggel. Fazekas Sándorra tehát úgy tekintettünk, mint akit azért választottunk vezetőnknek, hogy ő legyen az, aki helyettünk is jobban tudja az ilyesmit. Nevezett Szent György napján, kihajtáskor így volt pásztor:

Azért is jó érzés itt lenni, mert olyan beruházás tanúi vagyunk, amely a beszállítók, termelők, takarmányelőállítók összefogásával valósul meg. Alapvető gond ma az országban, hogy a termelők magányosan vívják a túlélésért a küzdelmüket a természeti csapásokkal, a szervezett kereskedelmi láncokkal. A pulyka- és csirketermelők összefogása mintaértékű az ország más részei számára is... Ahol nincs meg ez a kohézió, előbb utóbb mindenki vesztes lesz - mondta egyebek között a miniszter, akinek részvételével sor került az alapkőletételre. Egy acél kapszulában dokumentumokat, köztük egy Zalai Hírlapot helyeztek a föld alá.

Megvolt tehát az összefogás, mintaértékű, meglett a kohézió, így joggal várhattuk, hogy előbb-utóbb mindenki győztes lesz. Azok, akik azokat a büdös dögöket felnevelik, akik a takarmányt megtermelik, plusz a pacsaiak, mert lesz munkahely, és talán, de tényleg csak esetleg, mi, adófizetők is, akik a beruházás zömét álltuk. Ismétlem, én nem értek az ilyesmihez, de hát azért választottunk jó pásztort, mert az azt ígérte, hogy ő igen. 

2011 őszére el is készült a baromfi-feldolgozó, tette a dolgát, hurrá, győztesek leszünk mind. Aztán 2012 őszére, egy évnyi győzedelmes masírozás után megint megnyugtattak minket, hogy immáron csak egy esztendőcskére a végső diadal:

Ez az első teljes gazdasági évünk. Hónapról hónapra javuló tendenciával dolgozunk, várhatóan 3 milliárd forint körüli árbevétellel zárjuk az évet, de az első évünk még veszteséges lesz. A jövő évi terveinkben már egy szerény nyereséggel fogunk számolni - mondta Szép Imre.

Mondta Szép Imre múlt év novemberének hét mínusz egyedik napján. Elvtársak, még akadnak nehézségek, de a jövőt illetően nem lehetnek kétségeink, ha ez a november hetedike is arról szól, amiről a többi, azaz az összefogásról. Ejj, de sokat hallgattam én ezt a régi, karcos lemezt, de hát azok csak afféle kihajtó pásztorok voltak, meg is döntötték magukat a nyolcvanas évek végére ahogyan illik. Ma már más a módi, ma olyan pásztort szabad csak megbízni a jószágaink pesztrálásával, aki Szent Mihály napján, behajtáskor el is számol. Mire jutott tehát ez a megkapó, példaértékű, stb. beruházás, mire mentek a mi jószágocskáink, az adóforintjaink, amelyeket rábíztunk a jó pásztorra? Egészen pontosa gajra mentek:

Néhány hete leállították a termelést Pacsán, a Zalai Baromfi-feldolgozó Kft.-ben. A zaol.hu információja szerint az alig másfél éve üzembe állított, mintegy másfél milliárd forintos beruházással felépített, pulyka- és csirkevágásra egyaránt alkalmas feldolgozó üzem több mint egymilliárd forint adóssággal a háta mögött tart jelenleg is zárva.
A cég alapítása óta a harmadik ügyvezetőt fogyasztja, a leállítás oka a veszteséges termelés tarthatatlansága volt. A tulajdonosi kft-taggyűlés a cég végelszámolással történő megszüntetése mellett döntött.

Tehát oda a befektetők pénze, oda a mi adóforintocskáink is, és nem járhatok messze az igazságtól, ha arra tippelek, hogy ez az egymilliárdocska adósság is cefetül fájhat valakiknek. Plusz ugye ott vagyunk, ahol a part szakadt 2011-ben, a pacsai munkások a jó pásztor minden jószándéka ellenére újból munka nélkül maradtak, pihen a nyakvágó kés, kikötötték, és hogy mi lesz, azt tán még Csányi nemoligarcha sem tudja. Vagy ha igen, somolyoghat a bajsza alatt, hogy bazze, a sok hülyéje, felépítették, én meg majd megveszem jól egy forintért. Végső soron nekem megéri azt a több száz millió forint közpénzt, ha elmondhatom, hogy én már Csányival is összefogtam, bizony! (Pénztárcát megtapogat, egyre vékonyabb, de még megvan.)

Mi hiányzik ebből a történetből?

A felavatás mintájára egy ünnepélyes leavatás. Áll az országgyűlési képviselő, név szerint Vigh László, aki 1994 óta hivatásos pásztor, áll a vidékfejlesztés minisztere, név szerint Fazekas Sándor jogászdoktor, aki 1990 óta főállású pásztor és ünnepélyesen elszámolnak. Volt ennyi-és-ennyi százmillió, volt egy ígéretünk kihajtáskor, és most így állunk. Esetleg megpróbálnak pár okocskát mondani, vagy ígéretet tenni arra, hogy üstöllést megelemzik, hogy mi is csúszhatott félre, mi az, ami annyira rosszul lett gondolva, hogy két szűk évecske után ekkorát taknyolt ez a nagyreményű beruházás. Nem tudom hogyan járhatja Orbán Viktorék felé, mert erre nem tért ki a pásztoros hasonlatában, de a folklórt valamelyest ismerve azt gyanítom, hogy ha egy pásztor Szent Mihálykor azzal számol el, hogy még a szomszéd falu jószágait is elpocsékolta, de még a szolgálati pásztorbot is zálogban a kocsmárosnál, nos, mintha ilyenkor a legendáriumok szerint súlyos igazság szokna tétetni, Benedek Eleknél felakasztás, megnyúzás, kitömés, effélék, de még a békésebb mesemondók is minimum egy kis elkergetésről beszámolnak ilyen esetek felelevenítésekor.

Persze ez a történet száz százalékos bizonyossággal hiányolni fogja ezt a befejezést, így talán nem is annyira rossz az a reflex, amelyikről az írásom elején beszéltem: ha ebben az országban valaki összefogásról beszél meneküljön, ki merre lát, de előtte ne feledje el megnézni, hogy megvan-e még a pénztárcája.