Amikor ezt hallom egyből a pisztolyomhoz kapok. És hát hallom, egyre sűrűbben hallom, bár az is igaz, hogy egyre kevésbé tudom már követni, hogy akkor most ki is a bolsevik, ki a mensevik, az eszer, a satöbbi. "Demokratikus ellenzékezik" a politikus, na jó, neki ez munkaköri kötelessége, visszakérődzi a megélhetési értelmiségi, na jó, neki is, előbbi kettő a félig rágottat visszaböfögi, mely jelenség a megélhetési újságírót arra készteti, hogy ő is "demokratikus ellenzék"-ezzen egy kicsit, na jó, neki is kötelessége ez, hiszen megmondták neki, hogy kuss, ezért kapod a tíz deka párizsidat plusz a két zsemlét, eddig még talán belefér. Kicsit kínos, hogy az is kritika nélkül veszi át szájból szájba ezt a rágógumit, akinek amúgy futná más táplálékra is és talán még esze is lenne a kérdezéshez mielőtt, de valamiért mégsem teszi. Ezek után az már egyáltalán nem csoda, ha a mintaadókat még körülbelül ketten követik, név szerint: boldog és boldogtalan. 

A bajom ezzel azon túl, hogy a "demokratikus ellenzék" jelzős szerkezet teljesen értelmetlen, kicsit olyan, mint a "női pina", lényegében véve arról árulkodik, hogy a használója valójában nem érti a demokráciát, vagy ha érti, akkor nem azt szeretne, hanem helyette valami lightosabb változatot, ahol azért egy kicsit mégiscsak ki lehet zárni néhány százezer embert a társadalomból, kicsit mégiscsak lehet rendőrállamkodni is, gumibotozni, tehát a konkrét demokráciát nem óhajtja az, aki "demokratikus ellenzékezik", hanem egy olyan szoft diktatúrát, ahol neki megadatik annak az illúziója, hogy ő is részese a hatalomnak.  

Mert oké, ha nem kedvemre való egy juppi-lap, akkor a jó megoldás nem az, hogy olvasom és szinte menetrend szerint felháborodok rajta, hanem az, hogy nem olvasom. Kipróbáltam, és remekül működik. Mit veszítenék, hiszen ugyanazt csinálja az a lap is, amit az összes többi, veszi a hírt az MTI-től és még vagy féltucat egyéb hírgyűjtő szájtról és egy megbízhatóan juppikonform juppival íratnak hozzá valami nagy hangú címet/felkonferálást, olyant, amitől a megcélzott olvasó kezéből úgyszintén megbízhatóan kiesik a jópofira matricázott céges bögre, és hangos felröhhenéssel teszi elviselhetőbbé a reggeli mítinget, szóval ez a veszteség számomra egy elfogadható veszteség, pláne ha hozzávesszük azt, hogy amúgy én is követem az MTI-t, és persze nem mellékesen ugyanezt az újságírási modellt követi még tíz másik online orgánum is, így nem maradok le semmiről, például azt is megtudom, hogy felfalta a kroki az atomra bebaszottan az amúgy köztudottan krokodiloktól hemzsegő folyóba úszni becsobbant fiatalt, Ausztráliában, Darwintól 110 kilométerre, értik, Darwintól!!!44!!444!, hát ilyent, hát nem beszarás!444!!!444!!

Szóval nem háborogni, hanem egyéni problémákat egyénileg megoldani, linket fejben letiltani, na jó, de akkor mit olvassak, mi marad?

"... számtalan olyan válasz létezik, amely csupán a megfelelő kérdésre vár."
José Saramago

1. Na jó, de miért??? Adott egy cég, Lúdland Kft., még csak azt se lehet mondani, hogy annyira szarral gurigázna, hiszen van nekije 132 milliós jegyzett tőkéje, csomó telephelye, 8, azaz nyolc alkalmazottja (az adóhatóság nyilvános adatbázisa szerint), és egy egészen korrektnek látszó termékpalettája. És akkor belehátrál egy ilyen kínos lomposba. Miért, mi lehet az oka? 

Olyan jó lenne pár őszinte kérdés. A válasz az annyira nem is érdekel, annál sokkal többet árulna most el a megfelelő kérdés. Miért kellett ezt a - legyünk merészek, kockáztassunk - ránézésre nem pont prémium terméket egy pont kacsanyuvasztással foglalkozó vállalkozásnak Csehországból importálnia? Mi hiányzott ahhoz, hogy saját maga előállítsa, amikor amúgy is ilyesmikkel bajlódik? Nem került kilenc százaléknyi kacsamáj, vagy hiánycikk a sertészselatin? Ennyire kifogytunk volna a kőolajból, hogy valamelyik E-akárhány krónikus hiánya miatt kellett a csehekhez fordulni? Vagy csak szimplán azért, mert a cseh gyár olcsóbban adja? Na jó, de miért? Mert nálunk kis kacsa fürdik, fekete tóban, és mindez nem elég, anyjához készül a büdös dög, Csehországba? Hogy??? Lengyelországba? Már oda is??? Most akkor van kacsa, vagy nincs kacsa? Na jó, de miért? Ha mégis van, akkor miért nem mi passzírozzuk ki a máját a hájába, plusz sámpány? Mert a csehek mindezt olcsóbban tudják, plusz szállítás? Na jó, de miért?

A napokban a székelyföldi inox-Krisztus kapcsán jutott eszembe kicsit belelapozni Mircea Eliade Kovácsok és alkimisták című könyvébe, nincs semmi komolyabb összefüggés, illetve ha van, akkor az csak annyi, hogy a fém, a fém létrehozása, a fémmel való foglalatosság az emberi civilizáció kora hajnali óráiban mennyi mítosszal, hiedelemmel, rítussal járt együtt. Csomó szertartás, többek között áldozatok bemutatása, konkrét vagy szimbolikus, esetleg behelyettesítő emberáldozat, rítusok egész sora. Ez mára zömmel elmúlt, a vas előállítása, a vassal történő foglalatoskodás mítikus aspektusai elillantak az idők során, illetve ma a tudomány nevű mítoszban hiszünk, abban, hogy egy CAD/CAM programmal megtervezzük a pléhkrisztust és egy CAD/CAM-kompatibilis géppel legyártjuk, majd elővesszük azt a másik mítoszt, mely szerint ha az így keletkezett szimbolikus tárgyat felrakjuk egy domb tetejére az sok-sok látogatót fog odavonzani és ettől a környéken élőknek az aktuális üdvösségtan szerint eljő a Szent Profit, tehát a mítoszok az idő múlásával nem szűnnek meg, csak átalakulnak.

Ez után a némileg megtévesztő bevezető után egy kortárs mítoszról szeretnék pár szót ejteni, illetve inkább arról a folyamatról, amelynek során ez a kortárs mítosz leomlani látszik. Arra gondolok, mely szerint annak, hogy minket, a társadalom legapróbb építőkockáit, azt a legendás "zemeberek"-et holmi mitikus lények vezetnének és ennek az egész folyamatnak lenne valami transzcendens, szakrális, mitikus jellege.

Ugyanezt a bájt jobbkonz oldalról éppen elégszer megcsodálhattuk, talált az aranygyermek a padláson valami molyrágta kutyabőrdarabot és arra alapozva cselédez, jobbágyoz, disznópásztor-ivadékoz. Mondjuk neki ez kifejezetten jól áll, mert legalább annyi esze van, hogy magát egy általa elképzelt szerepjátékban kertelés nélkül az uralkodó osztályhoz csapja, születése az előjoga forrása, logikus, kerek, aljas és ostoba, de mégiscsak hiteles. Ezzel szemben a balliberális arisztokrata tagad minden ilyesmit, a szerepjáték, amit propagál valahol arról szólna, hogy minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek. Mondom: szabad, egyenlő méltóság, egyenlő jog, ész, lelkiismeret, testvéri szellem. Ez a máz, ez a mese, de mi a valóság? A valóság az, hogy a balliberális arisztokrata pont ugyanakkora ocsmány egy dzsentri, mint a jobbkonz, plusz ahhoz képest csak annyi, hogy a balliberális az legalább következetlen is.

mottó1: Vidám és jó volt s tán konok,
ha bántották vélt igazában.
Szeretett enni s egyben másban
istenhez is hasonlitott.
Egy zsidó orvostól kapott
kabátot és a rokonok
úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam.
A görög-keleti vallásban
nyugalmat nem lelt, csak papot -
országos volt a pusztulásban,

no de hát ne búsuljatok.
(József Attila)

mottó2: Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
(valami zsidó vándorprédikátor)

Szerencsés az, akinek nem kell keresnie. Beleszületik ezüstkanállal a seggében a tutiba, és mire odacseperedne, hogy a státuszához kapcsolódó vélekedéseket, viselkedési és viszonyulási formákat kritika tárgyává tudná tenni addigra hézagmentesen elsajátítja azt a saját csoportjára jellemző viselkedési és viszonyulási módot, mely szerint minden olyan ingert, amelyik arra késztethetné, hogy a saját vélekedését kritika tárgyává tegye egészen egyszerűen ki kell zárni. Pihepuha, szivárgásmentesen zárt világ, suba a subával, él vígan a szerencsés születésű, és mivel csoporttörvény, hogy csak hasonlókkal vegye magát körül így szinte tökéletes a meggyőződése arról, hogy az ő kisvilága az elgondolható összes világ legjobbika. Sőt, más elgondolható világ nincs is, vagyunk mi, és a rest of the World, akik előtt egyetlen út áll, felnőni mihozzánk, betagozódni a mi világunkba, persze ezt úgy, ahogyan mi elképzeljük, és el is hitetik magukkal, hogy ez bárkinek játszi könnyedséggel menne, ha akarná, és ha nem sikerül, akkor az azért van, mert nem akarta eléggé. "Lám, az én szüleim/nagyszüleim is szegények voltak, és nekik mégis sikerült!", - lökik az önigazolást, és közben persze elfelejtik azt, hogy a menet közben elkallódott ezer sorstársuknak meg nem sikerült. Mert lusták, buták, mert nem akarták eléggé, mondják, és visszarúgják a gödörbe a kapaszkodót.

Maroz szorgalmasan irtogatja a magyar politikai zártosztály elmebajait jobbról-balról-középről, kiemelve a menthető és menthetetlen esetek látványos tüneteit, kivesézve kórlapokat, sőt, egész kórtörténeteket. Most egy valamelyest új perspektívát szeretnék megmutatni (nem mintha én beszélnék erről először a világon, de egy kisebbségi hangot felújítani mindig üdvös feladat).

Jin és Jang, növekedés és csökkenés, egyik a másikban, másik az egyikben, minden folyik, ja, nem, az egy másik nép meséje, akkor inkább: minden az út, semmi a pillanat. 

hvg.hu, 9 óra 11 perckor:

Csökkent? De hát mi az a csökkenés? Honnan nézvést csökkenés? És a csökkenés, az vajon nem növekedés-e is egyben? Jin és Jang, a két kiscica gombolyagokkal játszik.

Index, 9 óra 47 perckor:

Nőtt? De hát mi az a növekedés, satöbbi.

Áthidaló javaslat: "Az ipari termelés az elvárásoknak megfelelően alakult. A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze meg kedvenc politikusát, véleményvezérét." 

Azt hiszik, viccelek, ugye? Hát nem! Legyen őszinte, kedves olvasó: ön, még úgy is, ha elolvassa a linkelt cikkeket, különösen ajánlom a hvg írását, meg tudja-e mondani, hogy akkor most mi a retket is csinált ez a lüke ipari termelés? Én speciel nem tudom megmondani. Egy ideig néztem, próbáltam megfejteni, hogy akkor most mi is van, ha eső lesz nem lesz, ha nem lesz lesz, szóval lesz-e szombat este buli, de hamar feladtam, és arra jutottam, hogy én ezt nem is akarom érteni. Szerencsére tömegesen ez nem is szempont, mert nálunk ez úgysem így működik, hanem úgy, hogy a polgár már kellően előre van hangolva, és úgyis az elvárásaihoz igazodó változatot fogja elhinni (Orbánsátán hazabassza az ipari növekedést, versus Magyarország az ipar területén is jól teljesít), tehát gond egy szál se. Pedig milyen egyszerű lenne csak úgy, lazán átvenni az én megoldásomat és azt mondani, hogy: fogalmam sincs, én ezt nem értem, tehát véleményt se formálok róla. Jin és Jang csókoltat mindenkit. 

Lássuk először hogyan is működik a dolog. Olvasom a pártlapban (az egyikben, mondjuk melyik nem az, szóval esetemben a "pártlap" kitétel azt takarja, hogy: hazai politikai napi/heti/egyéblap) Hegyi Gyula kommunizmusmosdató szólamait, a tartalom most nem érdekes, hanem a felütés és a bevezető. Azzal nyit, hogy Magyarországon van a progresszió letéteményese, a baloldali és a liberális, akiknek van az a bizonyos küldetése:

A magyar progresszió hívei az elmúlt negyedszázadban elvesztették vagy inkább feladták a történelem értelmezése körüli küzdelmet, s most riadtan látják, hogy ennek szükségszerű politikai következményei vannak és lesznek.

Tehát a magyar progresszió híveinek szent kötelessége értelmezni, mert különben jönnek a másikok, akiket gyorsan lemáraizunk en gros: