Olvasgatom a pulyáinkról szóló legfrissebb tanulmánykötetet, a Magyar Ifjúság 2012 címűt. Olvasom, persze bizalmatlanul, mert hát ugye ezekkel szemben nekem bizalmatlannak kéne lennem, amit némileg megnehezít az, hogy akik engem erre a bizalmatlanságra felszólítanak azokban sem nagyon bízok, szóval újfent ott vagyok, ahol a part szakad, le kell írnom, hogy sajnos nekem ezekről a kérdésekről nem lehet egy többé-kevésbé tisztességes véleményem, pont a bizalmatlanság miatt. Ez egy súlyos csapdahelyzet. Tudom magamról, hogy nincs annyi tudásom, és persze nagyon nem mellékesen annyi ráfordítható erőforrásom sem, amire hagyatkozva magam nézhetnék a dolgok mélyére. Talán annyi még lenne, hogy ha magyarázzák és jól magyarázzák, akkor megértem, de ehhez meg kéne a bizalom, kéne bíznom abban, hogy aki nagyon jól érti és nekem elmagyarázza az ezt a munkát az elvárható tisztességgel végzi, és ez a bizalom sajnos eléggé megkopott mára. Ez a se tudás, se bizalom, ez a nagyon súlyos csapdahelyzet.
Szóval olvasgatom, bizalmatlanul, azzal a meggyőződéssel, hogy nekem erről nem lehet érdemi, tisztességes véleményem, ismétlem, nem lehet, és ha nem lehet, akkor mit tehetnék, ezt a nemlétező véleményemet rögtön meg is osztom önökkel. Így megy ez.