A Párizsi események kapcsán sokakban felhorgadt a nyugati értékek féltése, ennek pedig mifelénk az a vicces eredménye lett, hogy a véleménygyári bérmunkás a gazdájával teljesen összhangban átment valami kollektív öntudatba, hirtelen "mi" lett belőle, és megírta, hogy: Mi és Ti − Üzenet a szabad világból annak ellenségeihez. Szépen didaktikusan, sort sor alá, ahogyan azt a negyedik általánosban elvárják. Ezt írja a szerző:

Mi az alkotást díjazzuk.

A szerző, ez a kollektívvé vált tudat az alkotást díjazza. A sajátját vajon mennyire tartja? Egészen biztosan sokra, hiszen:

Mi az elmúlt évtizedekben megszabadultunk elnyomó, totalitárius, emberellenes ideológiáinktól, miközben embert küldtünk a Holdra, robotot a Marsra, a tudomány és a technika újabb és újabb csodáit találtuk fel, hogy élvezhessük annak áldásait.

A szerző embert küldött a Holdra. Ő, a saját kicsi kezeivel húzta fel Buzz Aldrin szkafanderén a sliccet, mehetsz, öreg, sőt: küldelek a Holdra! Nagy ember a szerző. De ezt tetszett a legjobban:

Mi gazdagok vagyunk, jólétben élünk, mert ilyen világot teremtettünk magunknak.

Oké, akkor ezt nézzük már meg egy kicsit. Ki is ez a "mi", ki írta ezt a cikket? Úgy hívják, hogy Rajcsányi Gellért, és akkor nézzük már meg ezt az általa teremtett jólétet és gazdagságot egy kicsit alaposabban is. Hú dö fákk íz Rajcsányi Gellért?

Mondanám, hogy elkezdődött, de ez még elhamarkodott lenne. 1789 még messze van, most még csak annyit látni, hogy az abszolutista rendszer a világot szelektíven viszi csődbe, Párizsban még szól a zene, az emberek önfeledten mulatnak, a vezetők a stadionban nézik a modern gladiátorokat, és fogalmuk sincs, mert nem is érdekli őket, hogy a rendszerük milyen direkt és lappangó módon gyilkolja a világ nem sajtónyilvános részén élőket.

De hamarosan el fog kezdődni, mert nem nagyon van alternatíva. 

Lehet-e szolidáris az ember olyan áldozattal, akinek ő is az áldozata?

Mitől szörnyűbb egy olyan terrortámadás, amelyikben néhány óra alatt néhány száz ember esik áldozatul, mint egy olyan, amelyiknek emberek milliói, ráadásul lassú, keserves, emberhez méltatlan agóniával?

Miért legyek szolidáris a "civil áldozatok" francia részével, a mulató, a szórakozó, a jó dolgában az idejét mivel kitölteni már nem is igazán tudó jóléti tobzódókkal, amikor a csöndes terrorizmus áldozataira pont ezek a rétegek szarnak a legintenzívebben?

Miért érdekeljen, hogy allahakbart kiabáltak?

Mi a faszomat kiabálhattak volna mást?

Azt, hogy szabadság, egyenlőség, testvériség?

Vagy azt, hogy "Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon"?

És akkor most megvédeni? Mit? Az európai értékeket? A terroristákat a náluk milliószor gyengébb terroristáktól? Mi értelme? Hogy még jobban gyilkolhasson minket, engem a legális, de mégiscsak terrorista rendszerével?

Lehet értem jönni, el lehet kérni a Deutsche Telekomtól a címem, jöhet a narancssárga kezeslábas, nem érdekel, ennél még az is jobb.

.

Nem a levegő szennyezettségéről szeretnék beszélni, mert egyrészt arról érdemben alig tudunk valamit (ezt a posztban megpróbálom igazolni is), másrészt pedig sokkal érdekesebb az, hogy mit "tudunk" mi, átlagpolgárok a légszennyezettségről. A kollektív tudattalanunk bármikor kész visszamondani a leckét: igen, tudjuk, szutyok van, de hát ez az ára a progressziónak, ugye te sem akarod a posztodat barlangfalra kecskevérrel felmázolni, és nyilván, aggódhatnánk, hiszen mégiscsak a mi tyúkszaros életünkről van szó, de nem kell aggódni, megnyugodhatunk, mert a hatóságok, a hivatalosságok szakszerűen vigyáznak ránk, eurokonform módon, és ha mégis elkanászodnának ott vannak a civil szervezetek, akik majd rákényszerítik őket arra, hogy az átlagpolgárok érdekeit is nézzék.

Ebben a posztban tehát azt szeretném felmázolni, hogy hogyan keletkezett ez a "tudás", milyen módon jött létre az a társadalmi konszenzus, amelyik lehetővé teszi, hogy a technológiai rezsim megdöglesszen minket. Ha közben valakiben felsejlik az, hogy "de hát bazmeg, ez terrorizmus!!!!", akkor nyugodjon meg, jó úton jár, kezdi érteni a valóságot.

Pótolhatatlan.

Persze ezt bizonyítani kéne. Arra gondoltam, hogy bármely ennyire gyanúsnak bizonyult hatalmi aktort a lábától fogva egy daruról bele kellene lógatni egy tóba úgy tíz perc erejéig, majd egy határozott mozdulattal kirántani. Ha tartósan lyuk marad a helyén, akkor, és csakis akkor elszúrtuk és iszonyú nagy bajban vagyunk. 

Lehet megnyugodni, a szereplő ment, mert a szereplő időnként megy, a lényeg, hogy a szerep marad, jön a következő, ugyanolyan lesz, vízpróba, nincs más.

Persze ettől még a románok szerethetőek maradnak:

Ő lenne az:

És akkor számoljuk össze, hogy hányszor lehet beletenni egy bekezdésbe azt, hogy "magyar":

A Dunai Repülőgépgyár magyar szakembereket küldött Addisz-Abebába, hogy a prototípust megépítsék és a helyi munkásokat betanítsák. Más afrikai országokban is indítanának hasonló projektet, a magyar kormány bejelentése alapján Kenyában is érdeklődnek a magyar villamos iránt.

Hogy is mondta Milo Minderbinder? Ami jó a Dunai Repülőgépgyárnak az a magyarnak is jó! Vajon?

Az emberi jogok és ezek érvényesítésére fenntartott intézmények szart sem érnek, mert alkalmatlanok arra, hogy az igazságtalanságokat kezeljék. A mai rendszerben az egyenlőtlenség és az ebből is fakadó igazságtalanságok nem a rendszer hibái, hanem elválaszthatatlan tulajdonságai. Ezek a jelenlegi, az Európai Unióhoz erősen bekötött intézményekkel nem számolhatóak fel, és ezt most egy példán keresztül megpróbálom bemutatni, aztán döntse el utána mindenki, hogy ez a példa mennyire általánosítható, hogy levonható-e belőle az a következtetés, amire jutottam. 

Lett egy beruházás a Mátrai Erőmű Zrt.-nél, amiről az Index egy újságcikknek látszó valamit hozott össze, ezzel a felütéssel:

Kis lépés a világnak, de nagy ugrás nekünk a megújuló energiaforrások felhasználása szempontjából, hogy Visonta közelében hamarosan termelésre fogják hazánk legnagyobb naperőművét. Az eddig üzembe állított fél megawattos napelemparkok után a Mátrai Erőmű Zrt. 15 megawattos létesítménye valódi szintugrást jelent.

Természetesen teljességgel kizártnak tartottam hogy ezt a cikket ne a tőke írta volna, így gyorsan kattintottam kettőt a szerző után. Ezt találtam:

Ha törlik a blogomat, keressetek a facebookon. Ja, és ha valaki találkozna Colleen Bellel, akkor csapja már oda ezt is a panaszlistához, mert milyen sajtószabadság már az, ahol Götz Attila, az ELMŰ-ÉMÁSZ (tulajdonos: a német RWE, 54%-ban) píárosa az Index Tudomány rovatában elfogulatlanul tájékoztatja a közvéleményt a Mátrai Erőmű Zrt. (tulajdonos: a német RWE, 50,92%-ban) egyik beruházásáról. Na, mindegy, nem erről szerettem volna beszélni, bár ez is megérne egy külön történetet, de annyi már a külön történet, hogy hagyjuk, inkább megnézném ezt a beruházást úgy is, hogy nem az RWE píárosának a vakításait követem. 

Szevasz Józsi,

öröm volt olvasni, jól összeszedted, gratulálok, de engedd meg, hogy egy mondatodat egy picit árnyaljam, ezt:

A baloldalnak tehát vissza kell szereznie a kezdeményezőkészséget. Meg kell tanulnia élni a Szabadsággal, és meg kell tanulnia alulról szerveződni is.

Ezzel az "is"-sel szemben lenne pár megjegyzésem. Érteni vélem az üzeneted: nem csak alulról szerveződve, hanem is, de ezt az "is"-t érdemes lenne picit jobban körüljárni, megnézni, hogy lehet-e, amit kell, és miért nem, és miután ezt már láttuk, csak akkor lehetne elgondolkodni azon, hogy miként lehetne mégis, amikor nem lehet. Hogyan lehetne új utakat kereseni "is"-fronton?