Magyarország egyik vezető hírportáljának, véleménybefolyásoló szájtjának 19%-ban az orosz állam a tulajdonosa!

Mennyire érinti ez a hazai sajtószabadságot? El lehet-e hinni, hogy ez a hírportál alkalomadtán kritikusan is tud szólni a hazánkban tevékenykedő orosz cégek nem túl szép húzásairól? Vagy esetleg pont ellenkezőleg: ez a hírportál az orosz hatalmi és gazdasági érdekek ideológiai védelmezője, amelynek pont az a küldetése, hogy ezen erők számára előnyös módon puhítsa meg a hírportál a magyar közvéleményt?

Mi a véleményetek erről? Nem kéne ez ellen tiltakozni? Ismer valaki egy jogvédőt?

Működik még a Milla? Vannak még milliónyian a magyar sajtószabadságért? Mikor lesz tüntetés az orosz állami befolyás ellen?

Kommentekben várom a konkrét cselekvési javaslatokat. 

HELYREIGAZÍTÁS

Sajnos csak a poszt átolvasása után vettem észre, hogy két elírás is van a posztomban: ahol "Index" van az "Origo"-nak olvasandó, és ahol "orosz" az tessél kedves olvasó "német"-re cserélni, a többi stimmel. Elnézést, gyorsan gépeltem, van az úgy, hogy félreüt az ember.

Van nekem tíz tehenem, én vagyok az istenük. Hozzám imádkoznak, és én jó vagyok hozzájuk. Tudom, hogy egy tehénnek egy napra 160 négyzetméter legelő kell. Ennyi:

Ha ezt estére lelehelte másnap gondban van, mert a fű tíz nap alatt nő újra. Tehát ha egy tehenet fenntartható módon szeretnék legeltetni, akkor 1600 négyzetméternyi legelőre van szükségem. Ez ennyi, és a jószág már legeli is, fenntarthatóan:

Megtehetném, hogy kijelölök a tíz jószágnak tíz ilyen különálló parcellát, de semmi értelme, egyrészt, másrészt pedig a tehén az társas lény, rosszul érezné magát egyedül. Tehát megkapja a 10 tehén a 16 ezer négyzetméter legelőt, és ezen szépen, fenntarthatóan ellegelgetnek, így:

A tehén egy rendkívül okos állat, onnan legel füvet ahol van, így könnyen belátható, hogy ez a rendszer kerítés nélkül is fenntartható. Legelnek, szarnak, és igen, lesz közöttük eltérés, lesz, aki valamennyivel többet legel le, lesz, aki kevesebbet, de az eltérés elenyésző lesz és a tehén jólétére alig lesz kihatása.  

De mit tennék a teheneimmel, ha olyan lennék, mint az emberek istene?

A politika beletenyerelt egy ügyecskébe, persze csak mintegy véletlenül, hiszen ha Hadházy mondjuk nőgyógyász lenne és nem lódoktor akkor ma nincs nyúl-ügy. De  lett. A történet onnan indult, hogy az eu ideöntött elénk 2010 környékén egy rakat pénzt, megmondta, hogy mire költsük, mi pedig nekiestünk, és úgy bántunk vele, ahogyan egy félgyarmati sorban lévő országban a talált kincsekkel bánnak. Kiírtunk belőle egy pályázatot, amelynek a deklarált célja az volt, hogy a pályázat nyertesei által, közpénz-százmilliókból előállított, korszerű tananyag segítse a mi gyerekeinket abban, hogy a tudást egy magasabb fokon, könnyedén elsajátíthassa. Ez ugye egy szép, nemes cél, csak éppen az a probléma, hogy ebből a rendszerből pont azokat hagyták ki, akik a legérintettebbek, a diákokat. 

Így tehát teljesen mindegy, hogy mi lesz az output, a munka végterméke, hiszen ebben a rendszerben pont a felhasználónak, a diáknak nincs egy centi beleszólása se az egészbe, őt még csak meg sem kérdezték, hogy mit szól az eredményekhez, hogy ez a közpénzmilliárdokból lezavart "fejlesztés" eredményezett-e a számára bármiféle könnyebbséget is, sikerül-e így, ezeknek a tananyagoknak a segítségével könnyebben, alaposabban elsajátítaniuk a tudást. Őszintén kíváncsi lennék a diákok arcára, amikor megkérdezik őket.

Tehát borítékolható, hogy ezeket a pénzeket egyrészt el fogják lopni, ami most a kisebbik baj, másrészt pedig nem korszerű tananyag, hanem egészen konkrétan egy rakat szar fog keletkezni.

Kellene 78 darab új tankönyv. Kéne a tananyag, olyan, ami a kor követelményeinek (nahát, nekem úgy tűnt, hogy diákok inkább annak örülnének, ha a saját elvárásaiknak felelnének meg ezek a tankönyvek), valamint az európai trendeknek és az ipar igényeinek megfelel. A járműiparról beszélünk, autókról, mint például a Volkswagen.

Érdemes elolvasni az egész pályázati beszámolót, mert csodálatos. Már rögtön az elején kiderül, hogy az unió csak akkor delláz, ha konzorciumot csinálnak. Már a pályázat, mint fogalom önmagában is a korrupció szinonimája, de ahányszor én azt olvasom, hogy konzorcium, menten Luca Brasi jelenik meg előttem:

Nézegetem Szíria topográfiai térképét:
Hö? Mi van?? Barna??? Meg egy pici fehér is? De hát ott vannak hegyek! Az ember amikor azt hallja, hogy Szíria, akkor egy végtelen sivatag képződik meg előtte, olajkutak bólogatnak, egy teve unottan csújingolja a kiszáradt tüskebokrot, erre fel tessék, mi derül ki? Szíriában vannak hegyek! De micsoda hegyek!:

Mutassunk ennél abszurdabbat, ezzel nyitnak, jó magasan az Index videósai:

Érdemes megnézni, egy tök jó kis buszmegálló, csak éppen rossz helyre tették. Duplán is rossz helyre, és vajon miért?

Kiderültek némi turpisságok, amelyeket már évtizedek óta amúgy is mindenki tudott, de most nagyon ki kellett derülnie, hogy miért, hagyjuk, kiderült és ez jó ok arra, hogy a nagy emberek mondjanak valamit. Elon Musk:

Ennél tovább ment az elektromos autók gyártásában élenjáró Tesla meglepő kijelentéseiről hírhedt vezérigazgatója Elon Musk, aki egyenesen azt nyilatkozta, hogy a benzines és a dízelmotor esetében a hatékonyság növelése és környezetterhelés csökkentésének tekintetében a fejlesztések elérték a határukat ezzel utat nyitva az egyetlen alternatíva, az elektromos meghajtás számára.

Nos, itt megint ott tartunk, hogy a féktelen zabálási vágyunkat valamiféle tudományos igazságokkal próbáljuk meg elleplezni, nem mi vagyunk a hibásak, hanem a fizika, mi a fenének állít határokat a fejlesztések elé? Elvárnánk, hogy a tudomány előállítsa nekünk a zéró fogyasztású, nullaemissziós autót, miközben ha jobban belegondolunk, akkor a tudomány ezt már realizálta is, hiszen az autó saját magától még annyit sem fogyaszt, illetve annyit sem szennyez, mint egy tehén, az ember az, aki szennyez, akkor, amikor beül és elindítja az autót.

Az emberről viszont nem tudjuk üzembiztosan kijelenteni, hogy elérte volna a fejleszthetősége elméleti határát, így legalább elméletileg makramézhatunk picit azzal a gondolattal, hogy az embert miként lehetne fejleszteni a környezetterhelés csökkentésének tekintetében?

...avagy mire költöttünk el közel egymilliárd forintot. Ezt a pénzt még Gyurcsányék alatt ítélték oda a TÁMOP–5.5.5/08/1 kódszámú pénzszórás keretében, az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak, hogy:

A hatóság a TÁMOP–5.5.5/08/1 A diszkrimináció elleni küzdelem – a társadalmi szemléletformálás és a hatósági munka erősítése című programjával arra törekedett, hogy a hatósági jogalkalmazáson túl a diszkriminációs folyamatokba a projekt eszközeivel is beavatkozzon.

Az EBH az Európai Uniós támogatású program kezdeményezésével a hatósági részvétel erősítését vállalta a diszkrimináció elleni küzdelemben.Az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos szemléletmód társadalmi szintű megerősítését az EBH megyei ügyfélszolgálati hálózat fejlesztésével, sajáttananyag-fejlesztésű képzéssorozattal, a diszkriminációs mechanizmusok feltárására irányuló kutatásokkal és az integrált kommunikáció eszközeivel valósította meg.

Lássuk tehát, hogy mi van ma, hat évvel és egymilliárd elköltött közforinttal később. Lássuk, mennyire erős a hatósági munka, de leginkább azt, hogy ki hogyan tud hozzáférni ehhez a hatósághoz. És mennyire egyenlően. Lássuk a kihívást!

Kezdjük azzal, hogy hamarosan megdöglünk. Sokan és keservesen. Bármerre is nézünk mindenhol azt látjuk, hogy keményen odabasztunk magunknak. Nem, nem a természetnek, nem a Földnek, az nálunk nagyobb szemeteket is eltakarított és túlélt, hanem saját magunknak. Annyi mindentől döglünk megfelé, hogy azt már felsorolni is nehéz.

Pusztulunk a szennyezett levegőtől:

A légszennyezés rendkívül halálos, és alulbecsüljük az általa okozott károkat. A rossz levegőtől többen halnak meg, mint a HIV-ben és maláriában összesen

Most már közvetlenül is problémáink adódnak a klímaváltozástól, jönnek a migránsok!

Lassan már abban sem bízhatunk, hogy sebaj, felszámoljuk saját magunkat, de majd jönnek a delfinek, hiszen őket is kiirtjuk:

A WWF jelentése, a Living Blue Planet az eddigi legnagyobb léptékű kutatás a tenger élővilágáról. Ebből kiderül, hogy a vizekre nehezedő nyomás fenntarthatatlan: ha semmi sem változik, környezeti katasztrófákra és éhínségekre számíthatunk. 1970 óta a felére csökkent a tengeri emlősök, madarak, halak és hüllők egyedszáma, és a szardínia-, tonhal- és makrélapopulációk mérete 74 is százalékkal esett vissza. A túlhalászás, a klímaváltozás és az óceánok elsavasodása tovább rontja az amúgy is elkeserítő helyzetet. 

Itt hagyom abba, mert a végtelenségig lehetne folytatni. Nehéz lenne elvitatni, hogy mindezen dicső tevékenységeink során erősen támaszkodtunk a tudomány, és annak szolgálólánya, a technológia előállítmányaira. Mindezeket összevetve adódna a felületes következtetés, hogy hát akkor állj, rossz a tudomány!, de ha jobban megnézzük, akkor nem a tudomány a rossz, hanem az, ahogyan a tudomány a társadalom, a valóságunk szövedékébe beleilleszkedik. Próbáljuk a Volkswagenen keresztül megérteni azt a keretet, amelyikbe a neoliberális világrendszer a tudományt, a tudásgyarapítás művelését beleszuszakolja.

Verjük szarrá a világátlagot a turista-idejövésben:

Számok szintjén: 17,5 százalékkal nőtt a külföldi turisták száma, ez a világátlag több mint négyszeresét, az európai átlag több mint háromszorosát és a régiós átlag közel háromszorosát jelenti. Csehországban 7,9, Szlovákiában 10,3, Ausztriában pedig 7,0 százalékos bővülést mértek ugyanebben az időszakban.  A folyamat nem most kezdődött, hiszen már tavaly is 13,7 százalékos volt a bővülés, miközben Kelet-Közép-Európában 5,6 százalékos csökkenést mértek.

Jó-e nekünk ez? Nem, nem a barcelonai turistagyűlöletről írok, azt megtette már az Index, érdekes írás, sok adattal, érdemes elolvasni, viszont én egy talán kissé szokatlan megközelítésből nézném meg azt, hogy jó-e nekünk a turizmus. Holisztikus megközelítésből, azért, hogy Szíria is beleférjen, és akkor adtam a kötelező témának, a migrációnak is.