Van nekem tíz tehenem, én vagyok az istenük. Hozzám imádkoznak, és én jó vagyok hozzájuk. Tudom, hogy egy tehénnek egy napra 160 négyzetméter legelő kell. Ennyi:
Ha ezt estére lelehelte másnap gondban van, mert a fű tíz nap alatt nő újra. Tehát ha egy tehenet fenntartható módon szeretnék legeltetni, akkor 1600 négyzetméternyi legelőre van szükségem. Ez ennyi, és a jószág már legeli is, fenntarthatóan:
Megtehetném, hogy kijelölök a tíz jószágnak tíz ilyen különálló parcellát, de semmi értelme, egyrészt, másrészt pedig a tehén az társas lény, rosszul érezné magát egyedül. Tehát megkapja a 10 tehén a 16 ezer négyzetméter legelőt, és ezen szépen, fenntarthatóan ellegelgetnek, így:
A tehén egy rendkívül okos állat, onnan legel füvet ahol van, így könnyen belátható, hogy ez a rendszer kerítés nélkül is fenntartható. Legelnek, szarnak, és igen, lesz közöttük eltérés, lesz, aki valamennyivel többet legel le, lesz, aki kevesebbet, de az eltérés elenyésző lesz és a tehén jólétére alig lesz kihatása.
De mit tennék a teheneimmel, ha olyan lennék, mint az emberek istene?
Elhitetném a marháimmal, hogy a verseny a világ rendje, ne csak úgy békésen legelésszenek-kérődzzenek, hanem tegyék mindezt egymással versenyezve, mert az jó lesz az egész gulyának! Nos, ha így tettem volna, akkor ma a legelőm és a gulyám így nézne ki:
Ma ugyanis a világ javai a fenti ábra szerint vannak elosztva. A világ 10%-a birtokolja a javak 87,7%-át. Kilenc tehén legel ott lent, akkora legelőrészen, ami egy tehenet tud fenntarthatóan eltartani, míg az egy darab tehén legeli a rét kilenctizedét. A kilenc tehenet ráadásul ütném-verném és bombáznám, mert nem igaz, hogy nincs elég fű, lám, annak az egy tehénnek is milyen sok és szép fűje van, nem, a probléma az, hogy ez a kilenc tehén lusta. Basznak legelni, csak ülnek a napon és csapkodják a farkukkal a legyet. Ha többet legelnének, akkor ők is jobban gyarapodhatnának, és amiért nem ezt teszik büntetésből a trágyájuk 90%-át elvonom és a szorgalmas, dolgos tehenem legelőjére szórom.
És ezzel ma az emberek egy része elégedett, az egyház megáldja, a tudós megmagyarázza, hogy ez pont így van jól, hiszen az evolúciós pszichológia is ezt mondja, a művész megénekli, a politikus megígéri, hogy már csak napok kérdése, és mind a kilenc tehén hozzájut egy gyorsetető-berendezéshez, amivel akár háromszor olyan gyorsan is legelhet, mint eddig, a marhák pedig elhiszik. Hát, érdekes egy faj ez az ember, furcsán értelmezi a fajfenntartást, igazán kíváncsi lennék, hogy ezt a fenti ábrát hogyan magyarázza a neoliberális rendszer egyik kedvenc apologetikája, a természeti törvények, a verseny, a kiválasztódás, az alkalmazkodás, a fajfenntartás és egyéb szociáldarwinista ökörségek rabulisztikája. Ha valaki érti, magyarázza már el nekem is.
