A férfitól a nő ugyan mit áhít?
A Kielégült Vágyak arcvonásit.
A nőtől ugyan a férfi mit áhít?
A Kielégült Vágyak arcvonásit.
William Blake: A megválaszolt kérdés

Amikor nagyon próbál valaki győzködni valami nagyon elvont ügyet illetően hajlamos vagyok eltöprengeni azon, hogy valójában tényleg azt akarja, amiről beszél? Néha igen nehéz ezt elhinni, arra meg legtöbbször sem idő, sem mód nem adódik, hogy aprómunkával kifilézzem a manifeszt nagyonakarást, és eljussak a valódi vágyig. Pedig sokszor az az érdekes, hogy az mire irányul. Kedvenc filmjeim egyike az Amerikai szépség. Különösen a vége felé, amikor a manifeszt elmebeteg, a fiát ridegen tartó, náci relikviákat gyűjtögető, véresszájú homofób szomszéd egy sor félreértés következtében a szakadó esőben megpróbálja lecsőrözni Kevin Spaceyt. Nem, nem gondolok arra, hogy minden homofób látens homoszexuális lenne, számomra ez a film, ez a jelenet nem erről szól, hanem inkább arról, hogy a nagyon ügy ügyeink mögött milyen sokszor lapulnak meg apró, ilyen-olyan okok miatt kielégületlenül maradt vágyaink.

Időnként aztán bizonyos fátylak fellibbennek, villantódnak vágyak, és az ember csak néz ki a fejéből nagy csudálkozva.

Milyen jól lehetne ezen az egészen derülni, ha nem lenne ott a vásáron az én bőröm is! Bár, ha jobban belegondolok, attól, hogy savanyú pofát vágunk jobb úgysem lesz, akkor meg már inkább mégiscsak derüljünk. Például azon, hogy már a nevében is nagyot akaró fiatal politikai formációnak lassan a kínos múltja teszi nehézkessé a jövőjéről való spekulációt. Lehet más az eltorgyánosodás, kérdezhetnénk némi malíciával az LMP-től, és ha válaszul valamiféle maszatolást kapnánk, hogy á, ez nem ugyanaz, mert nem lehet kétszer ugyanabba az eltorgyánosodásba lépni, akkor erre ugyanazzal a malíciával lehetne visszavágni valami olyasmit, hogy cseszd meg Hérakleitosz a folyóidat. 

Blogunk elcsen megszerezte az index-stáb Sándor palotai forgatásának a muszter (maszter? miszter?) kazettáját, tudják, azt, amit még nem manipuláltak a hazug újságírók, és mit láttunk? Valamit, ami mintha egy picivel mégiscsak több lenne, mint amit az index írt: Zaklatottnak tűnt a köztársasági elnök. Nekünk nagyon úgy tűnt, hogy égő ilyen múlttal köztársasági elnöknek lenni, és nem mellékesen égő ilyen elnöktől kinevezést átvenni, vagy csak szimplán vele együtt fényképezkedni. Reméljük, hogy a Sándor palotában nem keletkeztek komolyabb károk.

Kezét csókolom alázatosan a tekintetes kormányzó úrnak. Isten áldja meg békével és egészséggel magát és a kedves családját. Megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem közel két éves fáradozását ebben a csodálatos szabadságharcban. Engedje meg kérem, hogy bemutassam a mélyen tisztelt utódjait:

Megrettent a nyelv: bántják a segget, mely minket éltet és összeköt. Teljesen mindegy, hogy miért, egzisztenciális félelemből (ha Orbán megy, valószínűleg a seggnyalói is visszalényegülnek nemzeti fároszból azzá, amik valójában), ideológiai meggyőződésből, vagy csak egészen egyszerűen a tehetetlenségi erőnek engedelmeskedve (nyalni necesse est), mondom, teljesen mindegy, ezt most ne háborgassuk, a lényeg, hogy az orbánizmus lelkes felszopói januári békemenetet szerveznek, és ehhez toboroznak masírozótársakat. Ők, magyar demokraták, akik hisznek ebben-abban, polgári demokrácia, sőt, erkölcsös!!! polgári demokrácia, kikérik maguknak a világ ellenszenvét. Érthető. Nekem speciel semmi gondot nem okoz disztingválni: nem rám, magyarra hull a dobált szar, hanem Orbánra. Azért nem okoz ez nekem gondot, mert én sikeresen meg tudom magam különböztetni Orbántól. Ő nem én vagyok. Viszont azt is megértem, hogy aki olyan erős szimbiózisban él Orbánnal, mint a szóban forgó seggnyalói, azoknak ez nem megy ennyire könnyedén. Kérdés, hogy a magyarok nagyobb része képes-e erre a megkülönböztetésre, képes-e úgy megélni, hogy nem ránk, összmagyarokra céloz most a szarágyú, hanem csak Orbánra és az orbánizmusra, beleértve a seggnyalóit is.

Talán elvárható, hogy ha az államfőről szeretnék írni mostanában, posztom témája a Pálgium legyen. Én mégis inkább a Royal Copypaste ragyogó fényében háttérbe halványult új Honvéd Palotaőrségről beszélnék.

A hír: „Schmitt Pál köztársasági elnök jelenlétében szolgálatba álltak a honvédség palotaőrei szombaton a budai várban, a Sándor-palota előtt.”

Bevallom őszintén, elég ellentétes érzéseket kavart fel bennem az okosba’ beújított hetvenöt díszhuszár. A 168 Óra cikkében azt taglalja, hogy milyen drága egy díszegyenruha elkészítése, és hogy mennyibe kerül egy évben a haptákszakasz fenntartása. Nos, engem ez a legkevésbé sem érdekel, mert mint ahogy Pavel maga mondja: „Olyan őrséget [szerettem volna itt látni (én, a mufti, személyesen)], amely dísze is lesz a palotának, de főként a funkció méltósága előtt tiszteleg.” Teljesen igaza van. A köztársasági elnök az ország (írnám, hogy Magyar Köztársaság, de hát…) legrangosabb tisztsége, és mindenképpen helyes, hogy ha ezt bizonyos külsőségekkel alátámasztjuk. De hát érezhető ugye, hogy pont itt van a bökkenő?

„A hitelesen megmutatott fegyelem, az igényességről tanúskodó külalak roppant hatásos. Azt hiszem, mindannyian ismerjük a történetet a szegről és a háborúról. A szegről, amely ha elvész, elvész a patkó, a ló, a lovas – és elvész a csata. Ez a láncolat megmutatja, miért olyan fontos odafigyelni a részletekre.”

Vaníliakarikás-álamfő-plagizáló-aláíróművész-orbánzoknibáb Pavel Schmitt az utolsó ember lenne (mondjuk Benkő Dániel után) akit megkérnék arra, hogy legyen az én hiteles, fegyelmezett, igényes külalakú szegőrzőm. Mit ér a gyönyörű arcvonalú palotaőrség ilyen palotaseggel? Quo vadis, domine? Ezután te áradozhatsz már arról, hogy „…bizonyára lesznek turisták, akik – akárcsak Athénban vagy Londonban – megnézik a déli őrségváltást, és magukkal viszik az emlékét. Jó program lesz ide elzarándokolni…”, maximum röhögni jönnek, vagy valamilyen perverz fétisük van.

Ha az államfő maga nem képviseli „…a magyar államiságot, a változó korszakokon és személyeken túlmutató, közösségi értékrendet”, akkor ne csapjon a szarba hetvenöt marsjancsival.

Még egy morbid gondolat: „Hölgyeim és Uraim! Hűség, fegyelem, áldozat. A katonák egyik legfontosabb mai küldetése, hogy bárhol is teljesítsék feladataikat, ezeknek a fogalmaknak visszaadják eredeti jelentésüket és értéküket.” – Nehogy egyszer ezen fogalmak tisztázása érdekében egyszer a palota felé forduljanak fegyvereikkel…

Közel hétezer közszolga kapta meg megkésett karácsonyi ajándékként az obsitot. Leszerelik őket, mert: „az idei költségvetési hiánycél teljesítése és a hatékonyan működő állam kialakítása érdekében”. Most nem mennék bele abba, hogy hülyefidesz nem ezt ígérte, meg hogy mégiscsak a zemberekkel fizetteti meg, mert ez nem ér semmit, akik életvitelszerűen hazudnak, azokat teljesen fölösleges a 9786. sorszámú hazugságukkal szembesíteni, igen, akkor ezt hazudtuk, és? Ma meg mást hazudunk, mi a probléma?

Szóval ezt hagyjuk, nézzük inkább mindig a recenst. Én ezt a leépítést el tudnám fogadni akkor, ha úgy kezdődne a közlemény, hogy: „mivel a hatalmas, sokszor csak a bürokráciát dagasztó állami túlszabályozást sikerrel visszametszettük, ezért a hatékonyság érdekében szükségessé vált a személyi állomány ritkítása is.” Gondolom ilyent még nekik sincs pofájuk hazudni, bár a végén mindig meglepődök, hogy mégis. Tehát ha jól sejtem, akkor nincs itt semmiféle feladatcsökkenés, hanem szokás szerint fűnyíró van. Ennyire fussa, tessék ennyiből főzni.

Csak hát az a leves olyan is lesz, és a nagyobbik baj, hogy nekünk kell majd kikanalaznunk. Hogy-hogy nem, az ilyen létszámcsökkentések többnyire úgy realizálódnak, hogy a hierarchia legalján lévőktől köszönnek el, akik ugye a státuszuknak megfelelően az effektív munkát végezték. Mi néz ki nekünk, zembereknek emiatt? Hosszabb, nehezebb, körülményesebb ügyintézés. Kábé mint a BKV: el lehet vonni a közlekedési gigásztól ezercsilliárd forintot, a költségvetés szépül ugyan tőle, de ritkábban fognak járni a füstölők, és egyre izgalmasabb lesz egy utazás, talán majd még fogadni is lehet arra, hogy melyik órában hány bontószökevény jármű rohad le/gyullad ki/hajt bele fék nélkül valamilyen kirakatba. És mint ahogyan közlekedni, úgy sajnos ügyeket intézni is szükséges, sőt, jobban.

A napokban jártam én is a hivatalokat, leginkább azért, hogy egyik állami intézménytől vigyek papírokat egy másik állami intézménynek, mert ezt még mindig nem tudják egymás között, nélkülem elintézni, szóval állok a hivatalban (önkormányzati, de egy épületben az okmányirodával), és hallgatom az ügyintézőt, amint éppen szanzsén, velem mit sem törődve telefonál: -Jó, rendben, ezt majd megbeszéljük, de most ügyfél jött, le kell tegyem, azt mondd akkor gyorsan, hogy mikor is jön az ismerősöd? Négyre? És mi is kell neki? Szóval gépjármű. Nem, nem, semmi probléma, csak azért kérdem, hogy legyek képben, tudjak szólni a kollégának, hogy majd jövünk.

Ennyi. Ez a jövő: a tehetősebbek majd járnak BKV/MÁV/Volán helyett autóval, ügyeket pedig intéznek kapcsolati/atyafisági alapon. Aki pedig nem ezüstkanállal a seggében született, az vonatozik, buszozik, vár a metróra, villamosra, valamint előszobázik a hivatalokban, egyre többet és többet, míg a végén már lesz egy külön sor a protekciósoknak is, mint Romániában, a nyolcvanas években. Félreértettük mi ezt a keleti orientációt: ez nem csak térben értendő, hanem időben is.

Újságot manapság csak rss csatornát (vagy minek hívják, lényegtelen, egyszer kattint az ember és dőlnek a hírek) használva érdemes olvasni. A hírkészítőknek adott a kihívás: egy címmel és egy közepesen bővített mondattal el kell érniük, hogy kattintsak. Küzdenek is keményen, ezt meg kell adni. Legfrissebb élményem:

Vágó kontra TV2: politikai okok

A TV2 azért perli a műsorvezetőt, mert szerintük Vágó István megsértette a jó hírnevüket, amikor a tévé jobboldali befolyásoltságáról beszélt.

Pfff. Mondjuk ez így, ebben a formában még érthető is, mert ha megnézzük a hazai jobboldalt, akkor az emberre inkább mondják, hogy az anyja hernyótalpas, mint jobboldali. Vagy befolyásolt. Hazai fogyasztásra tehát elmén, de hogyan lehetne ezt külföldön elmagyarázni? Ott, ahol nem szégyen a jobboldali irányultság, ahol komoly lapok, tévék, kutyafülék mintegy büszkén felvállalják a jobboldali, konzervatív értékrenddel fennálló szorosabb kötődésüket? Vajon értenék-e, hogy ez a „jobboldali” nálunk már elveszítette a világban szokványos jelentését, helyette átlényegült valami generális szitokszóvá, nem részletezném, mert Vágót is hárommillióra kóstolgatják, de nekem azért lennének helyettesítő fogalmaim erre a „jobboldalira”, és azok talán jobban leírnák azt, ami a hazai rögvaló.

Inkább elmesélek egy rövid, nagyon régi kis történetecskét, amelyik nem kifejezetten lesz politikailag korrekt, hiszen szerepelnek benne cigányok, akik, hát, hogy is mondjam csak, kellően határozottan vitatkoztak egy nagyon távoli, nagyon isten háta mögötti faluban. Folyt a szokásos adok-kapok, elmondták már egymást mindennek, egymás felmenőit is, már-már teljesen kiapadni látszott a muníció, amikor is az egyik párbajozó mintegy ultima ratioként előhúzta az aduászt: - Te, te, hát te alábbvaló vagy még a tiszteletesúrnál is!

Ha beperelték volna, gondolom elmondja, hogy ő neki nem úgy általában a tiszteletesúrsággal van baja, hanem azzal a konkréttal. Tán a tévékettő is jobban tenné, ha nem általában a jobboldaliság vádját kérné ki, hanem inkább úgy konkrétan.  Vágó csak azt tette, amit oly sokan mások, annak használt Magyarországon egy kifejezést, ami: szitokszó.

Tessék megbüntetni őt szabálysértésileg háromezer forintra, nyilvános káromkodásért, basszam, és legyen lezárva az ügy!  

A 2012. január 12-én kelt bejegyzésünkben valótlanul állítottuk, hogy Dr. Georgijev Pál "Az öt karika története" című doktori értekezéséből négy és fél karikát dr. Kontrát Nóra, dr. Kontrát Károly belügyi államtitkár lánya lopott volna el Gyurcsányné honfitársától.

Mi ugyan nem keltettük azt a látszatot, mely szerint a szóban forgó dolgozatot nem Dr. Nikolaj Schmittnek lett volna a dolga megírni, hanem a Köztársasági Elnöki Hivatalnak, és semmilyen formában nem gyanúsítottuk, nem is hoztuk összefüggésbe a Hivatalt a plágiummal, de mivel blogunk híve a holisztikus megközelítésnek, ezért úgy véljük, hogy az egy bűn - egy bocsánatkérés paritás megléte miatt valakinek elnézést is kell kérnie ebben az országban a disznóságokért, így hát megtesszük mi. Elnézést kérünk azért, amit nem állítottunk, aminek a látszatát nem keltettük, és álljon itt a KEH szó szerinti cáfolata arra a vádra, ami nem hangzott el:

"A fentiek alapján a Köztársasági Elnöki Hivatal a cikkben megjelent plágium gyanúját a leghatározottabban visszautasítja." 

Egyúttal elnézést kérünk dr. Kontrát Nórától, dr. Kontrát Pál belügyi államtitkár lányától a valótlan állításunkért és bármiféle híresztelésért, ha picit is körültekintőbbek vagyunk rájöhettünk volna magunk is, hogy dr. Kontrát Nóra, dr. Kontrát Pál belügyi államtitkár lánya el se követhette a szóban forgó plágiumot, hiszen ő 1992-ben alig hat éves volt, viszont ez talán mentségünkre is szolgálhatna, mi még ahhoz voltunk szokva, hogy ilyen felelős intézményekbe még kádergyerek se kerül be tojáshéjjal a seggén. Hát, ebben is tévedtünk.

Azt a gondolatot - amelyikről ismételten kijelentjük, hogy soha még csak meg se fordult a fejünkben -, miszerint a plágiumot a Köztársasági Elnöki Hivatal követte el már csak azért sem terjeszthettük mi, mert nekünk meggyőződésünk, hogy egy olyan intézmény, amelyik olyan minőségű dolgozatot ad ki a kezéből, mint amilyent Dr. Schmitt-Georgijev Nikolaj Pál küldött meg az alkotmányelőkészítő eseti bizottságnak, az fogalmilag alkalmatlan akár egy szerelmeslevél plagizálására is.  

Végül pedig elnézést kérünk a Magyar Emberektől a Deep Purple együttes nevében is a Smoke on the Water című számukért:

Rínak az orbánárvák, kéne már valami jó kis összetartás, köpködnek itten minket nyugatról, ami még hagyján, mert ugye a gazdi megmondta, hogy a nyugat az passzé, annak vége, mint a botnak, ámde dől ránk a csula az olyannyira csodált keletről is, szóval minden emberi számítás szerint most annak kéne jönnie, hogy a hálás nép kiáll a fergetegbe, megvédeni az ő kondukátorát. Helyes. Elő lehet venni azokat a gyönyörűséges pár évvel ezelőtti jelszavak, csak alig picit kell átírni őket. Követeljük, hogy az emberekkel fizettessék meg! Előre a 350 forintos euróért! Viktor, nem kúrtad el, te soha! Köszönjük a 425 forintos benzint és a 445 forintos gázolajat! Éljen a növekedve csökkenő államadósság!

Számoljunk már.