…megpróbálnám elmagyarázni minél több embernek, hogy mi a répa is ez a civilség valójában, mert sorra tapasztalom azt, hogy elég nagy a kavar a fejekben a fogalmat illetően. Tartok tőle, hogy nem járnék sikerrel. Azért nem, mert egy ilyen elmagyarázáshoz én kevés vagyok, így nem is pályázom meg ezt a pozíciót (na jó, nem csak ezért), de mivel itt, ezen a blogon az a mottónk, hogy „én legalább megpróbáltam”, így itt, a zártosztályon mégiscsak megpróbálom elmagyarázni.

Sokan vagyunk dühösek ebben az országban, és elnézve a dolgok alakulását egyre többen és többen leszünk. Sok a türelmetlen, sürgető szó, legyen már valami, fogjon már össze mindenki mindenkivel, váltsuk le, és. Jó, leváltottuk. És? Now what?!? És most hogy?

A civilség csak kivételes esetben szól az ilyen leváltós-eltakarodtatós akciókról. De még ilyenkor is érdemes alaposabban elgondolkodni azon, hogy mi, civilek valójában kit is váltanánk le, kit is zavarnánk el? Ki a mi ellenségünk, kérdezhetnénk Briannal.
-A Júdeai Nemzeti Front!
-Nem! A rómaiak!
-Ja, tényleg, igen, a rómaiak!

Pista bá', kapaszkodjék a meszelő nyelébe,
míg mi itt maga alatt átszervezzük a dolgokat!

(a képet a http://backdoor.puruttya.hu-ról loptam, köszönettel)

A kormányszóvivő délutáni sajtótájékotatóján közölte: rémhírek terjengenek arról, hogy veszélyben van a lakosság banki betétállománya. […] Közölte, a kormány minden eszközzel vizsgálni fogja, hogy kik állhatnak a rémhírterjesztés mögött.

Igen, én terjesztem, illetve én is, nem kell ehhez sokat nyomozgatni.

Giró-Szász András kijelentette: az ilyen pletykák terjesztőinek felelősséget kell vállalniuk tetteik következményeiért.

Fenyegetsz, hangember? Erős vagy? Pintér lábai közül kiugatsz, te harcipincsi? Gyere ki a hóra, baszod, ha ennyire kemény vagy, hadd játsszuk le mint állampolgár az állampolgárral!

Jó is az. Hány éven keresztül hallgathattuk, hogy a ballib kozmopolita bitangok kiárusítják a Hazát, leginkább a tudjukkiknek és a Magyar Emberekből a megszállóknak bérmunkában biorobotoló páriákat csinálnak, vesszen!

Jó is az, ha egy nép büszke. Kár, ha egyúttal hülye is.

Nyilván, ez költői túlzás, el is határolódom tőle rögtön, mert nem a nép hülye, hanem csak egy bizonyos hányada, de az annyira, hogy nagyon. És még talán ez se lenne akkora baj, ha az épeszűek nem hallgatnának ennyire.

Ne a találgatásokra, ne a pletykákra hivatkozzanak, hanem arra figyeljenek, amit a kormány mond - emelte ki.

Hazudik. Egy szavát se hiszem el, sem neki, sem a főnökének. Az elővigyázatosság 2012-es hazai olvasata: mindent tüntess el, ami érték, és amire az orbáni maffia rá tudná tenni a kezét. Ha a hülye elemzők még bíznak bennük, az legyen az ő bajuk. Futás elásni a családi ezüstöt!

Az fn.hu megírta, ami nekünk már fel se tűnt, hogy Schmitt Pál mögül az idei újévköszöntő alatt hiányzott az uniós zászló. Meg is kérdezték az elnöki hivataltól, hogy mégis, miért. A következő választ kapták:

"Köszönjük szíves érdeklődésüket, ebben a kérdésben nem kívánunk információt adni.

Szívélyes üdvözlettel:
KEH sajtóosztály"  

Nem kívántak, ami érthető, de szokás szerint most is kiszivárgott. Kínos. Azért nem volt ott a zászló, mert Barroso levélben kérte, hogy ne legyen ott. Ez pedig érthető. Jöjjön akkor a levél, kattintástól nagyobb lesz. Egyúttal pedig követeljük a Köztársasági Elnöki Hivataltól, hogy tegye közzé a hivatalos magyar fordítást is, mert az adófizető polgárnak joga van tudni, hogy miket leveleznek hivatalosan a vezetői!

Hátha valaki nem tudja: chicken game néven emlegetjük azt a játékot, amelyikben a kellően magabiztos vagy kellően szuicid résztvevők padlógázzal robognak egymással szembe, és az a vesztes, aki előbb rántja félre a kormányt. Kemény, férfias játék, persze lehet ezt is okosba’ játszani.

Most mintha egy ilyent látnánk éppen. Látszik a két jármű: egy birodalmi lépegető és egy lepukkant Ikarusz. Az előbbiben az Euróapi Unió, utóbbiban a megboldogult Magyar Köztársaság polgárai. Az előbbi annyira azért nem rohan, inkább csak beállt némileg indignálódva az út közepére, gyertek, én nem fogok félreállni. Különösebben ugrálnia sem kell, még az is előfordulhatna, hogy a nagy rössel felé csörtető busz simán átcsusszan a lábai között, de ha a lépegető egy picit is rosszindulatú, akkor roggyant egyet, és a busz kabrióként kerül ki mögüle.

Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van. Orbán Viktor azt üzente, elfogyott a.

Életünket és vérünket? Ó, hát hogyne!

Zabot? Zaboot?? Zaboooot???

Na, azt már nem!

Nagyon nehezen tudja az ember megállni, hogy ne szőkenőzzön. Ilyenek vagyunk, erősen fogékonyak az egyszerű magyarázatokra. Áll az ember és néz, próbálja okát adni a dolgoknak. Mit kereshet egy ilyen a hatalom környékén? Mije lehet, mit tudhat, miért pont ő? Férfi esetében sokszor elég egyértelmű a dolog, pláne ennél a mostani hatalomnál, hasonló a hasonlónak örül, csak rá kell nézni a lézerblokkolóval lebukott vidéki tanácselnökük tempójára, hogy az emberben ne maradjanak kétségek a capo di tutti capi káderpolitikáját illetően.

Még néhány óra és partra, vagy valamire szállunk. Fogalmunk sincs, hogy mi lesz, de ennél sokkal ijesztőbb az, hogy sokunk meggyőződése szerint a tábornokainknak még ennél is kevesebb fogalmai vannak. Amint az szokásos ezt a bizonytalanságukat iszonyatosan nagy pofával igyekeznek leplezni, jönnek majd az önünneplések, pillanatokon belül meghallgathatjuk a budai zsúrfiút, amint súgógépről felolvassa azt, amit a kurzus ifjú szövegíró titánjai vele elmondatni akarnak. A múlt évben ingatlanügynökre vette a figurát, körbemutogatta nekünk a Sándor palotát, de tudtommal még nem jelentkezett rá komolyabb vevő.