Az egészben azt imádom a legjobban, hogy nekünk mindent meg lehet magyarázni. 

Jóhiszeműen hibáztam, amikor a vagyonnyilatkozatomat nem kellő alapossággal töltöttem ki.

Ó, hát akkor szóra sem érdemes, aprócska vesszőhiba, lemaradt egy ékezet, most mondja meg a kedves olvasó, szabad ilyesmiken fennakadni? Negyedmilliárd forintocskát, most őszintén, pénz ez, vagyonnyilatkozatban nem feltüntetni hiba, hibácska, amire a nem kellő alaposság pont elégséges magyarázat. Akár még a télikabát zsebében is benne maradhatott volna tavasszal, és csak ősszel veszi megint észre, amikor újból előkerül: nahát, nézd már, a fene enné meg, ha tavasszal úgy rakom el a kabátot naftalinba, hogy kellő alapossággal átnézem a zsebeit akkor nem pang fél évig ennyi pénz a szekrényben. 

A napokban lett bele a postaládánkba a Jobbik időszakos kiadványa, a Hazai pálya, nem nagyon szokásom kéretlen küldeményeket elolvasni, de most átfutottam. Ma pedig befutott a legfrissebb Medián, mit mondjak, finoman szólva se látni azt a nagy összefogásos áttörést a balliberális oldalon. Akik ma elmennének szavazni azoknak a kétharmada ma is jobboldali pártokra szavazna. A politikusi népszerűségi lista első tíz helyébe ellenzékiek közül csak az egy szem Mesterházy fért be. A kormányváltó és megtartó hangulat kiegyenlített, és ugye pusztán a százalékokból még azt se nagyon tudjuk, hogy akik váltanának, azok kire. Mondjuk pont a Jobbikra, mert amazokból már nagyon elege van. 

Olvasom tehát az ingyenújságot, és azon töprengek, hogy miért is működik a dolog. Talán azért, mert jó kérdéseket tesznek fel? Talán. No meg talán azért is, mert ezekre a jó kérdésekre másoknak nem igazán van olyan válasza, ami az emberben megképezné az egyensúly érzetét: jó kérdés, jó válasz, lépjünk tovább. Itt van rögtön a nyitókép:

Szomorúan olvasom az Indexen Falusy Zsigmond szomorú beszámolóját az ócsai szociális lakóparkról. Dupla a szomorúságom, mert egyrészt bármibe lefogadtam volna, hogy a dolog nem fog működni, másrészt a 2010 környéki közhangulatot ismerve abban is eléggé biztos voltam, hogy Orbánéknak mindenképpen meg kell csinálniuk ezt ahhoz, hogy kiderülhessen, miszerint tényleg nem működik. Sajnos ilyen volt, és még sajnosabb, hogy jó eséllyel még ma is ilyen a közhangulat. Orbándorfi történet, de ezek a történetek sajnos már csak ilyenek, a képviseleti demokráciában a politikus az az iparos, aki a közhangulat, az uralkodó értékek és attitűdök közepette minél több megrendelőt igyekszik magának összegyűjteni. Az ár nem számít, hiszen azt úgysem ő fizeti meg.

Figyelem szomorúan, hogy már megint valami szimbolikus izé körül megy a hacacáré, és nem nagyon tudok, ami miatt akarni se nagyon akarok hozzászólni. Mondanám, hogy a nemhozzászóláshoz a legfőbb motivációt a finoman szólva is szerényke történelmi ismereteim jelentik, aminek oka számos, például az, hogy arról a korról nekem még az iskolában sem nagyon kellett tanulnom, utána meg más dolgok jobban érdekeltek, de talán ennél nyomósabb indok az, hogy az általam figyelt vitákban jellemzően nem egy olyan kontextusban megy a szövegelés, hogy mi az, mi lehetne az, ami a múltról beszélve a máról, a mához szólna, hanem, és ezt a "hanem"-et most hagynám is.

A kanyarban nincs, epigonnak is nulla, tessenek megnézni mit tudtak az igaziak! Ma lenne 96 éves a közel 35 évig uralkodott vörös király, Nicolae Ceauşescu. Fogadják szeretettel ezt a kis videót, amelyiken éppen a koreai kollégáktól lesi el azt, hogy hogyan is kell az ilyen kerényiskedést tényleg komolyan csinálni. Öröm, móka, kacagás!  

forrás: adevarul.ro

A minap autózunk éppen átfelé a városon, főtér, a fal tövében ül egy koldus, előtte a pléhdoboz az aprónak plusz egy szakasz rendőr és közterület-felügyelő, akik szemmel láthatóan intézkedéseket foganatosítanak. Szabadságszerető nép lennék, ezért kapásból a liberális kisördög horgad fel bennem először: miért vegzálják hatósági eljárásból kifolyólag azt a szegény embert, szabad országban igenis koldulhasson bárki ott, ahol akar! Persze menten el is szégyellem magam, hiszen baloldali is lennék, tyúkól mellett ringott a bölcsőm, első kézből tudom mi a nélkülözés, így a szocialista kisördög is színre lép: de hát miért is kell Krisztus után 2014-ben koldulnia egy embernek? De ez még mind nem elég, ugrik az újabb ördögöcske, a sokat látott emberé, aki tudja, hogy ezek a koldusok sokszor nem is saját maguknak kéregetnek, hanem az emberi létezés legalján létező koldusmaffiát működtető szörnyek számára, ami persze a fal tövén rezignáltan ücsörgő szerencsétlen szánalmas sorsán mit sem változtat, ámde a negyedik, a konzervatív patás is beszáll a buliba és óvatosan szóvá teszi, hogy ez a mi keservvel megkeresett adóforintjainkból fenntartott szakasznyi egyenruhás miért nem azokat vegzálja, ha már? 

El vagyok én már teljesen bizonytalanodva. Pedig van remény! Épp most olvasom, hogy Mesterházy Attilát valami soros kumbayázáson 99,7%-os többséggel választották Orbánná, titkos szavazáson. Mondom, van remény! Számszerűsíthető remény: 0,3%-nyi. Hangsúlyozom, ez remény, nem bizonyosság, hiszen még az is lehet, a száz százalék csak valami apróbb málőr miatt nem jött össze, otthon felejtett szemüveg, funkcionális analfabetizmus, az éppen elégségesnél kettővel több feles, effélék. Nulla egész három tized. Nem sok, de ekkora elbizonytalanodásban mégiscsak több a semminél.

Egy kis fogyasztóvédelmi nyafogás, mindenkitől előre is elnézést kérek, akit megzavarnék vele a lassan 24 éve tartó permanens politikai kampányidőszakban.

A történet pitiáner, de hát én is csak egy egészen aprócska, jelentéktelenke kisember lennék, akiket néha a nagy, univerzális orbánságokon túl az ilyen csip-csup kis semmiségek is fel tudnak jelentéktelenke mértékben bosszantani. A történet háttere: mi ilyen oldszkúl, nem pásszentosan webkettes család lennénk, akik persze iparkodnak naprakészek lenni fészbúkkal, twitterrel, bután okos telefonokkal és egyéb gyíkságokkal, de amint hogy a nagymamám a gatyagumival ráokosított laposelemes Sokol rádiójáról sem tudott lemondani amikor már bőven kerülhetett volna jobb is mi sem eresztjük a szívünkhöz nem is annyira könnyen, de mégiscsak hozzánőtt e-mailt. Küldenénk tehát a nagy és magvas mondanivalónkat a kisvilágba, de nem megy. Jön. Hibaüzenet.

A balliberális véleménycsinálók egyik - érzésem szerint talán legsúlyosabb - hibás megközelítéséről szeretnék pár sort írni. Igen, lehet köpni, már megint balliberálisozok, de hát mi a fenét tehetnék? Őket ismerem, róluk tudok mit mondani, szemben másokkal, akiket nem ismerek, amitől persze tudnék róluk is mondani dolgokat, mert mifelénk nem ám egy annyira komoly elvárás az, hogy csak olyasmiről beszéljünk, amiről némi ismeretünk is van, szóval tudni tudnék, de azt egyrészt már elmondtam, másrészt meg mondják azt mások ezerrel, tehát hiány nem fog keletkezni.

A hibás megközelítés lényege: a balliberális véleménycsinálók úgy tesznek, mint ha lennének dolgok, és nekik semmi más feladatuk nem lenne, mint ezen dolgok felmutatása és a dolgok tisztelésének a kikövetelése. A probléma abból keletkezik, hogy mindenkit ellenségüknek tekintenek, akik fel merik vetni, hogy azok a bizonyos dolgok sajnos nem "van"-nak. Elvileg ez nem kéne probléma legyen, de mégis az, mert a balliberális véleménycsinálók egy logikai bukfenccel ezen ellenségeikre rá is sütik, hogy a "van" tagadásával egyúttal a "legyen"-t is tagadják, tehát még kiengesztelhetetlenebbül fogják gyűlölni azt a gaz ellenséget, hiszen az nem csak hogy tagadja a céljaikat, hanem ugye aki ennyire tagadja az már inkább egyenesen a célok ellen van, és akkor már rá is lehet sütni egy laza mozdulattal, hogy az ellencélok mellett. Mit érnek el ezzel? Azt, hogy saját kezűleg gyártanak maguknak egy csomó ellenséget, jobbára teljesen szükségtelenül.

Nem fogják elhinni, januárban már megint lesz egy civil tüntetés. Minimum. De ez immáron lassan egy szokványos tüntetés lesz, kezdeményezi a franc se tudja, hogy ki, majd csatlakozik a demonstrációhoz körülbelül harmadannyi szervezet, mint ahány ember az eseményen várhatóan megjelenik. SZABAD OKTATÁSÉRT DEMONSTRÁCIÓ, hirdeti a meghívó, és a továbbiakból megtudhatjuk azt, hogy a hirdetőtábla megírói még nem jutottak el oda az informatikai tanulmányaikban, hogy üzembiztosan ki bírják a Caps Lock gombot nyomni, valamint azt, hogy az eseményhez a következő szervezetek csatlakoztak eddig:

Harcolni a békéért olyan, mint baszni a szüzességért. 
urbánus folklór

Az elmillásodás irányába legalább két erős tényező is tolja a honi civil-embriókat. Az egyik a hazai közgondolkodás azon sajátossága, hogy pártok nélkül még egy falusi dalárdát sem bír elképzelni, a másik pedig az ötlettelenséggel összemicsurinozott restség. A közgondolkodás teljesen pártfüggő, konkrétan pártújságok gyártják a véleményeket és ötödosztályú agitátor minőségű értelmiségiek lobogtatják a harci faszt. A leghangosabb és legagresszívebb hívek bunkósbottal terelnek mindenkit ebbe a pártakolba, a legerősebben azokat, akik pont kitörni igyekeznek ebből. Ennek következtében az ifjú mozgalmár számára a zümmögéséért jutalmat a legkönnyebben és a legkevesebb munkára pont a pártoktól, a pártok által uralt médiumtól és a leghangosabb, valamint a legagresszívebb párthívektől kapnak.