Van egy hang a magyar közéletben. Nem kiabáló, nem agresszív. Inkább kicsit dörmögős, rekedtes hang ez, amely az utálkozást, a viszonyok miatti undort képes maró és felszabadító iróniába fordítani. Nem szól állandóan, de mégis mindig hallhatjuk, ha akarjuk. Sokaknak segít. Parti Nagy Lajos hangja.

Még ez is. A viszonyok miatti undort is kisajátítanák. Van egy literátusunk, aki a kerált basztatja, de nem ám a kerálság intézményét, hanem csak az egyik kerált. Azt, amelyiktől a Szocialista Kultúráért díjat kapta azt nem basztatta. Mert gyáva volt, mondja, és legyint. Voltak, akik nem voltak gyávák és vannak, akik nem legyintenek. Van, nem kevés, akikben a legyintés, mint viszony kelt undort. De rendben, akkor gyáva volt, viszont utána már mitől félt? Mi volt olyan rettenetes abban a másik kerálban, hogy azt sem merészelte basztatni, hanem inkább odatolta elé a széles literátusi mellykasát, hadd rakja rá a kerál a tisztikeresztet meg a Kossuth-díjat? 

Soha nem látott esemény Szegeden! Szarnak a galambok! Red alert!

"Legalább két hete tartják megszállva a hidat, elképesztően undorító. Nemcsak a látvány, a szag is" – idézte az újság a Belvárosi híd egyik rendszeres használóját. A tudósítót is megdöbbentő látvány fogadta, a híd korlátja feketedett az ürüléktől, a járda végéig állt a zöld, sárga és sötét piszok. A híd ívelt vasszerkezetét teljesen ellepték a galambok, hasonló invázióra a helyiek sem emlékeznek.

Pikcsör:
forrás: délmagyar.hu, 2013 december 19.

Na, akkor lássuk, milyen rövid is a helyiek emlékezete:
forrás: saját felvétel, 2004 október 8.

forrás: saját felvétel, 2004 október 8.

És a közvetlen ok:
forrás: saját felvétel, 2004 október 8.

Igen, a galamboknak már 2004-ben is volt seggük, és már akkor is volt pofájuk a híd fölött abból némi ezt meg azt kipréselni. Most akkor vagy az van, hogy a szegediek emlékezete rövid, vagy már megint a médiamunkások teszik igényössen a dolgukat. Vagy uborkaszünet van, nincs semmi érdekes, jöjjön hát egy kis galambszar. Beszéljük meg? Már úgy értem, hogy a galambszart. Végtelenül elkeseredett lennék, ha a kommentelők pont ehhez nem értenének...

-Uhhh, a mindenit. Tegnap elfelejtettem kenyeret venni, mindjárt kész a virsli, elugranál te kenyérért?
-Brrrr, de hideg van. De persze, hogyne, megyek.

Elgondolkodtató előadása volt Nemes Orsolyának a TedxYouth@Budapest-en. Tudom, tudom: hosszú, mi meg rohanunk, de annyira, hogy alig marad, mert alig hagyunk magunknak időt másra, mint a rezsicsökkentés jellegű üzenetek értelmezésére és befogadására.

Szóval a lényeg, hogy itt toporog a kapuban az a korosztály, amelyik számára már nem, vagy éppen csak alig adatott meg, hogy beleszippantsanak a létező szocializmus műbőrkalapszagú levegőjébe. Még lényegebb, hogy ők a mi gyerekeink. A "mi" alatt azokat értem, akik a rendszerváltás környékén toporogtak. Amikor a munka hadának a lépte már egy kicsit másként dobogott, már akinek, ugye, de most nem a nómenklatúráról és a kontraszelektált kádári elit generációs önátmentéséről szeretnék beszélni, vagy ha mégis, akkor csak érintőlegesen. Ma pedig a mi gyerekeink állnak rá lassan a futószalagra. Érdemes figyelni rájuk, megpróbálni érteni a problémáikat, mert ha nem fogjuk érteni, akkor pillanatok alatt kívül rekedhetünk az életükön, ami talán senki számára se lenne jó.

Erős a mezőny, de nem zárható ki, hogy ez lesz az év vicce. Talán akad még kedves olvasó a közvetlenül érintetteken túl is, aki még emlékszik az alaphelyzetre: ez év március hetedikén néhány civil aktivista vagy csak szimplán felháborodott ember megpróbálta bevenni magát a kormánypárt székházába. Ez csak részben sikerült, az udvarig jutottak el, de az is bőven elég volt ahhoz, hogy ebben a nem túl lázongó országban negyedórára övék legyen a figyelem. Szűk negyedórára. Ültek a márciusi zimankóban a földön, boldogan húzták be a strigulát a beszerzési listájukon: kismedencei gyulladás megvan, rendőri előállítás megvan, hajcibálás a kopaszokkal megvan, garázdaságért eljárás, ajtórárugásos-előállításos megfélemlítés megvan, összefoglalva: a fullextrás önszopatás megvan, és akkor tessék, hát már megint kik jártak jól? Hát a Bajnaik!

Kocsis ezzel a kijelentésével megsértette Bajnai jó hírnévhez való jogát. Az Együtt-PM közleménye szerint Kocsisnak saját költségén több újságban és tévécsatornán is közzé kell tennie bocsánatkérő nyilatkozatát, 300 ezer forint nem vagyoni kártérítést kell fizetnie, és a teljes perköltség is őt terheli. Bajnai jótékony célra ajánlotta fel a kártérítés összegét.

Így megy ez. No meg ott az a másik vicc, az talán még találóbb is, biztosan ismeri a kedves olvasó, a poénja az, hogy: -De hát hazavittem én alkatrészenként hármat is, csak mire összeszereltem harckocsi lett mindegyikből!!! Ugyanez van itt is: ránézek, civil, boldogan hazaviszem, összerakom és mi lesz belőle? Hát egy Bajnai!

Volt nyáron egy úgynevezett mínuszos hír, ráadásul az is egy vidéki (ugye, milyen zamata van ennek a szónak egy olyan országban, amelyiket hosszában is át lehet biciklizni egyetlen nap alatt, ha nekidurálja magát az ember?) médiumban. Dupla botrány Kerekiben, lemondott a Horthy-szobor mentora, írja a Sonline. Idézek pár sort a riportból:

Én csak építeni akartam, de sokaknak a rombolás a jó, a romkupac tetején érzik jól magukat. Azt fogom tanítani a gyerekeimnek is, hogy semminek se álljanak az élére, mert megbecsülés nem, csak támadás jár érte. A lemondásom napjától minden közösségi segítséget beszüntettem.

És akkor meg is érkeztünk a lényeghez. 

(Ez itt most egy 2013. 02. 21-i írásom újraközlése lesz. Sajnos akiknek szántam, ahol először megjelentettem ott szart se értettek meg belőle, és én egyre kevésbé vagyok arról meggyőződve, hogy ebben a nemértésben nekem komoly saram lenne. Ezért is próbálok meg most egy három posztból álló ívet meghúzni, kettő régi írás lesz, egy új, aztán ha kész, akkor rá lehet az ívre állni, kicsit ugrálni is szabad rajta, és lássuk a teherbírását.)

De ki nácitlanítja a nácitlanítókat?

Él itt közel tízmillió ember egy többé-kevésbé országnak, kevésbé-kevésbé nemzetnek tekinthető kockázatközösségben. Szerintem statisztikailag is szükségszerű, hogy egy ekkora populációban akadjon 500 olyan ember, aki valami hihetetlenül nagy ostobaságra van rákattanva. Változatosan hülyülünk bucira, van, aki egy reggel arra ébred, hogy ő az Apostoli Magyar Királyság Kormányzója, és ebben a mániájában hajlandó vele több tucat ember is osztozni. Többféle ehhez hasonló trip is van, ilyen például az is, amikor furcsa rucikban, érdekes frizurával és katonásdit játszva gyűl össze ötszáz ember egy teljesen hétköznapi közterünkön, és olyasmire ropja, hogy a világ minden bajára az egyedüli gyógyír a nemzeti szocializmus valamiféle kortárs innovációja lenne. Tízmillió embernek kereken a 0,005%-a ez az ötszáz, ráadásul csak évente alig néhányszor szokták ezt a közteres parádét forszérozni.

(Ez itt most egy 2012. 05. 21-i írásom újraközlése lesz. Sajnos akiknek szántam, ahol először megjelentettem ott szart se értettek meg belőle, és én egyre kevésbé vagyok arról meggyőződve, hogy ebben a nemértésben nekem komoly saram lenne. Ezért is próbálok meg most egy három posztból álló ívet meghúzni, kettő régi írás lesz, egy új, aztán ha kész, akkor rá lehet az ívre állni, kicsit ugrálni is szabad rajta, és lássuk a teherbírását.)

Horthy Miklós emlékposzt

"Ms. Garrison: Who was in charge of the feminist movement of the early '60's?
Cartman: A bunch of fat old skanks on their periods.
Ms. Garrison: Right. But who was the fattest, oldest skank on her period?"

"Garrison: Ki vezette a kora 60'-as évekbeli feminista mozgalmat?
Cartman: Egy rakat kövér, öreg, menstruáló ribanc?
Garrison: Igen, de ki volt közöttük a legkövérebb, legöregebb menstruáló ribanc?"

South Park: Lil' Crime Stoppers

Polgártársaink egy jelentős hányadán hirtelen erőt vett a késztetés, hogy mindenféle úton és módon megemlékezzék Horthy Miklósról. Erről kibontakozni látszik egy szokásosnak nevezhető szimbólumharc, amelyikben az egyik fél úgy tesz, mint ha bármit is meg tudna akadályozni, a másik pedig jólesően röhög az előbbi teljesen nyilvánvalóan hiábavaló erőlködésén. Hangzanak el érvek, érvnek látszó kijelentések egyik és másik oldalon is egyaránt, de nem látni nyomát sem annak, hogy bármelyik fél valamiféle megoldásra törekedne. Pedig sokszor elmondott bölcsesség az, hogy ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj annak az élére, és én alkalmaznám is ezt a bölcsességet. A megemlékezéspárti érvek alapján jöjjön hát az én Horthy Miklós emlékposztom.

Emlékezzünk meg Horthyról, aki egy rendezett, a kor elvárásainak is megfelelően igazgatott, erős, gyarapodó, szuverén országot szeretett volna.

Emlékezzünk meg Horthyról, akiről a korabeli nyugati politikusok is úgy gondolták, hogy egy úriember, egy, a nyugatos értékeket fontosnak tartó „gentleman”.

Emlékezzünk meg Horthyról, az otrantói győzőről, a katonáról, a tengerésztisztről, aki ha kapott egy parancsot, egy feladatot azt igyekezett a legjobb tudása szerint végrehajtani.

Emlékezzünk meg Horthyról, aki képes volt a zsidókkal szemben elkövetett szörnyűségeket felismerni, még ha megkésve is, de igyekezett a huszadik század eme szörnyűsége ellen tenni, a kártétel mértékét csillapítani.

Emlékezzünk meg Horthyról, aki képes volt egy elhibázott politika, egy elhibázott igazodás utólagos felismerésére és aki legalább megpróbált ez ellen tenni valamit.

Emlékezzünk meg Horthyról, a puritán reformátusról, aki bár nem tudta a legjobb eszközöket megtalálni hozzá, de célként ott lebegett a szeme előtt az elesettek, a szegények, a nincstelenek támogatása.

Majd miután ezt letudtuk, lépjünk tovább, térjünk vissza a mába.

Nézzük meg, hogy hogyan, milyen eszközökkel tudjuk ma egy rendezett, a kor elvárásainak is megfelelően igazgatott, gyarapodó, a világra minél komolyabb befolyással bíró országgá alakítani Magyarországot.

Keressünk magunk fölé olyan vezetőt, olyan államférfit, akiről a mi korunk nyugati politikusai úgy gondolják, hogy egy úriember, aki számára vitathatatlanul fontosak a nyugatos értékek.

Bírjuk rá napjaink végrehajtóit, hogy az otrantói győzőhöz méltó igyekezettel, legjobb tudássukkal, tisztességgel végezzék a maguk feladatát.

Nézzük meg, hogy mit tehetünk ma annak érdekében, hogy se a zsidókkal, se semmilyen más kisebbséggel, csoporttal, vagy egyénnel szemben semmiféle méltánytalanság, igazságtalanság, szörnyűség ne történhessen meg. Legyünk előrelátóbbak, mint Horthy volt, mi vegyük észre a szörnyűséget már magonc formájában is és gyomláljuk ki azt a lelkünkből, higgyük azt, hogy Horthy is másként döntött volna, ha idejében, már az első lépéseknél felismeri a szörnyűséges tévutat.

Legyen nekünk is lelkierőnk ahhoz, hogy még időben felismerjük az elhibázott politikát, a tévutas igazodást, és tudjunk, bírjunk tenni azért, hogy még a végső katasztrófa előtt, a siker, a helyes útra való visszatérés reményében megtörténjenek a szükséges korrekciók.

Vegyük számba, hogy mit tudunk mi tenni, a mai ismereteink, a ma rendelkezésre álló eszközeinkre támaszkodva a nincstelenek, a szegények és az elesettek érdekében.

Megvolt tehát a megemlékezés, elgondoltuk közösen azt, hogy mi az, ami miatt Horthyra érdemes emlékezni, visszatértünk a mába, kijegyzeteltük a tennivalókat, lássunk hát hozzá. Munkára!

Ma az Index nevű sajtóorgánumot olvastam és abban egy Gyurcsány-nyilatkozatot tapasztaltam:

"Viselkedjünk férfiasan: december 10-éig kérjenek felhatalmazást a demokratikus ellenzéki pártok a testületeiktől, hogy legalább a három nagy párt kezdjen tárgyalást a közös fellépésről"

Megfigyelhető, hogy nevezett nyilatkozó egy pozitívnak gondolt viselkedést szexista módon a férfiassággal azonosít, azt a sztereotípiát erősítve, mely szerint bátran, határozottan, egyenesen csak a férfiak viselkednek, egyúttal ki nem mondva, de sugallva azt is állítja, hogy az ezzel ellentétes minősítésű viselkedések: nőiesek. Magyarországon ez a gyakorlat igen elterjedt, én sem először olvasok ilyent, és ha körülnézünk az interneten azt látjuk, hogy a pozitív tulajdonságok férfiakkal, férfiassággal való azonosítása általánosnak mondható.

Ez a gyakorlat véleményem szerint sérti Magyarország Alaptörvénye XV. cikkének (2) és (3) pontját, mivel a nőket pusztán nemük - egészen pontosan a Gyurcsány-félék által elgondolt feltételezett nemi sztereotípiák - miatt ér erkölcsi hátrány. Ez a gyakorlat tendenciájában nem, csupán súlyosságában tér el attól, mikor cigány származású vagy vallási jelképeket viselő emberekről alkotunk hasonló módon sztereotip jelzős szerkezeteket: "Hagyjuk abba a cigánykodást!" - mondjuk, ha már unjuk az alkudozást, vagy: "Ne zsidózz már!" - szólunk rá valakire, aki nagyon ki szeretne préselni minden fillért egy tranzakcióból.  A gyakorlat mellett nem lehet azzal érvelni, hogy a társadalmi élet egyéb szegmenseiben a nőket a férfiasnak gondolt tulajdonságaik hiánya miatt kompenzáljuk, mivel a gyurcsányi szexista kiszólás olyan társadalmi normákat és sztereotípiákat reprodukál, melyek éppen ezen egyéb előnyök fenntartását teszi lehetetlenné, hiszen ki szeretné a Gyurcsány-féle nőiesség-modellt elfogadni, ha annak része az is, hogy az öregecskedő feleség fiatalabbra cserélhető.

A gyakorlat általános elterjedtsége arra enged következtetni, hogy a kérdés alulszabályozott. Arra kérem ezért biztos urat, vizsgálja meg milyen lépéseket tehetne a törvényhozó a politikusi nyilatkozatokat illetően a nemek közötti egyenlőségért.

Köszönettel,

Éncár Laza

A tragikomikus körülmények között elpusztult SZDSZ oszladozó hullái vissza-visszatérnek közénk (talán) még egy utolsót kísérteni. Öröm nézni, ahogyan formálódik a sereg, a sok ismert belvárosi liberális zombihoz hozzácsapódnak mindenféle egyéb misztikus lények, más kriptákból előbújt élőhalottak, már bizonyított és potenciális futóbolondok, valamint ifjú szerelmesek és ez a formálódó sereg nekilát bőszen menetelni.