Kár lenne veszni hagyni. Vagy nem. Franc se tudja, ezért idehordom, döntse el az olvasó. A történet: Szanyi. Az mszp egyik emblematikusa. Aki időnként még ide, a blog.hu-ra is leereszkedett (-ik?) kommentelni. 2013 januárjában is ezt tette, nem tudom, rémlik-e még a kedves olvasónak egy Hallgatói Hálózat nevű mozgalom, illetve itt most nem is az az érdekes, hanem az, hogy a pártpolitikai elitünk balliberális része kínjában megpróbálta a saját maga fényezésére használni a mozgalmat, leheletfinoman fogalmazva: begyűrni őket a saját ótvaros segge alá. Ez ellen a mozgalom egyes tagjai erősen tiltakoztak, persze akadtak olyanok is, akik a tiltakozás ellen tiltakoztak és futottak is tolni valamelyik SZDSZ-roncsdarab szekerét. Hátha úgy tényleg gyorsabban elmennek a picsába.

Immáron "hivatalosan" is abbahagyom itt. Hogy miért, hagyjuk, a lényeg, hogy ha és amennyiben demhed még bennem írhatnék (ezt a demhedést pillanatnyilag sem megerősíteni sem cáfolni nem tudom), akkor azt a Facebook-on, a saját nevem alatt foganatosítom. Ha valaki nagyon el szeretné olvasni (majd, esetleg, ha lesz mit...), az ha keres, megtalál.

Viszlát, és kösz a halakat!

Cenzúra!!!, kiált a sok költő, és káeurópázik egy kicsit. Cenzúra esete forog fenn itten, az EU keleti végvárán. Vagy itten,  a putyini unió előretolt őrhelyen. Szóval itten, de hogy ez most melyik is, az majd csak április hatodikán fog eldőlni. No, akkor lássuk, hogy mi is a valódi kínálat.

Ha cenzúra van, akkor azt bizony a Red Bull csinálja:

"Az esemény főszponzora, a Red Bull már 2012-ben megtiltotta, hogy a rendezvényen politizáljanak az előadók."

A Red Bull egy osztrák, azazhogy európai, pláne hogy uniós cég. És még csak nem is egy kis fostos hütte-bété. 

Namost: ha egy ízig-vérig európai cég ezt csinálhatja velünk a végváron, tehát cenzúrázhat, akkor mitől is jobb nekünk ez így, ebben a formában, mint ha nem végvár, hanem előretolt helyőrség lennénk? Nem lehetne, hogy mi itten csak úgy szimplán legyünk, úgyismint: Magyarország?

Nehéz manapság követni a közbeszéd kacskaringóit, pláne nehéz úgy véleményt mondani róla, hogy az embernek ne menjen el a kedve saját magától is, szóval hagyjuk most, hogy jó-e nekünk Putyin atommáglyája, vagy jobb lenne, ha ugyanezt a - teszem fel - franciáktól vennénk inkább, hiszen az érvek két mondat után úgyis oda kanyarodnának, hogy Putyintól jobb venni, mert ő engedné, hogy kedvünkre püföljük a buzikat, míg a dekadens nyugat pont hogy kötelezővé tenné a homoszexualitást. Szóval nehéz követni, de talán nem is érdemes, mert úgy néz ki, hogy fait accompli, a házasság el van hálva, az építkezés megkezdődik. Igen ám, de ez egy hosszú folyamat, így adódhatnak még némi szabad mozgásterecskék. Mondjuk megépülnek a szükséges épületek, és nem atommáglyát rakunk bele, hanem vidámparkot:

Olvasom, hogy a bíróság első fokon összevonta a szemöldökét a zuglói önkormányzatra azért, mert 2011 őszén az ripsz-ropsz ledózerolta a hajléktalanok kunyhóit. Kilenc ember hét éve élt ott, életvitelszerűen. A kunyhókat a MÁV területén húzták fel, nyilván bármiféle engedély nélkül. Szabályfétisisztáknak már ennyi is elég ahhoz, hogy lelkesen támogassák a kényszerbontást, tetszettek volna kedves hómleszék szépen szabályosan bérleti szerződést kötni a MÁV-val, kunyhóépítési engedélyért folyamodni az illetékes szervekhez, beszerezni a szükséges papírokat, hiszen az ilyesmi simán elvárható olyan emberektől, akiket a kunyhólétbe sodorta a sorsuk, önhibájukból vagy azon kívül, ez most mindegy is. A lényeg, hogy kunyhóban ne akarjanak lakni, mert az csúnya, rendetlen ésatöbbi. Ha kunyhó, akkor dózer. Más megoldás nem létezik, mert nem is létezhet, fogalmilag sem, tehát ha másodfokon is fenntartja a bíróság az ítéletet és a félmilliós bírságot, akkor az önkormányzat a köz pénzéből kifizeti azt, és legközelebb újból küldi a dózert, és ha az is törvénytelennek fog bizonyulni, akkor a vesztett per után majd megint fizet, végső soron van az adófizetőknek pénze, aztán majd lehet reménykedni, hogy a hajléktalanok unják meg előbb a kunyhóépítést. A kunyhó az rossz, ezt tessék megérteni.

Na jó, nem csirke, hanem tyúk, de ha a pihent ötleteknek is lenne olimpiája akkor ez minimum dobogós lenne. Kedves olvasó, tudta-e, hogy mi hiányzik önnek ott, Békásmegyeren, a kilencedik emeleti panellakásából? Megmondom: néhány, darabra egészen pontosan három tojótyúk a konyhájából. Ton Matton hiperkreatív urbánus tyúkkredence, az kell önnek! 

Johannesburgban akadt egy garnitúra fölöslegessé vált gabonasiló és zátonyra futhatott valami nagyobbacska szállítóhajó is, mert került még pártucat konténer is, és ha már így összejöttek ezek a nem éppen összetartozó dolgok csináltak gyorsan belőlük egy diákszállást. A silók tetejére felpakolták a konténereket, persze majd festik-mázolják is, de nekem talán így, a maga "természetességében" még jobban is tetszik:

"Kapok pofont érte mindkét oldalról - ezért aztán egyensúlyban maradok."
Gáspárik Attila

Ma Magyarországon középen lenni kétféleképpen lehet. Egyik módja a reflektálatlan létezés, tehát úgy élni, hogy a "hallottál-e a 4k nevű pártról" kérdésre egyértelmű "nem!" választ adunk, arra pedig, hogy "mit tudsz Kuncze Gáborról?" sűrű vállvonogatást, valami celeb, vagy politikus, vagy újságíró, passz, mintha már hallottam volna a nevét, de fogalmam sincs, hogy ki ő. Teljes ignorancia a közélet iránt, az állam ellenségként van felfogva, amit obskúrus hatalmasságok irányítanak, a kisembernek abba beleszólása nincs, hogy hogyan, ezért ravasznak kell lenni, ahol csak lehet ki kell játszani az államot, ahol pedig nem, ott szidni generálisan "ezeket".

A másik az, amikor a közügyek iránt érdeklődő embert a jobbról és a balról ráhulló pofonok tartják középen mintegy egyensúlyban. Kellemes életérzés, képzelje el a kedves olvasó azt, hogy két hétig megy a hasa majd két hétig szorulása van, és a hónap végén boldogan nyugtázza, hogy átlagban azért egészen jól volt.

Marius Popa a múlt héten, csütörtökön Sepsiszentgyörgyön járt. Hogy ki ő, a történet szempontjából lényegtelen, amúgy egy zenész, de ismétlem, ez teljesen lényegtelen. A lényeges az, hogy Sepsiszentgyörgyön járt, és egy ottani benzinkútnál megtankolt. Kis, hétköznapi történet, bárkivel megesik. Valamivel később Marius Popát felhívta a cége könyvelője, hogy kereste őt egy férfi, aki nem túl jól beszélt románul, de valami olyasmit mondott, hogy megtalálta a tankoláskor kapott 200 lejes blokkot és szeretné visszaadni a jogos tulajdonosának. És akkor most mi legyen.

Lengetjük a lobogót, óriásplakátra írjuk, tüntetni megyünk érte, álmunkból felverve is skandáljuk, hogy tudásalapú társadalom, oktatás, képzés, kutatás, életünket és vérünket érte, valamint vesszen, aki mindezt el akarja venni tőlünk. Remek. Csak az a baj, hogy amikor valami konkrétum lenne, amikor az előbbiek valahogyan manifesztálódnak arra már a kutya sem kíváncsi. Még nagyobb baj, hogy ezt maguk a konkrét cselekvők is teljesen rendjén valónak gondolják, ezért nem is törik úgy komolyabban magukat, hogy legalább pár kutyát kíváncsivá tegyenek.