Lassan tényleg már csak az nem érti, aki nem akarja. Kacarászunk itt mi ketten, Orbán és én a Véleményvezéren, akivel nem az a baj, hogy kiszámíthatatlannak mondja a rendszert, hanem az, hogy azt sugallja, mintha ez valami hibája lenne nekije, tehetségtelenségből fakadó bug, holott ez valójában fícsör. A modell roppant egyszerű: egyrészt a költségvetési pénzekből élő intézményeknél vissza kell vágni a normatív keretet a még éppen elégséges összeg 80%-ára, és nyilvánvalóvá tenni, hogy van még pénz, de ahhoz már nem normatív alapon lehet hozzájutni, hanem kézcsókért. 

Olvasom, hogy kicsiny hazánkban a dolgok egyre inkább a helyükre kerülnek. Ül a balliberális elit színe-java egy Mozsár nevű (ómen?) kávéházban, mind az ötvenöt, és csinálják azt, amitől gajra ment vélhetőleg hosszú időre a baloldal: magyarázzák egymásnak a világot. Én meg közben arra gondolok, hogy kicsit sok ez az ötvenöt, majd rögtön utána arra is, hogy kevés. Azért ez az esemény tényleg kaphatna egy kicsivel több figyelmet is, hiszen olyan ez, mint egy közlekedésbiztonsági oktatófilm: így szálltak be a fiatalok részegen az autóba, így nem kötötték be az övet, így vonta el a hangos zene a figyelmüket, így jött a kanyar, így tekeredtek fel a fára, borzongj, nép, és te lehetőleg ne ismételd meg ugyanezen hibákat.

Szóval ezt látni lett volna érdemes millióknak, okulásul. A szeánsz címe lehetne mondjuk ez: Így basztuk el mi, az értelmiségi elit balliberális része kart karba (nyelvet seggbe) öltve a politikai elit balliberális részével a baloldalt.

Ízlelgessük: Emberi Erőforrások Minisztériuma. Az ember, mint erőforrás. Bekötjük a jászol elé, gondoskodunk róla, hogy mindig legyen előtte széna, az önitatóból folyjék a friss víz, naponta kétszer fejjük, majd ha már letejelt mehet a vágóhídra, lesz belőle emberpárizsi. Persze arról se feledkezzünk meg, hogy az embert szaporítani is fontos, a nőstény egyedeket életciklusuk során három-ötször elvisszük búgatni (ma még elvisszük, de már dolgozunk a mesterséges megtermékenyítés projekten, hiszen rájöttünk, hogy pazarlóan gazdálkodunk ezzel az erőforrással, ha ilyen hülyeségek miatt elvonjuk akár csak fél napra is a tejtermeléstől), figyelemmel arra, hogy a 2,1-es reprodukciós mutató kijöjjön. Az ember, mint erőforrás szorgalmasan kérődzve termeli a nemzet számára a profitot, a hét hat napján, azért csak hat, mert a hetediken az ember elhajtatik a templomba, meghallgatni Balogh tiszteletest amint éppen Mammonról és a haszonelvű világ erkölcsi alávalóságáról prédikál, de az esti fejést az ember még a hetedik napon sem úszhatja meg, ez van, egy erőforrással nem szabad pazarolni, hiszen az a protestáns etika szerint Isten ellen való vétség lenne.

Eszembe jutott egy eseményecske, amelyikről úgy gondolom, hogy egészen jól és közérthetően megvilágítja azt, hogy mi is az érdemi különbség a civil politizálás és a pártpolitizálás logikája között. Nem annyira friss az esemény, de könnyedén felidézhető: április 20-án volt egy aprócska megmozdulásocska, történetesen a marihuána legalizálásáért, amire a wannabe politikus Juhász Péter is elment, gondolom figyelmetlenségből, vihették a régi reflexek, majd csak beletanul, nem ez a lényeg, hanem az, hogy utána a viszonylag friss, ropogós pártja, az Együtt 2014 páros lábbal igyekezett elhatárolódni tőle, valamint combos nagy százasszögekkel leszögezni, hogy fúj, ők aztán semmit nem legalizálnának, és még az is hazudik, aki ilyesmit sejtet.

No, helyben is lennénk. Juhász Péter a kikeresztelkedőfélben lévő civil, aki itt, ebben a történetben még éppen egy kicsit civilként viselkedett, míg az E14 a párt, és most lássuk, hogy a marihuána legalizálását illetően milyen sajátos logika szerint mozoghat az egyik, valamint a másik.

Nincs is annál szebb, mint amikor a sötétség magyarázza az alagútból, hogy milyennek kéne lennie a világosságnak. Egyszerű ország a miénk, mégis kevesen értik, pedig. Vegyünk egy példát, egyszerű országban egy egyszerű példát:
-Kedves blogger, el tudná nekünk mondani néhány szóban, hogy miért kívánja pörsenésnek az ördög seggére az MSZP-t?
-Néhány szó??? Egy is elég!
-No, hát akkor egy szóban!
-Parancsoljon: Szanyi!

Bréking! A honi izéüldöző (Izsák után, a szakmányban űzött pénzbehajtó traffipaxolások után, Pintér közben azt gondolom, hogy kiszaladnának a világból az ujjaim, ha azt gépelném ide velük, hogy: bűnüldöző) szervek március hetedike (ez év, ami azért mégiscsak egy pozitívum) óta fel bírták ismerni, hogy a Fidesz-székház előtt, szemmel láthatóan tudatmódosult állapotban előadott performanszával a savazós polgártársunk azért valamit csak-csak átlépett, a jó ízlés határait mindenképpen, a józan észét pláne, de ha szigorúan vesszük, akkor talán a jogon is sértett egy egészen elenyészőt. Szóval ünneplés, fanfárok, a honi izészolgáltatás (zárójel ugyanaz, mint fent, csak itt most az "igazság" az izé) két kibaszott hónap után eljutott arra a felismerése, amire bármelyik közepesen intelligens emlős már ott helyben is eljutott, jelesül, hogy ráncigálni, a fejét, az arcát piszkálni, a tiltakozó tábláját letépni, az anyukáját egy ősi mesterséggel összefüggésbe hozni, savval pofánöntéssel fenyegetni nem komilfó. 

Tehát itt az ország előtt a végtelen misztérium, az ikerprímsejtésnél is izgalmasabb titok: hú dö fákk íz Papa Acid?

Az ég világán semmi kedvem sincs írni, mert amiről szeretnék arról nem szeretnék, mert semmi értelmét nem látom, amiről pedig nagyon nem szeretnék, arról a változatosság kedvéért azért nem írok, mert semmi értelmét nem látom. Ilyen nemírós időkben is sajnos jönnek olyan ingerek, amelyek azért túl erősek ahhoz, hogy csak úgy, magamban feldolgozzam, pláne ilyen zivataros időkben közepesen súlyos pincebeázás után, szóval egy kis felmosás-szárígatás utáni afterparty:

Ez ugyanígy volt a szocialista kormányzás alatt, és ugyanígy van most is. 2002-ben a szocialista kormány felmondta egy érvényes szerződésünket, és Gyurcsány Ferenc, még miniszterelnöki tanácsadóként azt mondta, hogy ne haragudjatok, mi az ilyen politikailag érzékeny kutatásokat a saját barátainkkal akarjuk csinálni.

Nyilatkozta ezt a Tárki alapító-elnöke, és én felmosóvödörrel a kezemben hirtelen két alternatívát látok, amelyekkel valahogyan mégiscsak ki lehetne jönni ebből a dologból jól, vagy ha nem is jól, legalább nem iszonyatosan rosszul:

1. Gyurcsány és a szocialista párt ezért a kijelentéséért szarrá pereli Kolosi Tamást, és nem azért, mert az ügyvédek arra valóak, hogy az ilyesmit elsikálják, oszt jónapot, hanem azért, mert Kolosi hazudott. Aljas módon hazudott, ilyen nincs, ilyen, hogy a szocik is mutyiznak és a haveroknak adnak megrendeléseket nincs, nem volt és nem van, rágalom, bűnhődjön.

2. Gyurcsány és a szocialista párt elmennek ám a picsába, önként, dobszó mellett, a dalolás már csak ráadás lenne, nem elvárás. 

Na, ennyi volt, vissza a vödör mellé.

2002, legyen béke már! Itt az ideje, hogy elkezdődjenek a sebek begyógyulni. Hogy galambok üljenek verebekhez, Szanyik Szíjjártókhoz, Orbánok Gyurcsányokhoz, miközben elégikusan köröz felettük egy hófehér Selmeczi. Picture:

2013: Orbán és Gyurcsány a zsidóknál:

“Na, azért Orbán szövegét nem hallgatom meg. Kijöttem a Zsidó Világkongresszus vacsorájáról. Mert ugye ő nem antiszemita…. – állítja. De használja az antiszemitákat és az antiszemitizmust, mondom én, hogy építse hatalmát. Így aztán nem jobb náluk. Az ilyeneket meg nem hallgatom meg magyarázkodni egy zsidóközösség előtt. Mert tudom, hogy hazudik…”

Szanyi az interneten:

"Minden tüntetést engedélyezni kell, majd a rasszistákét péppé verni!"

2002-től volt nyolc évük erre a seb-begyógyításra. Arra, hogy megmutassák, nemcsak küzdeni, de együtt dolgozni, együtt örülni is tudnak. Elkúrták, de úgy, hogy azt tanítani kéne. És most mit látunk? Hogy egyetlen kibaszott bocsika, a legcsekélyebb felköpés és aláállás nélkül jönnének vissza, mint eldugult lefolyójú vécéből a szar. Néhány ember pedig még mindig bízik bennük, készséggel becsapja saját magát azzal, hogy a szar szétporciózva és újból összekeverve akár még nutella is lehet. Csókoltatom a gusztusukat. Nem Orbán, nem a fidesz, nem a jobbik, nem a tengermély antiszemitizmus a legnagyobb baja ennek az országnak, hanem az, hogy a visszaömlött szar miatt senkinek sincs kedve még csak próbálkozni se nagyon azzal, hogy a nemjobboldali oldalon valami tényleg reménykeltőt, netalántán akár szerethetőt is összerakjon, már ugye ha egyáltalán lenne miből. Sajnos amíg ugyanez a szar szivárog mindenhonnan vissza békét közösen teremteni kurvaisten, hogy nem fogunk tudni. A szennyet kislagolni nem kell félnetek jó lesz...

Legyen béke már!   

Legyen vége már!

Szövetségesünk, Orbán Viktor Úr Őexcellenciájának csapatai pedig délről, keletről, északról, de leginkább nyugatról megindultak a felszabadításunkra. Éljen és virágozzék. Jövőre már ünneplünk, hazánk antiszemitizmus alóli felszabadításának ünnepe lészen ezen túl a május negyedike, megannyi kis liberális fogja lelkesen koszorúzni a nagy felszabadító akármijét, húszméteres Pintér-szobor az M1-M7 közös bevezető szakaszán, plusz valami a Ferih... basszam, szóval a Liszt Ferenc airportra is, mert azért illő gondolni azon hazai anti-antiizékre is, akiknek ugyan térkép e táj, de azért időnként rövid látogatásra a maguk fizikai valójában is leereszkednek közénk. Mondjuk egy Selmeczi-mellszobor, valahol bent, hogy a chek-in és a várakozás között el lehessen rebegni előtte egy hálaadó akármit, ez a minimum, amennyit megérdemel a hazánkat az antiszemitizmus alól végérvényesen felszabadító dicső erő.

Nem egyszerű ez az élet, de hát mikor volt az. Pláne nem egyszerű Nemigazországban, de nem úgy, ahogyan a Másik Nagy Demokrata mondta, itt nem az a baj, hogy nem igaz állításokkal választást lehet nyerni, hanem az, hogy mára már egy állítás igazságtartalma minden, de minden relevanciáját elvesztette, hiszen egészen egyszerűen nincsenek eszközeink arra, hogy ilyen dilemmákat (igaz-e, vagy hamis) eldöntsünk. Nincs meg hozzá a köznyelv, nincs fórum, ahol állítás feszülhetne állításnak és nincsen az egészre úgy komolyabban igény sem, ami helyette van az az, hogy makogó idióták magyarázzák a vakoknak, hogy milyen szép is a hajnal, és a vakok ezt készséggel el is hiszik, már ugye azt, amit a saját idiótájuk magyaráz, a jó idióta (igényesebb vakok szerint: a másik idiótájánál azért még mindig jobb idióta), akinek a magyarázása ugyan nem segít jobban megérteni a hajnalt, de legalább hitet ad. Hitet ahhoz, hogy a másikat őszintébben, tisztább szívvel gyűlölhessük, mire fel az igazság elkurjantja magát: hinaus mit uns!, és Battonyánál vert seregként kihátrál az országból.

Szabad-e egy igaz országban nemszeretni a zsidókat? Szabad-e utálni, haragudni, horribile dictu, gyűlölni zsidót, zsidókat, sztereotípiákat, melyek zsidószerűek? Szabad-e rossz véleménnyel lenni Izraelről? Szabad-e egy igaz országban szabadnak lenni? Szabad-e Nemigazországban szabadnak lenni? Szabad-e...? A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el az Alaptörvényt, vagy kérdezze meg orbánviktorát, fideszét.

"Önök szerint így néz-e ki egy agresszívnak mondott családapa vagy ismét csak a balliberális média hazugságaival állunk szemben?"
forrás: Az igazi Balogh József

Önök szerint így néz-e ki egy véreskezű diktátornak mondott férfi, vagy ismét csak a tülökorrú média hazugságaival állunk szemben?
forrás: http://standingnexttohitler.tumblr.com