„Jót akarnak az országnak.” Pedig a jót az országnak kell akarnia.
Esterházy Péter

"A szakdolgozatomat legjobb tudásom szerint megírtam és a feladatomat elvégeztem. A pályázatra az egyetem küldte be a dolgozatomat, ezért én ebbe a helyzetbe úgy kerültem, mint Pilátus a credóba. A szakdolgozatomat nyilvánossá tettem, az egyetem könyvtárának weboldaláról letölthető."

Hogy is volt ez? Azért mintha Pilátus nem teljesen véletlenül került volna bele a krédóba, kérdezném óvatosan, hiszen hol értek én az ilyen bibliai dolgokhoz? Mintha ez a római helytartó mégiscsak tett volna valamit, konkrétan halálra ítélt egy mosdatlan agitátort, és csak utólag derült ki, hogy rossz zsidóval baszakodott, ami miatt aztán lett ez a krédóba kerülés.

Orbán Ráchel nem pont ugyanígy került bele a krédóba, mert ő saját jogán tényleg nem csinált semmi pilátusit, de a kedves papa azért már tett egy-két olyan dolgot, amelyeket nem megtenni lett volna szabad akarata. De ő megtette, és legalább olyan ravasznak gondolja magát mint Pilátus, hiszen a szóban forgó római helytartó is lényegében véve rálőcsölte a népre a saját nem túl átgondolt és nem túl politikusi döntését. Jézus vagy Barabás, ti döntsetek, én mosom kezeimet. Olyan nincs, hogy nem lehetett volna másként dönteni, mint ahogyan olyan sincs, hogy Orbán előtt ne lett volna más pálya, csak ez, amelyik oda vezetett, ahol most állunk, hogy a saját elsőszülöttének is hányásközeli állapotban kell magyaráznia, hogy ő valójában itt sincs, neki mindehhez semmi köze, hagyják őt békében, ne sértegessék szervilis idióták mindenféle díjakkal. Olyan sincs, hogy erre a nép kényszerítette Orbánt, vagy hogy ő csak a nép javáért tette mindezt úgy, ahogyan.  

Persze az is áll, hogy Orbán Ráchel nem felelős az apja cselekedeteiért, illetve a fene tudja, volt ott szó valami sokadíziglenről is, de ismétlem, én ehhez nem értek, így agnosztikus ateistaként Ráchelt én bizony felmenteném, de azt azért a figyelmébe ajánlanám, hogy vigyázzon ezzel a Pilátus-dologgal, mert annyira azért nem véletlen az a véletlen. Ellenpróba: vajon ha a kedves papa mezei válópörös ügyvéd lenne Székesfehérváron akkor is Orbán Ráchel dolgozatát találta volna a legkiválóbbnak az állami zéerté? Naugye.

Kedves Ráchel, itt én két lehetőséget látok. Vagy abba kell hagyni ezt a maszatolást, semmi magyarázkodás, nekem ez jár, és kuss, elvégre te mégiscsak egy többé-kevésbé király lánya vagy, illetve lenne még alternatíva, el kéne beszélgetni a kedves papával, és megkérdezni tőle: öreg, tisztában vagy te egyáltalán azzal, hogy mit tettél ezzel a szerencsétlen országgal? Én körülbelül egyidős vagyok a kedves papával, mi talán már megengedhetjük magunknak azt, hogy elbasztuk, mossuk kezeinket, de Ráchelék előtt még ott a jövő, és talán nekik nem teljesen mindegy, hogy milyen országban akarják azt leélni. Tessék csak szépen odaállni a papa elé, és szóvá tenni, hogy apám, én nem ilyen lovat akartam! Vagy ha mégis, akkor hagyni Pilátust a picsába és toppantani a lábacskával: nekem ez jár, kuss legyen! Vagy-vagy.

Most talán kapni fog ez az egész trafikolás egy enyhe vajszínű árnyalatot Hadházy Ákos enyhe fintorgása után, de ez talán már nem is annyira érdekes, ami megfogott az a nyilatkozó öndefiníciójából kibontakozó hazai konzervativizmus-kép:

Meggyőződéses konzervatív és jobboldali ember vagyok, már csak a családi hagyomány miatt is: vitézi címem van a dédnagyapám után, kántor vagyok, a nagyapám református lelkész volt.

Gyönyörű. A hazai liberálist és baloldalit cseszegettem már éppen eleget - hiába no, a madár is hangosabban pöröl ott, ahol a saját fészkelőhelyét elképzelni véli, mint mondjuk ott, ahol nem annyira -, illetve nem is annyira a liberálist és a baloldalit, hanem ezek idézőjeleseit, na, nekik pandanjuk ez a szekszárdi lódoktor. És a többi, nagyon hasonlóan gondolkodó hazai konzervatív is, mert nagyon nem egyedi ez az értékfelmutatás a hazai úgynevezett jobboldalon.

Tehát nálunk konzervatív az, aki fel bír mutatni egy nagypapit vitézi címmel. Ősöreg hagyomány, 1920-ban alapította egy tengerész, aki - tenger akkor már nem lévén - nem halászbárkát, vagy pár hold óceánt adott azoknak, akiknek a nemzetért való tevés miatt adni rendeltetett, hanem trafik, öööö, izé, hanem földet. Tehát a magyar konzervatív a megkésett feudalizmust (Vicc, régi: -De bátyám, hát hogy veszi ez már ki magát, hogy én magát most, 87 éves korában fogom elítélni autólopásért??? -Bíró úr, de hát mi a fenét tehetek én arról, hogy amikor fiatal voltam még nem voltak autók???) konzerválná, azt, amikor egy kegyúr vagyonnal, lehetőleg ingatlan vagyonnal, de haladunk a korral, ma már lehet trafik, gyár, esetleg plasztikai sebészet is, szóval valami jó kis zsíros akármivel jutalmazza azt, aki hűséges volt a nemzetéhez. Az, hogy ezt a hűségesnek levést ki és hogyan abszolválta a kegyúr dönti el, és egy igazi konzervatív a széles műveltségére alapozva pillanatok alatt kilogikázza, hogy akkor valójában kihez is kell hűnek lenni.

Tehát nálunk a konzervatív az, aki felmutat egy vitézi címmel oldalba jutalmazott nagypapit és egy olyant is, aki református lelkész volt. Vagy... öööö, igen, lehet, hogy egy katolikus pap nagypapi mégsem annyira kóser, más jelentősebb "magyar" vallás pedig nem nagyon maradt, tehát nincs vagy, református, pont. Esetleg valami világi isten szolgája, mindegy, ne szarakodjunk a részletekkel, tehát a lényeg, hogy a mi konzervatívunk genetikailag is közelebb áll az Istenhez, mint.

Tehát nálunk a konzervatív az, aki a fenti hagyományokat magában összegyúrta, és mivel úgy találta, hogy nem tapad eléggé szükségét érezte valamiféle habarcsnak, melyet mintegy a honi konzervativizmushoz kortárs hozzáadott értékként saját maga állít elő, tehát kántor lett, ezzel képezve időket áthidalóan összekötő ívet a vitézi és a református lelkészi tartópillérek között. 

Vitéz nagypapi, református lelkész nagypapi (átfedés? ki tudja...)*, kántorság. Ez a honi konzervativizmus fundámentoma, erre építgették maguknak sokan a jobboldalinak gondolt értéktéglákból a maguk kis felépítményét. És majd most az úgynevezett liberális és bal, amelyik ugyanúgy oldal nálunk, mint az úgynevezett konzervatív eszelős örömtáncot fog lejteni arra, hogy lám, lám, Szekszárdon összeomlott a gaz jobboldal ostoba fundamentumára épített ingatag tákolmány. Ahelyett, hogy végre a saját portájuk előtt is söpörnének egy kicsit, de hát ha erre lenne valódi esély, akkor talán nem is lennének nekünk oldalaink. De vannak.

off
Az még külön érdekes lesz, hogy pár órán belül mik fognak kiderülni erről a talpig konzervatív jóemberről. Ha Kövér házelnök belőlem is tudott kommunista vezetőt csinálni, pedig én aztán olyan túl sok kárt nem okoztam neki mit fog művelni ezzel a Hadházyval, aki azért csak-csak belesercintett egy íveset a leveskéjükbe...

*Átolvasás után vettem csak észre, hogy nem lehet átfedés, az egyik nagy, a másik dédnagy.

Mint a kilószámra tolt kokótól felpörgött bróker, két hete még fagy és zimankó, most meg már aszályközeli hőség. A tavasz idén április 21-én volt, délelőtt tíztől délután háromig. Esőnap nincs, ha minden kötél szakad a rendezvényt az Orbán Ráchel Nemzeti Rendezvénycsarnokban tartjuk meg. Érdekes időket élünk, foghatott rajtunk a kínai átok. Hallgatva az idők szavára én is koncentráltan fogyasztottam az eheti híradagomat, meg is feküdte egy egészen kicsit a gyomromat, ezért ha nem veszik gusztustalanságnak kérődznék egy keveset, hátha egy második emésztés segítene a feldolgozásban.

Két esemény. Két menet. Két "eseményt megzavaró esemény". Két reagálás az eseményt megzavaró eseményre. Különbség köztük? Érdemben semmi.

Első esemény: Békemenet, 2012. októberében. Teljesen legitim célokért vonult sokezer ember, lehet velük egyetérteni, vagy nem, a lényeg, hogy a vonulásuk minden további nélkül tolerálható.

Az első eseményt megzavaró esemény: néhány fiatal, akik magukat a Hallgatói Hálózat nevű, teljesen informális szervezet aktivistáiként azonosították néhány molinót akasztottak ki, a vonulás útvonaláról jól látható helyre. A molinók teljesen legitim üzeneteket tartalmaztak, és az is hihető, hogy azok az üzenetek kifejezetten provokálták a vonulókat. Kép:

Második esemény: Az Élet Menete, 2013. áprilisában. Teljesen legitim célokért vonult sokezer ember, lehet velük egyetérteni, vagy nem, a lényeg, hogy a vonulásuk minden további nélkül tolerálható. 

A második eseményt megzavaró esemény: Egy kopasz férfi egy molinót akasztott ki, a vonulás útvonaláról jól látható helyre. A molinó teljesen legitim üzenetet tartalmazott ("Simon Peresz izraeli elnöknek: foglalod a kurvanyádat, de nem ám a mi hazánkat!"), és az is hihető, hogy ez az üzenet kifejezetten provokálta a vonulókat. Kép:

Eddig tehát semmi érdemi, lényegi különbség nincs a két esemény, illetve a két eseményt megzavaró esemény között. Lássuk a folytatást. 

Ahogyan az várható volt, minkét vonuló tömeg üzembiztosan provokálódott, mindketten fillére azonosan reagáltak, jó alaposan megcímkézték a provokátorokat, az egyik helyen antimagyarnak, lefizetett provokátoroknak, a másik helyen nácinak. A hatóság is mindkét helyen a vonulók elvárásai szerint járt el: igazoltatott, majd eltávolított. 

Békemenet, Életmenet, mi a különbség? Semmi. Jobbágyok, akik csak annyit szeretnének, hogy az ő földesuruk verje meg azt, akire ők rámutatnak. Szabadság? Ilyen népnek? Ehh... Savat egymás pofájába, oszt jónapot. Igen, Gyurcsány is ott volt.

Gusztus, meg jórészt élettapasztalat dolga, ezért kérném a nemmegkövezésemet, de nekem nagyon nem jöttek be a komplex szerszámok. Talán azért, mert használni is szerettem volna őket? Nem tudom, a lényeg, hogy a "multifunkciós" jelző még intenzívebb pénztárcaelrejtésre ösztönöz, mint a napokban megénekelt "összefogás". Hangsúlyozom, hogy ez nem ideológiai alapon lett nekem, hanem tapasztalati úton. Ma is rohad pár ilyen multifunkciós cucc a lomtáramban, olyan komplex eszközök, amelyek vágásra, csavarozásra, reszelésre, kalapálásra egyaránt alkalmatlanok.

No, szóval az én szeretetemben sajnos nem nagyon tudott megmaradni a svájci bicska, a zsebben hordható ilyen jellegű alkalmatosságom egy darab penge, semmi kanyarfúró, semmi kalibrálható öntökönszúró, és igen, inkább cepeltem magammal a csavarhúzót, a papagájfogót, a vasfűrészt, tény, hogy macerásabb, de legalább működött a dolog. Ezzel szemben a társadalom úgy látszik nem szopott még eleget az ilyen univerzálisan multifunkci dolgokkal, mert még mindig az az erős meggyőződése, hogy bármilyen bajára ugyanazt az összetett csudaszerszámot kell használni, igen, az államot.

Legyen szó csirkevágóhídról vagy szerelemről, a megoldás: az állam.

Ha azt hallom Magyarországon, hogy össze kéne már fogni szinte pavlovi reflexszel tapogatom meg a pénztárcámat: huhh, még megvan. Tudom, cinikus, és nyilván, az összefogás mint olyan fogalmilag nem rossz, sőt, de nézzék el ezt nekem, nem tehetek róla, így szocializálódtam, nekem jó eséllyel már életem végéig ez a "fogjunk össze"-dolog első hallásra azt fogja jelenteni, hogy itten valaki már megint az én kaszámmal akarja verni a csalánt. 

Mint ahogyan Pacsán is a mi bökőnkkel kezdték el nyiszálni azoknak a gusztustalan dög pulykáknak a gigáját az összefogók. Másfél milliárdos volt a beruházás, de az összefogók óvatos duhajok voltak, hiszen első utánaolvasásra is minimum 625 milliót a köz pénzéből dobtak fel a kártyaasztalra, plusz Zalaegerszeg városa is virított állítólag egy pimf kis százmilliócskát, és ha még értenék is az ilyesmihez nagy valószínűséggel ki tudnám deríteni, hogy ennek a másfél milliárdos duhajkodásnak a zöme valójában közpénz. Ami sajnos nem terem meg a zalai dombok között, hanem mi, állampolgárok dobjuk össze, és bízunk abban, hogy a választott vezetőink azzal jól sáfárkodnak.

A folyamatok az érdekesek.

Németh György szociológustól idéz egy félmondatot a szinte teljes hazai, félmondatközvetítésekre szakosodott iparág. Illetve még azt se nagyon tudni, hogy fél-e, az egyik díler azt a pakkot hozza, amelyik szerint: "A rózsadombi liberális bomlástermék, nem része a nyugati kultúrának", míg a másik ugyanezt egy kicsit már másként idézőjelezi, "Én úgy tekintek a rózsadombi liberálisra, mint egyfajta bomlástermékre", de ha megpróbálja az átlagolvasó kideríteni, hogy valójában mi is hangzott el ott áll, ahol a part szakad, azaz: elé köpik a szájmelegre megcsócsált falatot, nesze, te fogatlan dög, zabáld! Nincs előző mondat, nincs következő mondat, nincs szövegkörnyezet, valójában mondat sincs, csak a felmutatása a  17/B* jelű, "Így elégítsd ki a kultúrharcosodat!" táblának: mondott valamit, mi tudjuk, hogy csúnya volt, te, k(ibaszott)edves olvasó ezt elhiszed, és fejben már hozod is az elvárt viselkedést: határolódjon el!

1. Két rendőr hétfőn halálra vert egy gyanúsítottat Izsákon.

forrás: origo.hu

2. Egy normális országban, egy tisztességesen működő kormány a rendet és a biztonságot garantálja az ott élő állampolgárok számára.

forrás: Simicskó István, fidesz.hu

 Köszönöm a figyelmet, csak ennyit szerettem volna mondani.

Szeretve tisztelt Őfőméltóságú Orbán Viktor Miniszterelnök Urunk!

Örökké tartó hálánkat és nagyrabecsülésünket fejezzük ki Nagyjóurunknak amiért volt kegyes és megparancsolta, hogy széles e Belvárosban az Úr 2013^dik esztendejében, Szent György hó 21^dikén, tíz és tizenkét óra között a nácizmus szüneteltessék.

Alázatos tisztelettel és illedelmes kézcsókkal :
 a Belvárosi Szabadelvűek

Kistelepülés 2500 lakossal és egynél több bejárattal vezetőt keres hosszútávú kapcsolatra, pártpolitikusok kíméljenek! Jászszentlászlón egy Nagy András nevű független bucira verte a fideszt, a fidesz élettársát és Horváth „húdöfakkíz” Csárlit, aki gondolom arra a kérdésre, hogy mit keresett ő Jászszentlászlón azt válaszolná, hogy kétszázötvenezer plusz áfát. Bálintné Bajnóczi Editen az sem segített, hogy a kampányban még az óvodásokat is bevetették mellette, hát, mit mondjak, nem lennék a szegény élettárs helyében akkor, amikor felrendelik raportra, tényleg ciki, ha egy wannabe nábob még a legszűkebb családban sem bír rendet tartani, mibe, hogy megesküdött a választás előtt: herr óber, nyugodtan ki lehet nevezni a babámat járási vezetőnek, garantálom (minden egyes betű megnyomva a hangsúly végett), hogy a helyére úgyszintén egy fideszest fognak megválasztani, a hittantanári diplomám engem úgy segéljen! 

Jászszentlászló amúgy egy azon teljesen lényegtelen településeink sorában, amelyek békés szimbiózisban élnek a Budapest-fejsúlyos elittel: szinte nem is tudnak egymásról, és ezzel mindkét fél szemlátomást elégedett is. Ja, és tényleg nem egybejáratos község. Hanem kettő. Olyan, amin az ember úgy utazik át, hogy a "település vége" tábla után már fogalma sincs, hogy hol is járt.