Persze ez nem kérdés: eszi. Zabálja. Tömi két pofára, a vietnámi csüngőhasú hal meg az irigységtől. Tömi, és közben fröcsög a nyála. Ez az, helyes, csettint a gazda, karácsonyra levágunk. Alig várom már, mondja a választási malac és lelkesen zabál tovább. Nekem hízol, lelkem, vakarja meg a gazda a füle tövét, a malac pedig egy kicsit közelebb bújik hozzá, tán még a lába szárához is hozzádörgölődzik, neked hízom, lelkem, van még egy kevéske repeta abból a moslékból?

Magyarországot a kormánya az elmúlt három évben jelentősen átalakította, és Európa legversenyképesebb országává tette, ami a következő években meghozza majd az eredményeket – fejtette ki Orbán Viktor.

Nem akarok én ebből ügyet csinálni, mert lassan tényleg ideje lesz ezt a világot a maga szigorú szabályai szerint elfogadnom, a hiéna dögöt eszik, a bolha csíp, Kövér László komcsizik, szóval ha így kerek, hát így kerek, és még azzal sincs bajom, ha te így, ebben a formában hülyülsz meg, nekem is megvannak a magam furcsaságai, ne cikizzük egymás hobbiját, de vannak azok a szerencsétlenek, junó, választópolgárok, akik olyan sokáig hülyítették magukat azzal, hogy tőletek várhatnak valami jót, hogy mára már mindent és mindenkit kirekesztettek magukból, csak ti maradtatok nekik, és az, amit tőletek kapnak. Például ez is:

I. Plecsni

Több évtizedes hagyomány, hogy a hatalom valamiféle csontot vet időnként a hűnek tartott ebei elé. Ez a többséget jellemzően alig, de leginkább egy csöppet sem érdekli, a függők pedig mindig annak alapján interpretálják, hogy a számukra oly kedves nedveket csurgató nyúlvány éppen melyik oldalán leledznek. Most például a ballib fintorog, hát tessék, ezek (kurzív) kiket tüntetnek ki, Szaniszlót meg a Kárpátiát, na most mondja meg, Kohn bácsi, hát lehet ilyent?!? Persze ha legalább egy másodpercre képesek lennének lecsatlakozni a szerről, akkor talán bírnának vetni egy pillantást az alábbi grafikonra:

"Archetípusok" válogatás albumunkat a pszichiátriai osztály adja ki.

~~~

Székházfoglalás

Miközben az erkélyen kalimpálók és az útról nyújtózkodók lelkesen és közösen skandálják, hogy "komcsik haza," két srác körbejár egy tálca nápolyival. Kínálgatják.
- Jobboldali vagy baloldali? - kérdi harciasan egy bácsi.
Jóindulatú Mózesként a fiú kettéválasztja az ostyatengert.
- Tessék választani!

Somolygó, pálinkaszagú férfi érkezik, szolid árpádsávos mandzsettagombokkal, és bizalmasan közli, hogy Vona Gábor a hétvégén blokád alá fogja vonni a Papp Lászlót. Esélye sincs az MSZP-nek. Miután az infó nem vált ki különösebb érdeklődést, elkezdi magyarázni, hogy a Fidesz hogyan rendezte meg ezt az egész foglalást, azért, hogy elterelje a figyelmet Vona Gáborról, aki beszédében kinyilvánította, hogy harcolni fog a demokráciáért. Óvatosan megkérdem, hogy akkor tulajdonképpen egy oldalon állunk-e.
- Nem!
- De hát mindketten demokráciát akarunk, nem?
- Na de nem úgy!
- A demokrácia és a demokrácia nem ugyanaz?
- Nem!
Ja, jó, ezzel nehéz vitába szállni.

- Soros-bérenc! Bajnai-liba! Buzik! Drogosok! Menjetek tanulni! - így az egyik papó.
- Viktátor! Fidesznyik! Bértapsoló! Orbán-bérenc! - így a másik mamó.
Segítség nélkül nem tudtak beszélgetni. A mentális partedlit pár HaHás srácnak kellett felkötnie. Tíz percen belül egyetértésben szidták a Demszkyt.

- Seggfejek! Seggfejek! Seggfejek! Segg...
- ...elnézést, van egy biztosítótűje? Ezt a kokárdát szeretném feltűzni.
- Attól függ, ki kéri!
- Hát én kérem...
- Persze, te itt meg provokátor vagy, mi? A határontúli magyarok ügyével miért nem foglalkoztok? Nem is vagytok igazi magyarok!
- Bocsásson meg, de a szüleim romániai magyarok...
- Te jó ég, mekkora hülye vagyok! Meg tudsz bocsátani? Hú, ha lenne biztosítótűm, bizisten adnék!
Szóval így tudtam elkezdeni a beszélgetést. Sok mindenre kitértünk, beszéltünk az SZDSZ ügyes-bajos dolgairól, a pragmatikus idealizmusról, a közoktatás hiányosságairól (például hogy alapvető kompetenciákat nem sajátítanak el a diákok), az interdiszciplinaritás lehetőségeiről, a társadalomtudományok hasznosságáról, a leszakadó vidék problémájáról, a társadalmi szolidaritás hiányáról. Lényegesen több egyetértésbe ütköztünk, mint konfliktusba, és egy idő után már őt sem zavarta ez. A végén így szólt:
- No, nekem most mennem kell. Nem tudom, találkozunk-e még az életben...
- Hát, ha máshogy nem, majd egymásra kiabálunk ilyen tüntetéseken.
- ...na igen, valószínűleg. De tudod mit, majd jövök, meg kiabálom, hogy "seggfejek," de tudd, hogy az majd nem vonatkozik rád.

~~~

Vonulás az alkotmánybíróság felé

A kezembe nyomtak egy aldis szatyrot. "Szia, nekünk most mennünk kell, de vettünk egy adag kaját, oszd már ki kérlek!" Könnyű feladatnak tűnik mi? No akkor vegyük számításba, hogy körülbelül 200-300 ember között kell szétosztanom négy hamburgert, két csomag pogácsát és egy töltött kalácsot. Vegyük számításba, hogy bőven vannak köztük ismerősök, de ismeretlenek is, idősebbek és fiatalabbak, éhesebbek és jóllakottabbak (ám én ezt nem tudom megállapítani), és azt is vegyük számításba, hogy agyamba égett Rawls második elve a társadalmi igazságosságról:a gazdasági és szociális különbségeket olyan módon kell intézni, hogy az azt kezelő intézkedések a társadalom legrosszabb helyzetben lévő tagjainak legyenek leginkább az előnyére. Tehát el kell kerülnöm azt, hogy az ismerőseim felé hajloljon a kezem, nem jó, ha csak a közelemben lévőknek osztok, de az sem jó, ha véletlenszerűen szórom szét a pogit, hiszen lehet, hogy így pont a legéhesebbeknek nem jut semmi. A problémát végül nagyjából kielégítően oldottam meg, de a jó minőségű, strapabíró reklámszatyor nálam maradt. Most mar a lelkiismeret-furdalás.

- Szia, tudsz adni HaHás matricát?
- Persze, tessék!
- El akarom indítani az iskolámban a Hálózatot.
- Tényleg? Ez nagyszerű. Öhm, hanyadikos is vagy?
- Negyedikes.

~~~

A Parlament parkolójánál, a negyedik módosítás zárószavazása előtt

- Elnézést, nem látott a sorompó előtt egy körülbelül ekkora vörös hajú lányt?
- Nemrég érkeztem, itt nem volt, de a túloldalról már régebben elcipelték őket, ott lehetett. Miért kérdi?
- A lányom, és szeretném tudni, hogy hova vitték.

Szaladtam, hogy elérjem a kettes villamost, mert mennem kellett valahova, de még volt időm lepacsizni azzal a négy-öt random sráccal, akik egy kályhacsőre tekert magyar zászlóval jöttek szembe. Már nem tudtak szolidarítani a Parlamentnél, de rövid tanakodás után elindultak a Gyorskocsi utca felé.

Mivel a hivatalos szervek és a közmédia szerint sem történik semmi érdekes ezekben a napokban, így blogunk az ilyenkor szokásos újságszerkesztési trükkhöz folyamodik, jöjjön tehát egy kis színes.

Több szemtanú is megfigyelt egy furcsa zoológiai anomáliát Kézdivásárhelyen: látni véltek egy olyan lovat, amelyik a hátán viselte a faszát. A jelenségre értelmes magyarázatot még Bakondi György sem tudott adni, de a Belügyminisztérium már rajta van a problémán, köresemesben üzeni mindenkinek, hogy utánajárnak, addig is mindenki maradjon a számítógépe előtt, vagy ha elfogyott az áram menjen át a szomszédjához.

Helyes. Meglepett, hogy ennyit töprengtek rajta, mert azért ez nem egy nagy és nem is egy bonyolult képlet. Ez a mostani hatalom az erőre alapoz, valamiféle mácsó becsületkultuszt igyekszik megteremteni, idekukk kis hülyék, mi vagyunk az utolsó (remélhetőleg) európai szamuráj, velünk ne szórakozz, mert mi vídiából vagyunk. Benzint iszunk és lepisáljuk a tábortüzedet, te meg, ropiharcos, mégis, mit képzelsz, hogy bejössz a barlangunkba és mi rád se mordulunk? Ez a feljelentés, illetve inkább a feljelentéssel fenyegetés szükségszerűen következik a hatalom eddigi politikájából, tessék végre elhinni, hogy az út mindenkit köt, még azt is, aki lefektette. Próbáljon meg a kedves olvasó rávenni egy bungee jumpingolót, hogy féltávnál tegyen egy kis kitérőt a sarki közértbe.

Megszavazta, és ugyan, miért is ne szavazta volna meg? De tényleg, miért ne? Miért várt, aki várt mást? Mert ezrek tiltakoztak ellene? Számoljunk: nyolcmillió választópolgár mínusz ezrek az annyi mint kerekítve nyolcmillió választópolgár. Ezrek tiltakoztak, ezzel szemben nyolcmillió választópolgár nem tiltakozott. Mit olvas ki mindebből a hatalom? Nekik ezek szerint mindegy, tehát megtehetem. Nincs fék, nincs ellensúly, ilyen elvont szarságokkal a polgárt mifelénk ne tessék zavarni, basszák meg az urak a sarkantyújukat, jogállam, alkotmánybíróság, pláne a szabadság, ehh, mink eztet nem ércsük, mink a rezsicsökkentést ércsük. 

Haragudni a polgárra mindezekért teljesen hiábavaló és értelmetlen, mert nem azért nem érti ő mindezt, mert hülye, hanem azért, mert a kutya se magyarázta el neki. 

Közismert (lehetne, de nem az), hogy egy-egy cselekvő megnyilvánulásakor előszeretettel megpróbáljuk okát adni annak, hogy miért pont úgy nyilvánult meg ahogyan. Az is közismert (lehetne, de nem az), hogy ilyenkor hajlamosak vagyunk súlyosat hibázni, konkrétan azzal, hogy a megnyilvánulás okát elsősorban a megnyilvánuló tulajdonságaival, jellemével próbáljuk meg magyarázni, és nem a szituációval, a körülményekkel, azok kényszerítő erejével, így a közéletről szóló vitáink is a késő jobbágykor diskurzusait idézi: van a jó földesúr, akitől a jósága miatt bármit is kapunk, az csak jó lehet és erről igen kreatívan meg is győzzük magunkat, míg a rossz földesúrtól csak rosszat kaphatunk, és persze itt is gyorsan kizárjuk még a kétség lehetőségét is. Ennek a furcsa gondolkodásnak az egyik súlyos következménye az lesz, hogy mivel még csak elgondolni is gyávák vagyunk, hogy a cselekvő megnyilvánulásait akár a szituáció is magyarázhatja így semmiféle erőfeszítést nem fogunk abba belerakni, hogy a szituációkat, tehát annak a rendszernek a sajátosságait, a belső logikáját megértsük, amelyekben a szereplők megnyilvánulnak.

Kár. Sokkal többre mennénk, ha megpróbálnánk megérteni a rendszerek logikáját, és megpróbálnánk úgy is végiggondolni egy adott szereplő megnyilvánulásait, hogy azt nem a kifestőkönyvek mesehősei tényleg közismert viselkedési logikája alapján, hanem a valós rendszereink logikája alapján értelmezzük.

Szeretettel köszöntjük az ideiglenesen hazánkban tartózkodó Victor Ponta elvtársat (hogy mi??? már hazautazott??? na ne bazz, hát a vadászat???), akinek a tiszteletére ma román napot tartunk itt, a zárt osztályon. Nosztalgiázunk egy kicsit, ez az egy dolog jó az öregedésben, hogy a világ egyre unalmasabbá válik, mert minden, ami történik egyre inkább olyasminek látszik, ami egyszer már megtörtént, ha nem is pontosan ugyanígy, de az apró különbségek már nem tudnak komolyabban izgalomba hozni. Tényleg igaz az a román közmondás, mely szerint nem ehetjük kétszer ugyanazt a puliszkát, csak majdnem. Valamint a következő román vicc is kifejezetten jól leírja azt, hogy egy idős ember számára a világ lassan elveszíti az érdekességét:

-Na mi van öreg, üldögélsz itt és töprengsz?
-Nem, én csak üldögélek.

(Victor Ponta kedvéért románul is:
-Ce faci, bade? Stai si cugeti?
-Nu, numa` stau.)

Őket előbb Szergej Sztanishev, az Európai Szocialisták Pártjának (PES) elnöke, volt bolgár miniszterelnök követi, majd Victor Ponta jelenlegi román kormányfő lép színpadra, közvetlenül Mesterházy előtt.

Victor Pontával, Mesterházy ügyeletes felszopójával nem az a baj, hogy román, hanem az, hogy Viktor.